Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-391

356 391. országos ülés 1908 deczember 12-én, szombaton. (Felkiáltások: Ezt Lupger akarja!) Nemcsak Lueger tervezi, hanem igen sokan tervezik igy, sőt már vannak jelenségek, a melyek arra engednek következtetni, hogy a diplomácziai befolyást akarják felhasználni arra, hogy Boszniát és Herczegovinát egy birodalmi tartománnyá alakítsák át és akkor oda fogunk jutni, hogy Bécsben majd ártatlanul fogják mosni a kezeiket, hogy bizony ők nem akarták, nem is tették, hanem a diplomáczia kényszeritette őket arra, mert általános európai követelmény volt. Nekünk, t. ház, ezzel a törekvéssel szemben a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Ugron Gábor: Helyes! Okolicsányi László : Érvényesítenünk kell a magyar koronának^ jogait Boszniára. (Elénk helyeslés balfelöl.) Érvényesítenünk kell azokat, daczára azon a nagy mulasztásoknak, a melyeket ezen a téren szintén az előző kormányok követtek el, egyrészt az által, hogy Bosznia kormányzatában a törvény értelmében őket megillető befolyásukat nem érvényesítették 1878-óta soha, másrészt az által, hogy Boszniában semmiképen nem készítették elő a talajt a Magyarországhoz való csatolás eshetőségére. Ebben a tekintetben is, t. képviselőház, kénytelen vagyok hibáztatni a magyar társadalmat. Mert nemcsak az előző kormányokat, hanem a magyar társadalmat is mulasztás terheli ezen a téren annyiban, hogy akkor, a mikor megnyílott előttünk ez a természeti kincsekben gazdag terület, akkor a magyar társadalom nem mozdult meg, hogy odament volna gazdasági exisztencziát és működési talajt teremteni magának, hanem egész közönnyel viseltetett az okkupáczió ténye iránt, mintha tudomást sem akart volna róla venni. Eddig tehát, t. ház, semmiképen nincsen előkészítve Boszniában a Magyarországhoz való csatolás, de nincsen előkészitve az elválás sem. A bosnyák közvélemény ez ideig semmiféle irányban állást nem foglalt. Ok várakozó állásponton vannak; tudni kívánják, hogy mi fog történni velük, hogy milyen alkotmányban fognak részesülni. Azonban sem az egyik, sem a másik irányban állást még nem foglaltak. Azoknak a deputáczióknak, kérem, a melyek Bécsben, Zágrábban és Budapesten jártak, ne méltóztassék valami nagy fontosságot tulajdonítani. Ezeket a deputácziókat részint Stadler érsek szervezte, az ő saját katholikus horvátjaiból — a kik körülbelül annyian vannak, a hányan Bécsben voltak (Derültség), — részint pedig hivatalos körök szervezték azokat. Körülbelül olyanféle jelentőséget lehet e küldöttségeknek tulajdonítani, mint a milyen volt azoknak a deputáczióknak fontossága, a melyek annak idején báró Fejérváry Gézát üdvözölték, mikor ministerelnöknek képzelte magát. (Derültség) Hanem, t. képviselőház, azt nem lehet eltagadni, hogy igenis, sok és befolyásos tényező van Boszniában, a mely kész arra, hogy az ottani közvéleményt Magyarország ellen izgassa, a magyarságtól elidegenítse. Ott van elsősorban a tisztviselői kar, a melyről tegnap Polónyi Géza t. barátom megemlítette, hogy csak három százalékában magyar. Még ez a három százalék magyar sem teljesen olyan, hogy magyarság szempontjából valami nagyon megállaná a tűzpróbát. De végre is, t. képviselőház, 1878 óta egyetlen magyar kormány sem törődött azzal, hogy kit neveznek ki kerületi főnökké, kit neveznek ki osztályfőnökké Boszniába, pedig az 1880: VI. t.-czikk nemcsak jogosítja a magyar kormányt . . . Polónyi Géza : Utasítja ! Okolicsányi László . . . hanem kötelességévé is teszi, hogy Bosznia kormányzatában befolyását érvényesítse. Ezenkívül, t. ház, ott van az 97°;'o-ában nem magyar tisztikar, a melyből — merem állítani — talán 80°/o olyan, a mely vagy horvát, vagy nagy osztrák, úgynevezett Grossösterreichféle birodalmi ideáknak szolgálatában áll. (Ugy van! a latol dalon.) Ezektől tehát mi nem várhatjuk azt, hogy irányunkban valami kedvező hangulatot idéznek fel Boszniában. Ezenkívül vannak Boszniában kereskedelmi, ipari, üzleti vállalatok, egytől-egyik mind osztrák kézben és osztrák emberek vezetése alatt. Ezektől tehát szintén nem várhatunk magunkra nézve valami kedvező hangulatkeltést. A sajtó terén pedig Bosznia jelenleg tökéletesen belgrádi befolyás alatt áll, a mennyiben két legelterjedtebb lapja egészen nagyszerb irányt képvisel. Ilyen most a helyzet Boszniában; de egy erélyes és határozott fellépéssel (Halljuk! Halljuk!) meg lehet nyerni az ottani közvéleménynek rokonszenvét és én meg vagyok győződve arról, hogy ha Bosznia lakossága felvilágosittatik a tekintetben, hogy a magyar szent korona védelme alatt milyen politikai ós polgári jogokban lehet része, ha meggyőződik arról, hogy minden vallásfelekezetnek teljes szabadságát és egyenjogúságát minden körülmények közt nemcsak respektálni, hanem biztosítani kivánjuk; ha meggyőződik arról, hogy gazdasági és kulturális haladását nemcsak hátráltatni nem fogjuk, hanem azt minden erőnkből elő fogjuk segíteni: akkor a bosnyák közvéleménynek rokonszenvét egyszerre, egy csapásra, egy batározott lépéssel megnyerhetjük. Ezt a határozott lépést azonban meg kell tennünk és én azt hiszem, hogy az a törvényjavaslat, a mely most a ház előtt fekszik, épen ebből a szempontból még igen lényeges módosításra, azt merem mondani, teljes megváltoztatásra szorul. (Élénk helyeslés halfelöl,) Boszniának véglegesen rendezett állapotokra van szüksége, hogy tudják, hogy vége van az eddigi bizonytalanságnak, mert hiszen a bizonytalanságból elég volt már a bosnyák közönségnek ; 30 éven át voltak ők olyan helyzetben, hogy vol-