Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-379
304 .37.9. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. fogadjunk, a milyent Ausztria és az osztrák császár kivan. A mi külpolitikánkat Bécsben csinálják, ennek nagymestere a mindenkori külügyminiszter, a ki mint egy főszakács elkészíti az ételt, a melynek reczipéjét a Burgban megírták. Nekünk magyaroknak ezt az ételt meg kell ennünk, akár pástétom ez az étel, akár közönséges kotyvalék, vagy moslék. Molnár Jenő: Wiener Trank az egész. B. Thoroczkay Viktor: Most is milyen helyzetben vagyunk ? A külügyminiszter kissé eldobta a sulykot és valami noch nie dagewesen-t akart csinálni azzal, hogy annektálta Boszniát és Herczegovinát. Tudjuk, hogy a magyar nemzetnek Bosznia és Herczegovina sohasem kellett. Harmincz év előtt is, a midőn Bosznia és Herczegovina megszállásáról volt szó, a magyar nemzet kézzel, lábbal tiltakozott Bosznia és Herczegovina megszállása ellen, mert jól tudta, hogy a délszlávok által lakott eme két szegény és sovány országra szüksége nincs, mert ez csak Eris almája lesz a jövőre nézve és ez a két tartomány a magyar nemzetnek sok vérébe és sok pénzébe fog kerülni, a nélkül, hogy bármi kevés hasznát is venné. De kinek kellett Bosznia és Herczegovina ? Kellett a Habsburg-családnak, a mely elvesztette Lombardiát, elvesztette. Velenczét, el Németalföldet, el Schleswig-Holsteint, el Sziléziát, a német szövetségből kiakolbolitva lett és azt gondolta, hogy ennek fejében most már kap egy megfelelő konczot. Nos tehát, megszerezte cserébe Boszniát és Herczegovinát. Én nem irigylem senkitől Boszniát és Herczegovinát, még az ellenségemtől se, de igenis félek, hogy a magyar nemzetnek még igen sok vér- és pénzáldozatába fog kerülni ezeknek az értéktelen tartományoknak a megtartása. Ez tehát az az osztrák politika, a melyet a mi külügyünk vezetője is, a külügyminiszter követ. Talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, a mit önök bizonyára tudnak, — hiszen a lapok annak idején irtak róla és indiszkrécziót ezzel elkövetni nem fogok, — hogy Maczedóniában a bandákat épen az osztrák politika táplálta azért, hogy Maczedóniában bizonyos zavarokat idézzenek fel. Ausztriából, illetőleg a hadügyminisztériumból kapták a Mamichereket és a külügyminisztériumból kajDták az újonnan vert osztrák aranyakat. Ezeket megtalálták a bandáknál, midőn elfogták őket. Ez tehát rá vall az osztrák politikára s azt bizonyítja, hogy ezeket Ausztriából támogatták és táplálták. Most jön a sors iróniája. Ugyanezek a bandák, a melyek a mi fegyvereinkkel lettek felfegyverkezve és pénzünkkel táplálva, ezek fognak ellenünk harczolni Boszniában és Herczegovinában. (Zaj.) Különben is kár nekünk kalandozni és a mi határainkon túlmenni. Van nekünk igen szép és nagy országunk, ezt kellene" csak fejlesztenünk, mert van itt elmaradt dolog elég, a mely még elintézésre vár. Molnár Jenő: Meg kell hódítani külön ezt az országot. B. Thoroczkay Viktor : Hiszen ebben a tekintetben igen sok tenni való vár még reánk, különösen közgazdasági, kulturális s szocziális és nemzetiségi téren. (Ugy van! balfelől.) Bátor leszek röviden ezekről az egyes kérdésekről emlitést tenni, mert. ugy látszik, ezeknek aktualitása, daczára a külügyi bonyodalmaknak, megvan. Ott van pl. a közgazdasági téren szükséges tennivaló. Azt kivánnám és azt szeretném, hogy a mi földadórendszerünk megváltoztattassék, anynvival is inkább, mert magának a függetlenségi pártnak programmjában van a földadónak megváltoztatása és más alapokra, a progresszivitásra helyezése. Én azt tartom, hogy, a mennyire csak lehet, védjük meg a paraszt földmivelő népet, a szegény kisbirtokos osztályt; adjunk neki módot, hogy megélhessen, hogy szaporodhassék, mert határozottan állitom, hogy a magyar nemzet gerinczét nem a közép- és nem a felsőbb osztályok képezik, hanem a kisbirtokos, u. n. parasztosztály. Ezen nyugszik az országnak súlya és ettől várunk mindent akkor, mikor az ország veszedelemben van. Ezt az osztályt tehát erősítenünk kell, még pedig azáltal, hogy lehetővé tegyük, hogy szaporodhassék, jóléthez juthasson és megélhessen. Ebben a tekintetben nemcsak az adózást kell reformálnunk és a progresszivitást behoznunk, hanem be kell vonni még az adózásba olyan intézkedéseket is, a melyek ez idő szerint, sajnos, nincsenek meg. Például látjuk azt, hogy igen sok nagybirtokos él állandóan külföldön, még a magyar honosságot sem szerzi meg, a nélkül, hogy több adóval a közterhekhez hozzájárulnának, mint azok, a kik itt küzdenek, élnek, és utolsó filléreiket is itt költik el. Példaképen hozok fel csak egy pár esetet. Itt van a Haggenmacher-család, a melynek egyik tagja, a mint mondják, mint pereczes inas jött be ide, nem tudom hány évtizeddel ezelőtt, és most millónál több vagyonnal bir Magyarországon, mind a mellett fáradságot sem vesz magának, hogy honfiusittassa magát. Hallottam, hogy midőn gyermeke született, Svájczba vitte ki, hogy ott megkereszteltesse, csakhogy itt magyar honosságot szereznie ne kelljen. Itt van a gazdag Drehercsalád; nagy birtokai vannak Magyarországon és sörgyárai révén vagyont szerzett, milliókat, s a magyar honosságot megszerezni még sem akarja. Ezeket csak példaképen hoztam fel ; van ilyen száz és ezer más. Épen azért azt állitom, hogy azokat a külföldieket, a kik a magyar honosságot megszerezni nem akarják, magasabb adótételekkel, két-háromszoros adóval kellene sújtani, hogy el menjen a kedvük attól, hogy Magyarországon birtokot szerezzenek, vagy ha már szereznek ilyent, akkor jöjjenek ide lakni és itt költsék el a jövedelmet. (Ugy van ! balfelől.)