Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

371. országos ülés 1908 november 18-án, szerdán. 149 arra előre,, hogy mihelyt közülünk egyik-másik eltérő véleményt fog nyilvánitani, tele fogják kürtölni a világot, hogy bomlás van a koaliczióban, a pártokban. TJj időket élünk, más időket, a hol nem a mamelukságban, hanem az érvek kölcsönös előadásában és a legjobb megoldás keresésében csúcsosodnak ki törekvéseink. (Helyeslés. Hoffmann Ottó közbeszól. Zaj.) Meg fogja engedni az igen t. képviselő ur, hogy az a hatvan esztendős jubileumi osztrák kereszt kérdése is fontos lehet, de a választói reform mégis csak fontosabb és hogy nem szükséges, a midőn erről a kérdésről beszélünk, hogy a képviselő ur azzal az osztrák kereszttel megzavarjon, (ügy van!) A választói reformmal kapcsolatosan egyre vagyok bátor utalni és ez az az érdekes momentum, hogy odaát Ausztriában milyen nagyszerű érdeklődéssel viseltetnek a mi választói reformunk iránt, és hogy ezen érdeklődés abban csúcsosodik ki, hogy a t. urak, a kik odaát máskülönben Magyarország sorsával nem nagyon törődnek, egyszerre minden áron azért imádkoznak nap-nap mellett az osztrákok Istenéhez, hogy olyon törvényt alkossunk, a mely Magyarországon is ugyanazokat a nemzetiségi babiloni viszonyokat, zűrzavarokat idézze elő, a melyek náluk uralkodnak. (Valaki közbeszól: Lueger!) Ezt akarja Lueger és ezt akarják valamennyien. Ezzel szemben talán nem lesz hiábavaló, ha innen, ebből a házból is elhangzik már most egy hang, hogy a t. osztrákok söpörjenek a maguk ajtaja előtt, ne törődjenek azzal, hogy mi mit csinálunk, hanem legyenek arról meggyőződve, hogy osztrák reczipe szerint nem fogjuk a választói jog általánosításának törvénybe iktatásával az általános választói jogot egyúttal ugy kompromittálni, hogy hónapokkal az első parlament összeülése után már nem képes a parlamentáris kormányt összehozni. (Helyeslés.) A nagy gazdasági problémákról, az önálló bankról, a gazdasági függetlenségnek megalapozásáról, a külön vámterületnek 1817-re való előkészítéséről bővebben nem nyilatkozom, de nem is szükséges, hogy nyilatkozzam, egyszerűen utalok azokra, a miket tegnapelőtt szeretett pártvezérünk elmondott és a mikhez pártunk minden egyes tagja lelkesen csatlakozott. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) A nagyobb problémák között előttünk áll egyrészt az ipartörvény, másrészt az adóreformnak kérdése, továbbá a tisztviselői pragmatika megállapítása, a tisztviselői adósságok konverziójának kérdése és az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása a felekezetek illő, alapitványszerű támogatásával, a felekezeti lelkészek illetményeinek rendezése. Másrészt külön kivánom hangsúlyozni, hogy a függetlenségi pártnak mindenkor programmpontját képezte a katholikus autonómiának megvalósítása is. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezt követelte a múltban, ezt követelte ma is és elvárja a t. kormánytól, hogy ennek a kérdésnek megoldását is minélelőbb a ház elé fogta terjeszteni. (Helyeslés.) Ezek után végül még csak egy kérdéssel, nevezetesen Bosznia és Herczegovina visszacsatolásának kérdésével kivánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Igen természetes, hogy ez a kérdés is külön törvényhozási intézkedéseket igényelvén, erre vonatkozólag is külön törvényjavaslat fekszik a ház előtt, s igy ezzel majd annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor fogunk a maga érdemében és részleteiben foglalkozni. Itt ez alkalommal csak két körülményre kivánok reflektálni : az egyik azon tervszerű — mert kilátszik a tervszerűség belőle az egész vonalon — rágalmazó akcziókra vonatkozik, a melyek Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt és egy kicsit az én személyem ellen is külön megindittattak, a nagyszerb propagandával kapcsolatosan. Ugyanakkor, a midőn Bécsben bizonyos lapok nap-nap mellett hoztak szenzácziósnál szenzácziósabb állitólagos leleplezéseket Kossuth Ferencz és pártjának a nagyszerb propagandában való részvételéről. (Felkiáltások a baloldalon : Hazugság !) ugyanakkor Szerajevóban megjelenik egy Sarajevski Tjednik czimű lap, a mely ugyanezeket a húrokat pengeti és utal arra, hogy nekem ismeretes összeköttetéseim vannak Belgrádban. Hát volt ismerősöm Belgrádban egy, azonban az illető már évek előtt meghalt, azóta, sajnos, ott ismerőseim nincsenek. (Zaj.) Minden józan eszű ember tudja, hogy azok az állitások, a melyeket pártunkkal szemben napnap mellett feltártak, nem egyebek, mint a legpiszkosabb, a legocsmányabb rágalmak. Én nem is törődöm velük; mert egy. embernek, a ki és egy pártnak, a mely exponált politikai helyzetben van, meg kell szoknia, különösen a XX. században, hogy rászórják az emberek a saját sarukat. De ha mégis foglalkozom velük, teszem azért, mert egész világos a czélzat. (Halljuk! Halljuk!) Itt van Bosznia okkupácziója, ott látjuk a nagy horvát propagandát, ott látjuk a tendencziát, hogy Bosznia-Herczegovinából egy nagy horvát államnak alapját vessék meg, (Zaj.) nagy délszláv államnak alapját vessék meg, ennek gátját látják a magyarokban, Bosznia, Herczegovina mohamedánjaiban és a magyarországi és boszniai szerbekben. Ha minket megrágalmaznak a nagy szerb propagandában való részvétellel, ugy vélik, hogy ezzel intimidáinak és ezzel elriasztanak attól, hogy mi a nagy horvát propagandával szemben ezeknek a népeknek is az őket megillető jogokat követeljük. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy irhát tőlem a Serajevski Tjednik, a Reichspost vagy az Arbeiter Zeitung, vagy akárki akármit, azzal engem terrorizálni nem fognak, (Helyeslés) de azt hiszem, hogy t. pártomat sem fogják terrorizálni. (Helyeslés.) Megyünk a magunk útjára, a jog, a törvény és a királyi eskü alapján. (Helyeslés.) Hódy Gyula : A kutya ugat, a karaván halad. Gr. Batthyány Tivadar: Mert bizonyos, hogy a nagy szerb propaganda államellenes, a magyar állam ellen irányul, a dinasztia ellen irányul, egész bizonyos az, hogy minden magyar állampolgár-