Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

10Ü 317. országos ülés 1908 csinálják, tudják meg, hogy egyszerűen az osztrák politikusoknak játékszerei (Igaz! Ugy van!) a kik saját hazájuknak, Horvát-Szlavonországoknak ártanak és csak idegen szolgálatok egyszerű bábjai. (Zaj.) De ennek a horvát propagandának a hátránya inkább Horvát-Szlavonországot érinti és én hiszem is. hogy előbb-utóbb a horvát testvérek körében fel fog éledni az az eszme, a (Supilóhoz fordulva) melyet előbb önök propagáltak, de sajnos, a legelső nehézségnél rögtön obstrukczióval rontottak le. Találkozni fognak remélhetőleg mielőbb a horvát nemzetnek olyan vezérférfiai, kik ezen nagyhorvát álomképeket sutba teszik és vissza fognak térni arra az útra, melyet megmutat a józan ész, melyet a közjogi helyzet előir, melyet a történelmi fejlődés megszab és ez a kölcsönös megértés útja. (Helyeslés és taps.) Ennek a nagyhorvát akcziónak van azonban egy természetes következménye. A nagy horvát propagandától én, megvallom, nem félek. Sajnálom, hogy van, mert útját állja a mi kölcsönös megértésünknek, de félni nem félek tőle. De látom azt, hogy a magyar szent korona országainak egész területén lakó szerbségnek óriási többsége, hogy ne mondjam, az egész szerbség, valamint a Boszniában és Herczegovinában lakó 700.000 görög keleti szerb és 600.000 szerb muzulmán ezt a legvégsőig ellenzik, ők a nagyhorvát eszme ellen küzdenek és ha arról győződnének meg az emberek, hogy tényleg a nagyhorvát eszmét hivatalos, tekintélyes oldalról propagálják, akkor az a ma még igen csekélyke kis csoport, a mely esetleg Banjalukából kiindulva valami nagyszerb álmokat propagál, megszaporodhatnék vagyis, ennek a nagyszerb propagandának^ malmára hajtják direkte a vizet a nagyhorvát propagandával. Farkasházy Zsigmond: Polit mit szól ehhez ? Polit Mihály: Nem szabad! (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Hogy pedig az a nagyhorvát propaganda nemcsak egészen, mondjuk, nem-officziózus oldalról propagáltatik, arra nézve sajnos igen erős bizonyiték van a kezemben. Nyilt dolog, ismerheti mindenki, én legalább mindaddig, mig br. Burián István vagy Wekerle Sándor miniszterelnök nincsenek abban a helyzetben, hagy határozottan kijelentsék, hogy a Bosnische Post czimű, Szerajevóban megjelenő lap semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll a szerajevói országos kormánynyal, állítom, hogy a Bosnische Post czimű, Szerajevóban megjelenő lap bizonyos félhivatalos jellegű orgánuma a bosznia-herczegovinai országos kormányzatnak. Ez a lap most a télen egy czikksorozatot közölt, melyet oly fontosnak tartott, hogy külön lenyomatban is kiadta és terjesztette. Ez a lap, eltekintve attól, hogy engem megtisztel azzal, hogy ismételten nagyon haragszik rám, mert merek a bosznia-herczegovinai nép szabadságintézményeinek propagálásában részt venni, (Helyeslés.) ez a lap élesen és a legerősebben támadja dr. We- | május 7-én, csütörtökön. kerle Sándor miniszterelnök urat azért a nyüatkozatért ... Egy hang (balfelől) : Jól teszi! Gr. Batthyány Tivadar: Nem teszi jól — támadja azért a nyilatkozatért, melyet itt tett a házban, midőn kijelentette, hogy Boszniát és Herczegovinát illetőleg a magyar koronának, Magyarországnak nem a berlini szerződés alapján, hanem történelmi, ősi joga alapján van joga. (Élénk helyeslés.) Ezért a legkorrektebb nyilatkozatért igenis a bosnyák országos kormány félhivatalos orgánuma támadja a miniszterelnököt. Ez a lap támadja Burián közös pénzügyminisztert — és ez az érdekes, hogy a bosnyák félhivatalos újság támadja, csipkedi a közös pénzügyminisztert — azért, mert Boszniában igyekszik a nép jogokat fokozatosan megvalósítani, igyekszik autonómiát adni a községben, a járásokban, a kerületekben, az egyházak terén, mert igyekszik azokat a súlyos panaszokat, a melyek a bosnyák közigazgatás ellen egészen jogosan merültek fel a muzulmánok és szerbek részéről egyaránt, orvosolni; egyszóval, mert — habár az én felfogásom szerint igen lassú tempóban — de tényleg a jogok kiterjesztésére, a szabadsági intézmények meghonosítására törekszik Burián közös pénzügyminiszter ur, azért egyrészt a »Bosnische Post« csipkedi és támadja, másrészt Bécsből akczió indult ellene, a melynek egyéb inczidense, jól tudjuk, hogy az utolsó hetekben már válsághíreket is terjesztettek. Ugyanez a lap, a melytől mint félhivatalos laptól legalább is elvárhatjuk, hogy teljesen pártatlan legyen a bosznia-herczegovinai közjogi probléma tekintetében, nyütan propagálja a nagyhorvát eszmét és propagálja a 600.000 muzulmán és a 700.000 Boszniában lakó szerb akarata ellenére az a két-háromszázezer horvát, cseh, stb., a ki ott lakik azt, hogy ezeknek révén Nagy-Horvátországba kebeleztessék be Bosznia és Herczegovina. És ha ezek az urak beszélnek nagyszerb propagandáról, akkor kijelentem, hogy ők okozzák, s ők propagálják elsősorban ezt a nagyszerb propagandát. Méltóztassék elképzelni, hogy egy törpe kisebbséget támogatnak, hecczelnek, ennek a törpe kisebbségnek érdekében, akaratából, s hogy a két tartomány óriási többségének akarata ellen csinálnak politikát és akcziót az egész vonalon. T. ház ! Ezeket akartam elősorolni. Konstatálni kívántam, hogy a dinasztiára, a monarchiára a legnagyobb veszélylyel jár a nagyhorvát eszme propagálása, konstatálni kívántam, hogy igenis, ha van nagyszerb propaganda, — nem tagadom, hogy lehet, konkrété nem tudok róla adatokat — az ma még igen csekély, de minél inkább fogják ezt a nagyhorvát eszmét j>ropagálni, annál inkább fogják a nagyszerb propagandát nagyra növelni; minél inkább fognak Bécsben és Szerajevóban Buriánnak szabadsági intézményei ellen agitálni, minél inkább fognak arra törekedni, hogy Buriánt az ő némi, kis szabadabb lélekzési programmjával elejtsék és reakczionárius kormányzatot fognak