Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-163
263. országos ülés 1907 május 29-én, szerdán. 389 hasonlításokat tenni Hont vármegye közviszonyai és az ország egyéb vármegyéinek közviszonyai és különösen a szomszéd vármegyék közállapotai között. És bízvást állíthatom, hogy nincs Magyarországnak vármegyéje, a mely az államhatalom részéről olyan szűkkeblííséggel és olyan szűkmarkúsággal találkozott volna, mint épen Hont vármegye. És hogy mindjárt a vasúttal és annak mizériáival kezdjem, Hont vármegyében annak székhelyére, Ipolyságra, mindössze három vonat jár. E vonatok összsebessége 21, 20, illetőleg 19 kilométer, maximális effektív sebessége pedig 23 km. 700 m. E vidék közönsége Párkánynánán a Budapest felé közlekedő vonatra 40 perczig, 17 perczig^ és 1 óra 30 perczig kénytelen várni. Az Érsekújvár felé közlekedő vonatra még tovább kénytelen várakozni, a mennyiben az egyikre 47 perczig, a másikra 3 óra 51 perczig és a harmadikra 1 óra 7 perczig kénytelen várakozni. Ez a mizéria nemcsak Hont vármegye közönségét érinti, hanem érinti Bars és Nógrád vármegyéknek ezen a vonaton utazó közönségét is. Ha ezzel szembeállítjuk a szomszéd vármegyék vasúti és közlekedési viszonyait, akkor konstatálható, hogy pl. a szomszéd Lévának és Bars vármegyének 4—4 vonatközlekedése van, ezekből az egyik vonat 52 kilométert 2 óra 37 perez alatt tesz meg, ellenben az Ipolyság felé közlekedő 53 kilométeres vonat 3 óra 52 perez alatt teszi meg az utat. Balassagyarmatnak és Nógrád vármegyének ezenfelül megvan még az az előnye, hogy Aszód felé igen kényelmes kocsikon közlekedhetik, a minek következtében, ha a közönség az ipolyság—párkánynánai vonalat használni megunná, akkor Aszód felé kaphat megfelelő közlekedést. Nem beszélek Bars megye székhelyének, Aranyosmarótnak közlekedési viszonyairól, a mely város ahban a szerencsés helyzetben van, hogy oda 4—4 vonat jár, a melyből 3 személyvonatnak van berendezve. A többi szomszédos vármegyék vasúti viszonyairól szintén nem beszélek, azok a fővonal mentén feküsznek és annak minden áldását élvezik. Ez, t. ház, csak egyik jelensége annak az állapotnak, a melylyel Hont vármegye megküzdeni kénytelen, és annak a rendszeres mellőztetésnek, a melyben részesül. Azok a szervezetek, a melyek az elsőfokú közigazgatási hatóságokkal vannak kapcsolatban, mind más vármegye területén feküsznek. így például a szomszéd vármegyék mindegyikének van két középiskolája, Hont vármegye területén egyetlenegy sincsen. Ez inditotta Hont vármegye közönségét arra, hogy közgyűléséből tetemes nagy összeggel járuljon azon kéréséhez, hogy Ipolyságon, a vármegye székhelyén gimnázium vagy reáliskola létesíttessék. Nekünk bizodalmunk van ahhoz, hogy a közoktatásügyi kormány jelenlegi kitűnő vezetője kellő érzéket fog tanúsítani a vármegye ezen vitális nagy érdeke irányában. A mai helyzet az oka annak, hogy az odahelyezett állami tisztviselők csak rövid ideig akarnak ott maradni, és onnan elkívánkoznak, hogy ott családos ember meg nem marad, a minek következtében természetesen a közviszonyok és a közszolgálat szenvednek. Ha tekintjük, t. ház, az államnak egyéb espozituráit, azt találjuk, hogy például az iparkamara, az erdőfelügyelo Zólyom vármegyébe van helyezve, Balassagyarmaton székel az állattenyésztési felügyelő, az erdészeti igazgatásnak egyik szerve, a melynek ingerencziája alá tartozik Hont vármegye is; csendőrparancsnokság a szomszéd Esztergomban van, Nyitrán van a honvédkiegészítő parancsnokság, s Léván székel a népfelkelői parancsnokság. Mindezekből megállapítható, hogy Hont vármegye területén egyetlenegy olyan különleges szervezet sincs, a mely az ottani közigazgatással szervi kapcsolatban áHana. Mindezek nem a vak véletlen játéka csu^pán. hanem olyan rendszeré, mely ellen Hont vármegye közönségének a panasz szavával védekeznie kell. És épen azért emelem fel itt kérő szavamat, mert hiszen a néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Ezek a viszonyok és állapotok indították Hont vármegye közigazgatási bizottságát arra, hogy múlt évi Julius havában elpanaszolta a vasúti közlekedés terén fennálló szomorú állapotokat és kérelmezte azoknak sürgős szanálását. Ebben a kérvényében a közigazgatási bizottság alludált arra, hogy (olvassa).' »nem kíván a közigazgatási bizottság a vármegye utazó közönsége nevében lehetetlent, ha kéri a veszteglési időknek a minimumra való redukálását és a menetsebességnek — tekintettel az alépítményre — maximális 30 km.-re való felemelését «. Erre a kereskedelemügyi miniszter ur válaszában a következőket fejtette ki (olvassa): »A menetsebesség fokozása a párkánynána— csatái vonalrészen, minthogy az összes személyszállító vonatok azon a pályán megengedhető legnagyobb, óránként 30 km. alapsebesség alapul vételével kiszámított sebességgel közlekednek, ez idő szerint még nem vihető keresztül.« T. képviselőház! Ez az, a mi engem voltaképeni felszólalásra indit, mert be akarom bizonyítani, hogy az igen t. miniszter urnak az az állítása, hogy a 30 km. maximális menetsebesség már effektuálva van, a tényeknek meg nem felel. Ugyanis a Balassagyarmat—Párkánynána közti távolság 81 kmétert tesz ki. Ezt a távolságot a személyvonat 23 km. 700 méter sebességgel teszi meg. Ha ezek a vonatok nem 23 km. 700 méter sebességgel mennek, hanem 30 km. sebességgel, a mint ezt a miniszter ur leiratában megemlítette, akkor a jelzett utat nem 3 óra 25 perez alatt, hanem 2 óra 43