Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-147
Ií7 t országos ülés 1907 április 2i-én, szerdán. 441 függetlensége különben garantálva van,azt a batárt, melyet a törvényhozó betartatni akar. Abüntetőjog ezen irányát, hogy igy határolja körül az egyes deliktiimokat, igazán a szabadsági garaneziák legelsejenek kell mondanunk, mert hisz a legfontosabb szabadsággaranczia az, hogy senkit akkor, mikor semmiféle deiiktumot el nem követ, az állam büntető hatalmával nem sújthat. Már most ott, hol a büntetés, mint emiitettem, nemcsak pár napi elzárásra szól, hanem egész exisztencziákat semmisithet meg, mikor a tanitótól el lehet venni kenyerét, állását, a hol tehát sokkal súlyosabb büntetésről van szó, mint a milyent a vétségekről szóló törvény alapján lehet alkalmazni, a hol azonfelül még nem is egy független biró fog Ítélni, mert hisz a fegyelmi vizsgálatot a főszolgabiró fogja vezetni, — ott ezt a gondos körülirást nem találom, hanem találom helyette pusztán csak odaállitását, odavetését bizonyos deliktumok czimének a nélkül, hogy körül volna irva, mit kell az alatt érteni s mikor lehet a rájuk vonatkozó intézkedéseket alkalmazni. Az alkalmazás teljesen rá van bizva a közigazgatási hatóságra ; az fogja megállapitani, hogy ezek a czimek szerint felsorolt deliktumok elkövettettek-e vagy nem. Bárkitől kérdem, nem ismer-e az általános főszolgabirói praxisból oly intézkedéseket, a melyek a méltányossággal nem egészen állottak harmóniában, olyan intézkedéseket is, a melyek esetleg pártpolitikai czélból történtek és önkényesen magyarázták a törvénynek sokkal világosabb intézkedéseit is ? Hiszen itt igen alaposan vitattuk meg egy másik törvényjavaslat kapcsán, hogy egy miniszterre bizzunk-e egy nagyobb diskréczionális hatalmat, igen-e vagy nem. Ebben a c) pontban pedig a főszolgabiróra, illetőleg a közigazgatási bizottságra van bizva egy igen nagy mértékű diskréczionális hatalom, a mely azonkívül büntetőjogi természetű, mert büntetőjogi intézkedésekre hivatkozik, illetőleg fegyelmi intézkedésekre, a melyek némileg büntetőjogi tartalommal is birnak, ugy hogy a magánérdekek legérzékenyebb megkárosítására vezethet. Hol van a garanczia arra nézve, hogy a gyakorlatban, a hol nem gróf Apponyi Albert, sőt nem is mindig magas színvonalon álló tisztviselők birálják az egyes eseteket, a hol bizonyos korlátolt felfogást is talál az ember, nem fogják-e szűkkeblűén értelmezni ezeket a szakaszokat ? Sőt hol van a garanczia arra vonatkozólag, hogy ezt a szakaszt, a mely oly bizonytalan formában van szövegezve, nem fogják-e egyszer épen a nemzeti törekvések ellen kihasználni ? Ezen intézkedésekkel, a melyekkel a fegyelmi jogot a szolgabirók kezébe játszuk, rést ütünk egy igen becses autonóm jogán az egyházaknak, a mely pedig a múltban nagyon fontos szolgálatokat tett. nekünk. Honnan tudjuk, hogy nem fognak előfordulni esetek, mikor ezen jogokra nekünk ismét szükségünk lesz és a mikor nagyon fogjuk szükségét érezni azoknak a sánczoknak, a melyeket elődeink felépitettek és a melyeken most rést ütünk, oly KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. rést, a melyen át máskor talán ellenségeink fognak behatolhatni ? A mostam kormány bizonyára nem igy fogja a törvényt értelmezni és remélem — adja Isten — hogy nem is lesz soha oly kormány, a melytől ily értelmezést feltehetnénk. De hogyan tudjuk, hogy pl. azt az intézkedést, a mely szerint államellenes iránynak tekintendő minden cselekedet, a mely az állam alkotmánya ellen irányul, nem fogják-e egyszer alkalmazni a függetlenségi pártnak a perszonális unióra való törekvésével szemben ? Ez nem lesz helyes alkalmazás, megengedem, de jöhet egy kormány, mely pártpolitikai szempontból egyes tanítók ellen igy fogja alkalmazni. Ebben látom én azt a nagy veszélyt, a mely ebben a szakaszban rejlik. Nem ez az intencziója, az igaz, de épen az a baj, hogy magát az intencziót, mely bennünket vezet, nem kodifikáljuk ; a mit kodifikálunk, az egy bizonyos szöveg, a melyet lehet igy forgatni, lehet ugy forgatni, a mint az az illető kor szellemének és az illető miniszter szellemének meg fog felelni. Ezért nem tartom helyesnek az ilyen intézkedéseket, a melyek — erről meg vagyok győződve — nem fognak mi ellenünk sem irányulni az első időben és nem fognak irányulni semmiféle iskola ellen, a melyben nem fordulnak elő tényleg államellenes üzelmek. Bármint veszszük a dolgokat, ezzel mégis hurkot vetünk a nyakába az összes nem állami intézeteknek. Ezt a hurkot nem fogja meghúzni a jelenlegi miniszter ur, nem fogja meghúzni talán utódja sem, de annak a huroknak másik vége mindig ott marad kezében a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek és nem vagyok megnyugodva a felől, hogy nem fog-e egyszer olyan férfiú kerülni abba a miniszteri székbe, a ki azt a hurkot épen olyan intézeteknél húzza meg, a melyekre most nem is gondolunk. T. ház ! Az a reményem, hogy azokat az iskolákat, a melyeknek érdekében elsősorban, habár nem kizárólag, akartam felszólalni, ezek az intézkedések egyelőre érinteni nem fogják. Ezen reményemet különösen az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, a kinek teljes jóhiszeműségét és legjobb akaratát ezen kérdésekben eszem ágában sincs kétségbevonni, azon tegnapi nyilatkozatából meritem, a melyben ő azt mondja, hogy a mi népfajunk iránt, t. i. az erdélyi szászok iránt mindig rokonszenvvel viseltetett, nem szentimentálizmusból, hanem azért, mert azt hiszi, hogy mi rá vagyunk utalva a magyar államra és a magyarsághoz való csatlakozásra, mert az a mi népfaji egyéniségünket, a magyar államot és a magyarságot nem veszélyezteti. Én az igen t. miniszter urnak tételét egészben aláirom. Ez a meggyőződés hatja át politikánkat. Ez képezi bázisát fellépésünknek és egész politikai magunktartásának. Legyen szabad azonban ezt még valamivel kiegészítenem és megvilágositanom az éremnek a másik felét, a t. miniszter ur által hirdetett igazságnak másik oldalát is. (Halljuk ! Halljuk!) Ez abban áll,— és mindenki,a ki az erdélyi viszonyokat 56
