Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-99
99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 171 Bosznia és Herczegovina a nyugati vagy keleti világszellemhez való csatlakozás bizonytalanságát évszázados rettenetes belső küzdelem állandóságával bűnhődte meg. Európa beavatkozása a Nyugat javára döntötte el forrongását. A nyugati és keleti jelleg összevegyülése azonban intézményeiben és közéletében egyaránt még sokáig megmarad, talán örök időkre. Sohasem felejtem el, t. képviselőház, azt a festői képet, a mely ennek a gondolatnak megkapó kifejezője (Halljuk! Halljuk!) és a mely a nyugati haladás áldásos utjának mintegy természeti kijelölése. A szarajevói völgyben, a Boszna forrása mellett elnéztem gyakran a bosnyák főváros színpompás látványosságát. A modern európai várost a Carsia és Alifacovac dzsámjái, sok-sok apró mecset] e, a középületek arab stilj e, s a mohamedánok tipikus lakóházai a keleti karakter külső szinébe öltöztetik. Államjogi helyzetét az összeszoruló sziklás hegysorok találkozásánál épült katonai erődnek városra meredő ágyúi hirdetik. Végigfut tekintetem a viruló völgynek termékeny sikján, az ilidzsei kies hegyekig, a melyek egyikének tövénél zúgva tör ki egész szélességében a Boszna folyó, és mintha csak Bosznia szive érzésének kifejezése volna, fut sebesen észak felé, Magyarország felé ! A tételt különben, a mint már jeleztem, elfogadom. (Élénk tetszés és éljenzés balidői. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kérdem a t. házat, kiván-e, valaki szólni % Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem tehetem, hogy mindenekelőtt örömömnek ne adjak kifejezést (Halljuk!) azért, hogy a t. képviselő ur igen magas színvonalon álló szép beszédében Bosznia és Herczegovina ügyeivel foglalkozott és ezáltal megtörni igyekezett azt a közönyt, a mely a közvéleményt ezen ránk nézve igen fontos tartományokat illetőleg általán elfogja, vagy ha a közvélemény meg is nyilvánul, sajnos, igen sok tekintetben ugy látjuk azt megnyilvánulni, hogy az nem a magyar érdekek szolgálatában, hanem idegen érdekek szolgálatában áll. (Igaz! Ugy van!) Én tehát igen örülök, hogy a t. képviselő ur megjelölte, még pedig igen helyesen, azt az irányt, a melyet a magyar politikának érvényesitenie kell Boszniával és Herczegovinával szemben. Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy felhasználjam ezt az alkalmat (Halljuk ! Halljuk !) arra, hogy Bosznia és Herczegovina tekintetében nyilatkozzam oly kérdésekben is, a melyeket a t. képviselő ur nem méltóztatott említeni. (Halljuk ! Halljuk !) Általában azzal a váddal igyekeznek bennünket illetni, mint hogyha önös érdekeket akarna Ausztria és Magyarország Boszniában érvényesiteni, mintha ezivilizatórius feladatát ott nem igyekeznék teljesíteni és mintha méltatlan lenne arra az európai mandátumra, a mely ezen tartományok elfoglalásának egyik jogforrását képezte. Nem a t. képviselő ur mondotta ezt. Épen ezen igaztalan vádakkal szemben kívánom e helyről konstatálni és kinyilatkoztatni azt, hogy én megengedem, hogy Bosznia és Herczegovina kezelésében és kormányzásában sok kívánni való van hátra. Somogyi Aladár: Sok a kétfejű sas! Wekerle Sándor miniszterelnök: De egyet eltagadni nem lehet : hogy nem önös érdekeket érvényesítünk ott, hanem valóságos ezivilizatórius működést teljesitünk. Burgyán Aladár: Misemmit! Wekerle Sándor minisztereinek: Bocsánatot kérek, ha nem kellőleg érvényesítjük a súlyunkat akkor, midőn együtt teljesitünk egy mandátumot, mégis csak igy kell ezt kifejeznem. Mi ott —- és merem mondani, hogy Ausztria sem — nem önös érdekeket érvényesitünk, hanem jelentékeny áldozatokat hozunk ezivilizatórius érdekeknek. Merek utalni arra, hogy egy czivilizált nemzetnek sem volt még olyan okkupácziója, a hol évtizedeken át ilyen jelentékeny áldozatokat hozott volna. S arra kívánok konkludálni, hogy magam is osztom azokat az irányelveket, a melyeket a t. képviselő ur felhozott, hogy nekünk ugy politikai, mint gazdasági tekintetben gyorsabb tempót kell követnünk. De engedelmet kérek, azt a vádat, mintha itt Bosznia és Herczegovina kiszipolyozásáról lenne szó, el nem fogadhatom. Itt jelentékeny áldozatokról van szó, a melyeket ezen országok kulturális és gazdasági érdekeinek eddig is hoztunk, (ügy van ! Ugy van ! jobb/elől.) A t. képviselő ur a mi politikai érdekeinket emiitette és másodsorban gazdasági érdekeinket. Tökéletesen osztom azt a tételt, hogy a mi politikai érdekünk Bosznia és Herczegovinával szemben két irányban nyilvánul : először negatív irányban, hogy ne engedjük azt idegen befolyások szolgálatába szegődni, és pozitív irányban, hogy a magyar érdekeket ott azáltal igyekezzünk érvényesíteni, hogy ezen tartományokat a szabad népek autonóm működésének körébe vezessük be. (Élénk helyeslés.) Itt engedje meg nekem a t. ház, hogy jelezzem azokat a főbb elveket, a melyek Bosznia és Herczegovina kormányzatában — még pedig a magyar kormány befolyásával — részint érvényesültek, részint i)edig közelebb érvényesülni fognak. (Halljuk! Halljuk!) Először is az agrár viszonyok rendezése fél utón van ; befejezve tökéletesen nincsen. De talán épen azon mohamedán elemnek kímélése és megnyugtatása miatt késlekedik, a mely mohamedán elemek érdekeinek megóvása és a különböző erőtényezőknek helyes egyensúlyban tartása ezen tartományok kormányzásánál egyik fő szempontot képezi. Be van vezetve vagy kezdeményezve van az egyházi autonómia érvényesítése. A mohamedá22*
