Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 167 tartó élénk érdeklődés óta hivatott köreink alig foglalkoznak a bosnyák kérdéssel. Parlamentáris befolyásunk is kimerül úgyszólván évről-évre abban a néhány felszólalásban, a mely a delegáezió antipatikus tanácstermében hangzik el. Megújul az eredménytelen tiltakozás az igazgatási rendet statuáló törvényes alap közjogi sérelmei tekintetében, hallunk a magyar érdekek, politikai és gazdasági érdekeink, ravasz és durva háttérbe szorításáról, majd eltávozik a karzatokról az a pár. egy idő óta már megszokott turbános muzulmán, mi lezárjuk ismét egy időszakra a bosnyák aktákat. Nem is csoda igy, hogy negyedszázados indolencziánk osztrák és intranzingens horvát befolyás alá juttatta e tartományokat, akadályozni fogja a magyar imperiális- politikának egyik természetes fejlődési irányát, és hogy az idők tanúsága szerint pénzügyileg és a monarchia keleti politikájának súlya szempontjából igazolt okkupáczió csupán a minket illető gyümölcsöket nem érlelheti meg. Eltekintve attól, t. ház, hogy a perszonáluniós politika rohamos előrehaladásában csakhamar találkoznunk kell e nagyfontosságú ütközőponttal, a melyet az Ausztriával való közjogi viszonyunk megoldandó egyenletében az ismeretlen mennyiségek között úgyszólván megfejthetetlennek szeretnek feltüntetni: a megszállás ténye óta elmúlt jó negyedszázadnak káros tapasztalatai, a horvát és az északbalkáni népek szituácziójának alakításához szükséges czéltudatos irány kidomboritása, továbbá jövő közgazdaságunk érdeke, parancsolják, hogy ezen kérdés napirenden tartassék, hogy kormányköreink háta mögött e kérdésben egészséges és egységes magyar közvélemény álljon, a melynek reális bázisát erőteljes érzelmi és materiálisrösszekötő szálak alkossák. (Helyeslés balfelal.) T. ház ! Az 1880. évi VI. t.-cz. a boszniai kormányzást illetőleg csupán konzultatív votumot biztosit a magyar kormánynak, azt mondván, hogy a magyar minisztérium részt vesz a közös minisztereknek azon tanácskozásain, a me]yek az irányelvek megállapítása czéljából tartatnak, tehát messze esik még a láegj^ezési törvénytől is, a mely a közösügyek mikénti intézésénél kormányunk beleegyezését és egyetértését feltételezi. Ez a csekély votum is az elvi döntések mérlegébe minden irányban hatástalanul esett, mert a magyar jellegzetességgel homlokegyenest ellenkező kormányzati rendszer és szellem honosult meg ott, (Igaz ! ügy van ! balfelél.) gazdaságilag pedig a méltánytalanság, sőt a fokozatosan fejleszthető megrontás a mi osztályrészünk, különösen ama közlekedési politika segitségével, a mely Boszniának Magyarországgal való természetes gazdasági kapcsát összetöri és Boszniát mindinkább az osztrák forgalom körébe kényszeríti. (Helyeslés balfelél.) Bizony a mi törekvéseinket épenséggel nem mozdítja elő az 1880 : VI. t.-cz., a mely Bosznia és Herczegovina kormányzását, bár ideiglenesen, a közös minisztériumra bizza. Ezen törvény már meghozatala alkalmával szükséges rossz volt. A javaslat parlamentáris tárgyalása alkalmával az azt benyújtó Tisza-párt is az argumentácziónak szinte példátlan rendetlenségével és gyöngeségével tudta csak megvédeni, az ugy mennyiségileg, mint minőségileg hatalmas ellenzék támadásaival szemben és csupán alig néhány szótöbbséggel erőszakolta keresztül a törvényjavaslatot. Általánosan volt akkor az a részint nyíltan kifejezett, részint csak leplezett tartalom, hogy e törvényben — Szilágyi Dezső szavaival élve — »a két áUam kormánya befolyásának csattanós jelszava alatt tulajdonképen és lényegileg a közös kormány abszolutizmusa van megállapitva.« A kiegyezési törvényben lefektetett elv ellenére a közös kormány direkt kormányzást gyakorolt, a melynek ellenőrzése még a delegáezió részéről is illuzórius, mert még e bizottságnak parlamenti előléptetése daczára is, eltekintve a törvényalkotás jogainak mellőzésétől, nélkülözi e bizottság az alkotmányosság legelemibb feltételét: a költségvetés megszavazásának vagy megtagadásának jogát. Bosznia és Herczegovina közigazgatásának már szentesitett költségvetése ugy hever ott a delegáezió asztalán, mint nálunk pl. a kérvények sorjegyzéke. De, t. ház, ha már nem tudunk kibonyolódni azon közjogi miszticzizmusból, a melybe a bosnyák kormányzási ügy a kiegyezési törvény szelleme és betűszerinti értelme ellenére az 1880 : VI. törvénynyel belekerült, addig is, mig e különben is ideiglenesnek jelzett törvény az annexió vagy egyéb rendezéssel hatályát veszti, igyekezzünk a magyar szempontok érvényesülésének szüle kereteit czéltudatos erélylyel betölteni, (ügy van! ügy van! balfelél.) Az első szakasz egyenesen utasítja a kormányt, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös minisztérium által vezetendő igazgatásába, alkotmányos felelősség mellett, befolyjon. E befolyás a 2. szakasz rendelkezése szerint a közigazgatás irányának és elveinek megállapítására, továbbá a vasutak építésére vonatkozik. Hát én nem hiszem, hogy e befolyás érvényesítésénél a legcsekélyebb bizalom is illethetné volt kormányainkat, (Igaz! Ugy van ! balfelél.) mert a mint már emiitettem, a kormányzati irány az osztrák érdekszférába való terelés, az elvek pedig a divatból kikopott abszolutizmus minden vonalon. (ügy van! ügy van! balfelél.) Kétségtelen, hogy az okkupált tartományok fejlődése nagy mértékben előrehaladt és nem szabad elzárkóznunk azon ténynek konstatálása elől sem, hogy önkormányzati reformokkal is történt egy-két lépés, sőt egy teljes autonómikus tervezet már Kállay Béni asztalfiókjában várta, az ő szavai szerint, azon időpontot, a mikor legtöbbet fog használni. Az autonómikus rendszernek egyes részleteit életbe is lépteti, ujabban Burián miniszter ur ő exczellencziája, bár lassú haladása arra enged talán következtetni, hogy tart a kulturális fejlettség hiányain kivül ama keleti sajátságtól, a mely a közügyek intézésénél nem épen sűrű példáit szolgáltatja az önzetlenségnek. A kívánatos közhaszon sikere azonban