Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

222 86. országos ülés 1907 Farkasházy Zsigmond: Brassó! Dobroszláv Péter: Mindenesetre városok, de nem kulturális központok. A mi Kassa vidékét illeti, ott kisebb helyek vannak ; Kassa, Eperjes, Lőcse, Ungvár szolgálnák bizonyos mértékben a felsőbb oktatás érdekeit. A mi pedig Pozsony vidékét illeti, Pozsony, Sopron, Szombathely, Győr és Nagyszombat azok a városok, a melyek részben kulturális központot képeznek. Ezzel szemben a Tisza és a Maros mentén Arad, Nagyvárad, Csaba, Békés-Gyula, Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka, Zombor, Nagybeeskerek, Versecz és Temesvár városok vannak. Ezek a városok, ezen vidéknek kulturális központjai ugy számuknál, mint súlyuknál fogva egymagukban nagyobb horderővel birnak, mint, lehet mondani, Magyarországnak többi városai együttvéve. A gazdasági, kulturális súlypontja ezen városoknak tehát annyira messze áil a többi városok és általában Magyarország többi vidékei felett, hogy, ha arról van szó, hogy hol vannak meg az előfeltételek a sürgősen felállítandó harmadik egyetem létesítésére, ezen helyek felé kell gravitálnunk, ezeket kell felkeresnünk, mert az összes gazdasági és kulturális előfeltételek ezekben a városokban találhatók fel. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! Ez az én álláspontom, a mi a vidéket illeti. Méltóztassék már most megengedni, hogy ezen helyek közül még a várost is kiválaszszam, nevezetesen megmondjam, hogy ezen vidék városai közül melyiket tartom kulturális és nemzeti szempontból egyedül figyelembe vehetőnek arra, hogy az egyetemet ott felállítsuk. (Halljuk! Halljuk !) T. ház ! A mi politikánknak van egy sarkalatos elve, a mely mindnyájunkat irányit ós mindnyájunk lelkében él, és ez a sarkalatos, hatalmas nagy elv az egységes magyar nemzeti állam kiépítése. Mindent támogatunk, minden intézményt fejlesztünk, öregbitünk és erősbitünk, a mely ezt a czélt szolgálja, és viszont lehetetlenné teszünk minden olyan irányt, és intézményt, a mely ezen czélt nem szolgálja, vagy azt lehetetlenné teszi. Ezen hatalmas, nagy elv, az egységes magyar nemzeti állam elve ellen Magyarországon áll egy másik elv, a nemzetiségi kérdés. A nemzetiségek czélja külön gazdasági, külön kulturális, külön társadalmi életet teremteni, végczélja pedig a föderalisztikus államforma létesítése. (Zaj.) Ha viszont arról lehetne szó, hogy elsőbbséget tegyünk a nemzetiségek közt a veszedelmesség tekintetében, ugy nem lehet kétség aziránt, hogy a tótok és szerbek mellett messze elől járnak a románok. (ügy van ! Ugy van !) Farkasházy Zsigmond : De nem a román nép, hanem csak az izgatók ! Dobroszláv Péter: A románság nemzetiségi viszonyai olyan természetűek, hogy a kezdetlegesség stádiumán annyira tul vannak, hogy ha kultúrpolitikánkat valami veszélyeztetheti, ugy az csak az lehet, hogy kialakulóban lehet vagy van egy román kulturális élet. Manapság igaz, hogy a január 11-én, pénteken. mi nemzetiségi kérdésünk inkább etnográfiai fogalmat kéjhez, mert gazdasági és kulturális fejletlenségüknél, politikai hátramaradottságuknál fcgva még nem jutottak a nemzetiségek erejüknek öntudatára. (Ellentmondás a nemzetiségeknél.) Nincsen még oly szervezetük, nincsenek még olyan intézményeik, a melyek olyan veszélyesek lehetnek, hogy a mi egységes nemzeti államunk és kultúránk kifejlődését megakadályozhatják. (Zaj.) T. ház ! Bizonyos öntudatosság nyilatkozik meg mégis a románság törekvéseiben, ugy gazdasági, mint kulturális és politikai törekvéseiben. Ugy találom, hogy valami stratégiai felvonulási vonala van a románságnak. (Ugy van ! Ugy van I) Ez a stratégiai felvonulási vonaluk pedig a Maros. A Maros völgyén kijönnek és végczéljuk a Tisza elérése, hogy igy lekerülve Erdély bérczeiről, ezen a völgyön, a melyen eddig akadály nincsen, előre jöhessenek, azzal a bizonyára be nem vallott czéllal, hogy itt épen a magyarság erejét, tömbjót, t. i. az Alföld magyarságát, a faj magyar egységet megbontsák, abba éket üssenek és ezen beékelődés folytán a magyar államnak ezen a téren való fejlődését megakaszszák és ezt az egységes, fajmagyar vidéket a maga elemeire bontsák. És érdekes, a jelenségek arra mutatnak, hogy ezen stratégiai felvonulási ut egyik taktikai góczpontja ma már Arad. Ha a statisztikát tekintjük, azt találjuk, hogy mig a múlt században Aradon románság alig volt, ott inkább szerbek laktak, addig manapság már a lakosság 18%-a román. Nem épen a nagy szám teszi, hiszen van közöttük sok egyszerű földmives ember is, de veszélyessé válik a kultúrára azon okból, mert Aradon kialakulóban van és góczpontját találja a most fejlődő, u. n. nemzetiségi középosztály. A nemzetiségek saját fajukat, saját népüket is gazdaságilag kiaknázzák azon czélból, hogy egyesek a román faj képviselői közül erőhöz kapjanak, gyarapodjanak, gazdaságilag erősödjenek és kultúrájukat fejleszszék és ez által egy kultúrai központot építsenek, a mely kultúrai központ azután kiindulási pontja az ő kulturális és gazdasági természetű hadjáratuknak, melynek működési tere, sajnos, épen az Alföld területére esik. Ha egyebet nem említek, mint azt, hogy Aradon a görög-keleti püspökségek fenhatósága alatt pedagógium, tanítóképző, román felsőbb leányiskola és szeminárium van, hogy a honoráczioroknak, a középosztálynak, ügyvédeknek, orvosoknak hatalmas hányada épen a románok közül kerül ki, a nemzetiségi képviselőknek egy szép és hatalmas hányada épen ebből a városból származik, hogy a memorandum-pörnek legfőbb képviselői ebből a városból indultak ki: azt találjuk, hogy ott a középosztály öntudatosan szervezkedik, megállapodtak egy ilyen hatalmas városban és onnét őket alig lehet kitenni. Szükséges tehát, hogy ez ellen ne csak védekezzünk, hanem támadólag is lépjünk fel. (Helyeslés a haloldalon.) Rámutatok még arra is, hogy Arad megyének múlt évi közgyűlésén a román-