Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-473
Í73. országos ülés 190í Julius 26-án, kedden. 299 szolgáló központi épület emelésére 3,200.000 korona irányoztatott elő. A terv az volt, hogy a belügyminisztérium kap egy egészen önálló épületet, erre — ugy tudom — a telket is kiszemelték, a belügyminisztérium helyére jön aztán a közigazgatási bíróság és a közigazgatási bíróság helyét foglalja el — természetesen a megfelelő átalakítások után — az országos levéltár. Ez a terv azonban, mint méltóztatik tudni, elejtetett. T. ház! Már 1897-ben, a mikor felvettetett a bécsi kamarai levéltár ketté osztásának és a magyar anyag hazaszállításának kérdése, Pauler Gyula országos levéltárnok, ez a jeles tudós, ki a magyar tudományos világ nagy sajnálatára oly korán halt el, egy felterjesztést intézett a kormányhoz, a melyben figyelmébe ajánlja a kormánynak azt a körülményt, hogy az országos levéltár épülete ujabb anyag befogadására teljesen alkalmatlan. Felemlíti például Pauler a maga jelentésében azt, hogy a régi kerületi tábláknak levéltárai közül egyedül a nagyszombati kerületi tábla levéltára helyeztetett el az országos levéltárban, de már a kőszegi kerületi tábla iratai összecsomagolva hevernek a kőszegi kir. járásbíróság valamely félreeső zugában, az eperjesi és debreczeni kerületi tábla iratai szintén lakat alatt tartatnak, A kincstári levéltár pedig, a mely ezelőtt nyolcz teremben volt elhelyezve a pénzügyminisztériumban, most egy terembe van bezsúfolva az országos levéltárban. Hát még mi lesz akkor, ha szóba jön — a mi pedig előbb-utóbb aktuálissá fog válni — a bécsi titkos udvari és állami levéltárban őrzött 1848/49-iki kormányiratoknak, valamint az Albrecht főherczeg-féle Militär- und Civil-Gouvernement rendkívül becses iratainak hazaszállítása. A mellett tehát, hogy az országos levéltár ujabb anyag befogadására képtelen,a helyszűke miatt azt a levéltárat helyesen adminisztrálni, ebben a levéltárban az ügyfeleket, hasonlóképen a kutatókat gondosan, lelkiismeretesen kiszolgálni, a levéltárat magát a modern követelményeknek megfelelően rendezni, teljes lehetetlenség. A mi a hivatalos helyiségeket illeti, ezek a lehető legkényelmetlenebbek, szűkek, és a mi fő, annyira szét vannak szórva, hogy ha az egyik hivatalnok a másikkal érintkezni akar, akkor valóságos utazást kell tennie a labirintszerű épületben. A feleknek pedig ugyancsak szemfüleseknek és életrevalóknak kell lenniök, hogy megtalálják azt, a kit keresnek. Mit szóljunk azután a kutatók szobájához? Ebben a szobában igen sokat dolgoztam, jól ismerem és mondhatom, ennél primitívebben berendezett, sötétebb zug alig képzelhető. Hogyha az ember ott maga dolgozik, vagy pedig egy magyar tudóssal, akkor legfeljebb boszankodik a kényelmetlenségen. De ha véletlenül egy idegen is vetődik oda, a mi pedig igen gyakran megtörténik, akkor szégyenli magát az ember, hogy az országos levéltárban ilyen a tudósok, a kutatók szobája. A mi azonban már valósággal kétségbeejtő, s a miért ezt az ügyet halaszthatatlanul el kell intézni, az a levéltár épületének tűzveszélyes volta. A legközelebbi tüzrendőri vizsgálat alkalmával ezt egész határozottsággal megállapították. Különösen veszélyeztetettnek találták a kincstári osztályt, melyben rendkívül sok értékes, gyakorlati szempontból is becses anyag van, és az erdélyi osztályt. A turini levéltár példája, mely élénk emlékezetünkben van mindannyiunknak, intő példa arra nézve, hogy az országos levéltárban lévő anyagnak tűzmentes, tűzbiztos elhelyezéséről haladéktalanul gondoskodjunk. (Helyeslés a jobbóldalon.) Erre nézve a kezdeményező lépéseket már az előző kormányok megtették. Nevezetesen 1897-ben történt erre nézve egy intézkedés; kiküldték Pauler Gyula országos főlevéltárnokot, hogy tanulmányozza a külföldi levéltárakat és tegyen ez alapon javaslatot. Nem ismerem Pauler jelentését, de tudom, hogy volt miben válogatnia. Mert a külföldön rengeteg sok, mintaszerűen berendezett levéltár van. Ott van pl. a bajor, a szász levéltár, a svájczi kantonális levéltárak, azután a párisi Archive National, egyike a legkitűnőbben berendezett levéltáraknak. Parisban az egyes minisztériumok levéltárai is nagyon kitűnőek, sőt még Spanyolországban is, a melynél pedig kulturális tekintetben talán mégis magasabban állunk, a barcellonai levéltár — a másik kettőről nem beszélek, azok primitívek — olyan állapotban van, hogy bármely modern európai levéltárral kiállja a versenyt. Pauler utjának eredménye az lett, a mint tudom, hogy Petz Samu műegyetemi tanárt megbízták az épülettervek kidolgozásával. O ezeket a terveket ki is dolgozta, be is nyújtotta, de hogy ezekkel mi történt, nem tudom; valószínűleg ad acta tétettek. Mindezek után azt az óhajtásomat fejezem ki, a nélkül, hogy konkrét indítványt tennék, hogy a mennyiben a levéltár építése ugy a beruházási törvényből, mint a jelen költségvetési javaslatból hiányzik, ez az inveszticzió a legközelebbi költségvetés keretébe lehetőleg vétessék fel. A beruházási törvényben van számos olyan tétel, a melynél sokkal, de sokkal sürgősebb lett volna a levéltárnak építése. Például az igazságügyi tárcza körében ott vannak a fogházépületek, törvénykezési épületek, melyekre 9,400.000 korona van fölvéve, vagy ott van pl. a galántha-zsolnai kettős vágánynak kiépítése. Ne méltóztassanak félreérteni, én nem akarom ezeket kritizálni; elismerem, hogy ezeknek megvan a fontosságuk, megvan a jelentőségük; de engedelmet kérek, ha ezekkel eddig vártunk pár évig, rövid ideig még várhattunk volna. De bocsánatot kérek, ha — a mitől Isten őrizzen bennünket, a mire még gondolni is borzalmas — az országos levéltár tűzveszélyes épületében tűz ütne ki, a magyar nemzetet ES' !
