Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-449
82 ííif. országos ülés 190b június 27-én, hétfőn. országban nem kell számítani, mert az már igy van felnevelve, hanem azon kell fáradozni, hogy uj nemzedéket nevelhessünk fel. Rákosi Viktor: Az iskolákon kell változtatni! Kovácsevics István: Egyelőre szükséges, hogy Horvátországban az, a ki a magyar államot el nem ismeri, semmiféle előnyben ne részesüljön. Különösen pedig vigyázni kell arra, hogy milyen férfiak tétetnek a horvát papság élére. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) A horvát papság állásánál és hivatásánál fogva az állami életben fontos tényező. Ezeknek az élére oly férfiak állitandók, a kik a papi erényeken kivül a magyar állam iránt kétségtelen hűséggel is viseltetnek. (Helyeslés.) A kinek a magyar állam ád magas méltóságot, tekintélyt, és fejedelmi javakat bocsát rendelkezésére, attól méltán lehet követelni, hogy az államnak hű polgára legyen. (Mtalános helyeslés.) Nagyon égetően szükséges, hogy az egyházi javadalmak ne adassanak olyanoknak, a kik a magyar állam ellen áskálódnak, (Helyeslés.) mert merészségükben már odáig jutottak, hogy a magyar apostoli király legfőbb kegyúri jogait is fitymálni, kijátszani merészelik. így történt egy pár év előtt, hogy kieszközölték Rómában egy felszentelt püspök kinevezését a nélkül, hogy apostoli királyunk csak megkérdeztetett volna; még csak nem is tudta. Csernoch János: Közölték a hivatalos lapban ? Kovácsevics István: Nem közölték! Ujabban sikerült nekik papi és állampolgári erényekkel nem épen tündöklő egyének részére Kómából az infulát megszerezni, egyedül azért, hogy ne kelljen kérni a magyar apostoli királyt arra, hogy az üresedésben levő apátságokat és prépostságokat adományozza. Ajánlom az állami kormánynak, hogy csak olyan egyénekkel kössön szállítási és másnemű üzleteket, csak olyanoknak adjon italmérési és dohányelárusitási engedélyt, akik hű állampolgárok. (Helyeslés.) Ha a kormányok e tekintetben következetesen fognak eljárni, van remény arra, hogy idővel Horvátországban más érzelmek fognak érvényre jutni. Mielőtt felszólalásomat befejezném, bátor leszek a t. kormányhoz egy pár kérést intézni. Bátor vagyok a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét felhívni az okucsáni—ógradiskai országútra. Ezen az országúton sok inundáczionális fahíd van, a melyeket ki kellene cserélni átereszekkel, megfelelő nyilástávokkal, hogy a közlekedés biztosítva legyen. Azok a hidak ugyanis mostani állapotukban valósággal életveszélyesek, mert a faanyag rothadtsága miatt könnyen összedűlhetnek. Ezen országút Szlavónia és Bosznia terjedelmes vidékeinek egyedüli közlekedési összeköttetése, a közlekedés ott azonban nagyon meg van nehezítve az által, hogy a Száva folyónak hídja nincs. A híd ott égetően szükséges, a hídépítési költségeket is könnyen lehet összehozni. azoknak a fele úgyis a boszniai kormányra és Bosna-Gradiska városára esik, azok másik felét pedig könnyen lehetne az investitionalis alapból és az állam hozzájárulásával előteremteni. Az inveszticzionalis alapot itt annál inkább igénybe lehetne venni, mert O-Gradiska népe ebből az alapból eddig valóban csak csekély részt kapott. Azonkívül bátor vagyok a kereskedelemügyi miniszter urat arra is kérni, hogy a capragvrginmosti vasutat, a mely jelenleg csak zsákvonal, tovább éjnttesse Ogulinig és pedig a következő okokból. Ha ezen vonal Ogulinig kiépíttetik, akkor a határőrvidék terjedelmes része az állam jótéteményeinek részese leend és kiszabadul hátramaradottságából. Ezen a czimen azután inkább lehetne a határó'rvidéki befektetési alapot is igénybe venni, a minek folytán a költségek az államra nézve csökkennének. De a legfőbb ok az, hogy ez által a magyar kereskedelem nem tereltetik el Fiúmétól, mert ha ez a vonal Vrginmost-tól továbbópittetik Károlyvároson át, akkor Horvátország terjedelmes részei és Szlavonországnak majdnem egész területe Bécs felé terelődik. Bosznia északnyugati nagy része eddig a magyar kereskedelemre nézve majdnem egészen elveszett az által, hogy a banjaluka— sziszeki vonalon át egyenes összeköttetésben van Bécscsel; ha azután most Károlyvároson át a másik vonalon is Bécs felé tereinők a forgalmat, ez kiszámíthatatlan károkat okozna. A nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter urat is meg fogom instálni, hogy a Száva folyó szabályozását legelső feladatai közé felvenni méltóztassék. Ezáltal az államnak megbecsülhetetlen szolgálatot tesz és megörökíti vele a nevét. Mikor a múlt században Francziaország Horvátország azon részét, a mely az Adriai tenger és a Száva között fekszik, annektálta, azonnal hozzáfogtak a Száva és a Kulpa folyók szabályozásához, hajózhatóvá tételéhez, hidak és utak építéséhez. Ámbár ez 1812 előtt történt, még ma is igen jó emlékezetben van Marmon franczia helytartó neve. A Száva folyó szabályozása nemcsak a hajózás szempontjából égetően szükséges, hanem szükséges azért is, hogy a Száva vidéke mostani ázsiai állapotából kiszabaduljon. Vannak a Száva folyó mentén községek, a hol a lakosság éveken keresztül nem arathat. O-Gradiskában pl. a nép hét évig egyhuzamban nem arathatott, 1902-ben pedig az áradás oly sokáig tartott, hogy nem is szántottak. Az embernek valóban bámulnia kell azon, hogy az ottani néj3 mégis megél; fizeti adóját; katonákat szolgáltat, szóval az állam által rá rótt kötelességeket teljesiti. De épen ezért igazságos volna, ha az állam is gondoskodnék az ottani nép jólétéről. Most ismét uj veszély fenyeget azon vidéken. O-Gradiskán t. i. a bosnyák kormány a bosnyák oldalon nagy gátakat, töltéseket készül építtetni, hogy a partot az áradások ellen megvédelmezze. Ha ez megtörténik, és részünkről ezzel szemben partvédelmi intézkedés nem tété-
