Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-217
258 21/ országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. Elnök: Csendet kérek, t, képviselő urak, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) Salacz Gyula: Könnyű ott ma diskurálni! Én a szabadságharcz alatt szálltam szembe a hatalommal. Elnök: Kénytelen leszek megnevezni a képviselő urakat és ugy figyelmeztetni. Csendet kérek a ház minden oldalán. (Zaj a szélsőbaloldalon) Pozsgay Miklós: Azért küldték ide, hogy lerázzák a nyakukról! Elnök: Kérem, ne méltóztassanak egymást a közbeszólásra kölcsönösen buzdítani. Kérem a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. Benedek János: Legyen szabad t. képviselőtársamnak egy kis epigrammával válaszolnom: Szent emlékű marad mielpttünk Arad, de Salacz jövőre odahaza marad. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Addig jó volt a törvényhatóság, a mig a nyugdijat megszavazta! Salacz Gyula: Én szolgáltam és dolgoztam! Vázsonyi Vilmos: A 14-dik vértanú, a ki azonban életben maradt! Elnök: Kérem Salacz képviselő urat, méltóztassék közbeszólásait abbahagyni. Kérem egyúttal a t. képviselő urakat ezen az oldalon, ne méltóztassék a kéjjviselő urat folyton buzdítani közbeszólásokra. Pozsgay Miklós: Miért volt ez az aradi műfelháborodás ? Endrey Gyula: Megfordulnak az aradi vértanuk a sírjukban! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Gabányi Miklós: Eosszabb ez a Salacz a babiloni grófnál! Benedek János: Hát, t. képviselőház, én végtelenül sajnálom, hogy előttem különben mindenkor tiszteletben tartott képviselőtársam közbeszólásaMal magamagának ilyen kellemetlenségeket okozott. (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Egyáltalában nem /)Es fájna a szMemnek, hogyha ezen magatartása után Aradnak ő lenne a tizennegyedik vértanuja. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalon,) Salacz Gyula: Az ilyenen legfeljebb nevet az ember. Gyerekes diskurzus. (Zaj.) Elnök: Kérem, igy lehetetlen a tanácskozást folytatni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Kérem, t. képviselőház, azokat, a kik közbeszólásaikkal zavarják a szónokot, én névszerint meg fogom inteni, de még egyszer kérem a képviselő urakat, ne provokálják folytonosan a közbeszólásokat, mert akkor azután lehetetlen a felelőséget egyre hárítani, hanem azok is osztoznak benne, a kik odaát a közbeszólásokat mintegy provokálják. Térjünk e felett napirendre és kérem a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. Benedek János: Miután ebben a dologban az utolsó szónak mégis csak az enyémnek kell lenni, (Derültség.) ennélfogva Salacz Gyula t. képviselőtársamtól elvárom, hogy ebben a kérdésben fel fog iratkozni és nézeteit ki fogja fejteni nemcsak közbeszólásokkal, hanem beszéd alakjában is. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én hű kívánok maradni programmomhoz, a melyet választóim előtt kifejtettem, magatartásomhoz, a mely arra indította választóimat, HajduBöszörmény város közönségét, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) hogy engemet csendes polgári nyugalmas életemből kiragadva, ide küldjenek az országházba képviselői súlyos kötelességemnek a teljesítésére. Hálás vagyok gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam iránt, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) a ki beszédében, a melynek motMálására a képviselőházhoz intézett kérvényekre hMatkozott, épen a hajdúböszörményiek által a képviselőházhoz intézett kérvényt szemelte ki, mint olyant, a mely a magyar nép jajszavát és e javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontját a magyar szellemnek, a magyar szívnek megfelelően visszatükrözi. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Legyen szabad választóimnak ezen kérvényét egész terjedelmében felolvasni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Mélyen tisztelt képviselőház ! »A megdöbbenés fájó érzésével, a hazafiúi fájdalom óriási súlyával, a legnagyobb aggodalommal nemzetünk jövője iránt veszszük kezünkbe a tollat, hogy a hajdúböszörményi függetlenségi és 48-as párt egyhangú elhatározásából felírjunk a mélyen t. képviselőházhoz és kérjük, utasítsa vissza a legerólyesebben ama törvényjavaslatokat, melyeket Kolonics szelleme szült, a melyek a honvédelmi miniszter ur által november 6-án tétettek a ház asztalára.« »Hát nézik egy tekintetre is a nép zömét azok, kik most akarják 15105 fővel növelni a hadsereget? Látják azt, hogy ennyi munkaerőnek a családfentartás gépezetéből 3 évi elvonásával a már, már beállott általános nyomor növeltetik, s a hadsereg ily kiegészítése s növelése a maga után vont nagyobb adóztatással viszi a nemzetet a koldulásfája kereséséhez.« »Mit gondol a kormány, hogy e nép, ez a nemzet mindent, mi a molochnak kell, mindent, a mit Bécs üres büszkesége diktál, tűrni fog? Vegye tudomásul a mélyen t. ház, hogy a nemzet türelme fogytán, elkeseredése a legmagasabb fokon áll és nem kell érzelmét sértő javaslatokkal inzultálni, mert ha keserűségén uralkodni nem tud, beláthatatlan következményei lesznek megmozdulásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) « »Mélyen tisztelt képviselőház ! Megvan a nemzetben az áldozatkészség vérével, pénzével, utolsó darab kenyerével szolgálni a hazát, ha annak biztonsága kívánja, de hol most a veszély, mely e borzasztó teher meghozatalát követelné? Béke, keserves nyomorúságot maga után vonó áldásos béke van.«
