Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

%0h. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 361 Hellebronth Géza: Időszerűnek tartom határozati javaslatomat — bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszú ideig igénybe kell vennem figyelmüket, de nagyon fontos a dolog, (Halljuk! Halljuk!) — abból a szempontból is, mert jelenleg olyan kormányhoz van szerencsénk, melynek elnöke, feje annak a pártnak, mely támogatja, a vezére, azt mondta a beköszöntő beszédjében, hogy ő a jog, a törvény és az igazság alapján áll. Hát én ezt elfogadom és örömmel is veszem tudomásul; de épen ebből a szempontból terjesztem most be határozati javaslatomat, mert feltételezem, hogy ők komoly államférfiak és különösen oly nagyfontosságú kérdésben nem játszanak a szavakkal, hanem komoly államférfiakhoz méltón annak valóságot is fognak adni. Azért terjesztem most be javaslatomat, mert azt már csak nem méltóztatik elvitatni, t. miniszter ur, hogy mikor egy nemzet nemzeti életének legfontosabb követelményeMel, a haderő nemzeti követelésével áll elő, akkor a jog, a törvény és az igazság bizonyára nem azon férfiak mellett van, a kik ezt megakadályozni akarják, hanem áll azon férfiak és azon párt mellett, {& mely férfiak és a mely párt lelkük minden érzületével, szMük minden dobbanásával ezt a nemzeti követelményt akarják diadalra juttatni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Áttérek most, t. miniszter ur, határozati javaslatom megokolásában a második főmomentumra, t. i. a szükségessógi okra s igyekezni fogok lehetőleg röviden beigazolni, hogy határozati javaslatom első és legfőbb követelménye a nemzeti hadsereg. Ezen állitásom beigazolására épen a t. honvédelmi miniszter ur azon beszédéből meritem az adatokat, a melyet szMes volt január 28-án elmondani. Abban a beszédében nagyon kegyes volt a nemzet iránt, s jónak látta a nemzeti követelményeket kategóriákba sorozni. Az első kategóriába sorozta azokat, melyek elől nem zárkózik el, melyekre nézve bizonyos Ígéretek is tétettek. A második kategóriába azokat, melyek elől ugyan nem zárkózik el a hadügyi kormány, hanem azok még alapos tanulmány tárgyát kell, hogy képezzék. Mikor ebben a nagy kegyességében eljutott bizonyos határig, akkor, hogy ne rontsa el azt a sok jót, a mit addig mondott, a harmadik kategóriába sorozta mindezen követelmények édes szülő anyját, az önálló magyar hadsereg követelményét. A többi az mind ebből folyik, ez a lényeg, erre pedig azt mondta, hogy ezzel nem is foglalkozik. Drága az idő, nem akarja azt hiába igénybe venni. En azt hiszem, ezt nem a magyar honvédelmi miniszter mondotta, hanem az osztrák táborszernagy. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! (Derültség jobbfelöl.) Hellebronth Géza: Ez a magyar nemzet már annyira sülyedt, hogy a magyar parlamentben egy magyar miniszter megtorlás nélkül mondhat ilyet? Vagy annyira elaludt, hogy az ily éles KÉPVH. NA.PLÓ. 1901 1906. XI. KÖTEI. tőrszurás sem képes felébreszteni? Ne higyje ezt; ez a nemzet nem sülyedt még annyira, hanem csak türelmes, de a türelemnek is van határa, ha pedig alszik, fel fog ébredni s akkor veszélyessé is válhatik. Hiszen az erdők királya, az oroszlán sem veszélyes addig, a mig alszik, hanem a mikor felébred, akkor eszeveszetten futnak előle odúikba az erdők apró vadai. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi az első és második kategóriába sorozott Ígéreteit illeti, megszokta már ez a nemzet a t. miniszter ur Ígéreteit ad graecas calendas tenni. 36 esztendeje igéri a katonai büntető perrendtartásnak a modern kor követelményei szerint való átalakítását; maga a miniszter ur azt mondja, hogy 18 vaskos kötet van összeírva, de nem bírták az igazságügyi miniszter urak ^hozzájárulását megnyerni. Én azokat az igazságügyi miniszter urakat modern felfogású jogász elméknek tartom, de azt meg nem föltételezem bennük, hogy tisztán csak ellenzéki viszketegből ne járultak volna a t. hadügyi kormány javaslataihoz. Más lehet annak az oka. Az, hogy önök valószínűleg nem tudnak kibontakozni abból a középkori barbár fölfogásból; (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) igenis, önök még most is kétszáz évvel hátrább élnek, és az akkori, ma már bizony barbár eljárásokat követik továbbra is, azt az inkvizitórius eljárást, a mely annak a szegény szerenesétlen vádlottnak még a védelmet is megtagadja. A t. miniszter úrék ma is az Álba herczegek és Karaffák korába szeretnék magukat beletalálni, ugy, hogy cseppet sem csodálkoznám rajta, ha a t. miniszter ur egy szép reggelen azzal az újdonsággal lepné meg a házat, hogy a király kinevezte Karaffát az eperjesi vértörvényszék elnökévé. 6. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Régen meghalt; az lehetetlen! (Derültség.) Hellebronth Géza: Engedje meg t. miniszter ur, nagyon sok vihar elvonult Európa egén, a melyek megtisztították az európai szellemet, öntudatra ébresztették az embereket, felébresztették az alvókat és azok a viharok megszülték a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, az emberi jogok magasztos eszméit, de a mely eszméket, t. miniszter ur, ma már sem a Heródesekkel, sem az Álba herczegekkel, sem a Karaffákkal nem lehet többé némává, nemlétezővé tenni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Más világot élünk, más csillagok járnak, t. miniszter ur. Gabányi Miklós: A miniszter ur maga is Karaffának a Kis-Kohn-ja! (Derültség.) Hellebronth Géza: le t. miniszter ur a zászló és jelvények kérdésében is Ígéretet tett, de hogy mit, azt hiszem, maga a miniszter ur sem tudja. Mert hiszen azt méltóztatik mondani beszédében: ez még tanulmányozás tárgyát képezi. Hát, t. miniszter ur, ugyan mit gondol, mit csinálna a szerb skupstina azzal a 46