Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-187

187. országos ülés 1903 január 20-án, kedden, 369 jobb legyen az egész kontinensen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Mindenki tudja, hogy valamely fogyasztási czikk felhasználása nagy mérvben összefügg annak árával. A legnélkülözhetetlenebb élelmi czikk a többek közt a búza. És a kik figyelemmel kisérik a búza árát, tapasztalhatják azt, hogy valahányszor magasabb ára van a búzának és a lisztnek, hatalmas arányban csökken a fogyasztás; mig ellenkezőleg, mikor olcsóbb ára van, roppant emelkedést mutat a fogyasztás. Ennek egyszerű oka az, mert ilyenkor a népesség nagyobb rétege jut ahhoz, hogy búzalisztet fogyaszthasson, szóval, hogy jobban táplálkozhassak. Ebből kifolyólag én azt hiszem, hogy a czukorgyártás hátramaradottságának nincs más oka, mint az, hogy nálunk a czukorárak a magyar nemzet vagyoni állásához mérten indokolatlanul magasak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindazok, a miket elmondottam, a t. ház minden egyes tagja előtt általánosan ismert tények. Nem is azért szólaltam fel, hogy ezeket elmondjam; felszólalásomra az adott okot, hogy mint székely képviselőnek kötelességem ugy a t. háznak, mint a t. miniszter urnak tudomására hozni, hogy a szegény székelyt ott a keleti határon nemcsak az arányositási és tagositási törvényeknek indokolatlan és könyörtelen végrehajtása zsarolja és sújtja, nemcsak az erdőtörvény szigorú intézkedései miatt van a megélhetése megbénítva, hanem a czukorgyár is bizonyos adózást vár tőlük, a mennyiben a Székelyföldön, Brassó mellett levő botfalusi czukorgyár 3—4 forinttal adja drágábban ott a czukrot a székelyek részére, mint azt itt Budapesten árusitja. Endrey Gyula: Uzsora! Molnár Józsiás: Tessék nekem megmondani, hol drágább a czukor ma 46 forint néhány krajczárnál? Már pedig a botfalusi czukorgyártól — és pedig nem apró eladásról, nem detailról szólok, nehogy félre méltóztassanak érteni, nem a grájzlerről beszélek, hanem beszélek magáról a gyárról — maga a nagykereskedő nem kaphatja meg a czukrot 46 forint és néhány krajczáron alul ott helyt a székelyföldi fogyasztásra. Szóval a czukorgyár, tekintettel az ő kartelljükre, olyformán számit, hogy első sorban számon veszi, milyen áron volna lehetséges Csehországból Brassóba czukrot szállitani, és a milyen áron ez lehetséges lenne, abból leenged 40—50 krajczárt, és nem törődik az ottani répa kitűnő voltával, az ottani nép szegénységével, Botfalván a czukornak árát a székelyek részére igy szabja meg, azon az áron, a mennyiért szinte Csehországból hozatható volna, és ezen nem lehet többé segíteni. T. képviselőház! A czukorgyár ennél a kérdésnél, ha meggondoljuk, egészen jogosan járhat el; mert a mennyiben mindenkinek másnak is jogában áll saját produktumát azon az KÉI'VH. NAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. áron értékesíteni, a melyiken értékesíteni tudja, ez alól természetesen a czukorgyár sem képezhet kMételt. A czukorgyárak a maguk érdeküket védik. Igen, de ezzel szemben, azt hiszem, viszont az igen t. kormánynak és a nemzetnek szintén kötelessége, hogy a túlkapások ellen a lehetőségig szintén védekezzék. Épen ezen védekezésre akarom az igen t. jrénzügyminiszter urnak jóindulatát és szívességét kikérni. (Halljuk! Hallj uh!) Ha ó' is ugy látja, hogy az még sem igazság, hogy az ország legtávolibb és legszegényebb vidékén egy olyan fontos fogyasztási czikkhez, mint a czukor, az a szegény nép drágábban jusson hozzá, mint a milyen drágán a pesti fogyasztóközönség juthat, — ha ezt a t. miniszter ur szintén nem találná helyesnek, arra az esetre proponálnám, hogy talán kMételesen meg lehetne tenni azt, hogy a Székelyföldön fogyasztandó czukorra kevesebb adó rovassák. De természetesen az ilyen követelésre azt mondhatnák, hogy nem lehet különbséget tenni az állampolgárok között, mert nem lehetne megszabni a határt, hogy ebben meddig terjedjen a kedvezményben részesülő vidék határa. Nem is megyek tehát idáig, hanem kevesebbel is megelégszem egyelőre. (Halljuk.! Halljuk!) Az igen t. pénzügyminiszter urnak szíves figyelmét ugyanis arra akarom felhívni, hogy eddig is a czukorkMitelnél ugyebár prémiumot adtunk a kMiendő czukorra? Miért adtuk ezt a prémiumot? Azért adtuk, hogy a czukorfogyasztást és a czukor termelést emelhessük, hogy czukorgyáriparunk és répatermelésünk emelkedhessek, és ezen czélból az ország bizonyos áldozatokat is hozott. Vájjon, ha az igen t. pénzügyminiszter ur azt mondaná ki, hogy minden, Budapestről a Székelyföldre szállítandó czukorra újból prémiumot adunk, kerülne-e az egyáltalában valamibe ? Részemről azt hiszem, hogy teljességgel semmibe sem kerülne, mert mihelyest az ország kimondja azt, hogy mi a Brassóba szállítandó czukorra, tekintettel az ottani vidéken levő szegénységre, és tekintettel arra, hogy az a szegény vidék ne kapja drágábban a czukrot, mint Budapest, prémiumot adunk: ezzel megszüntetnők a botfalvi czukorgyár részéről a drágábban való árulást és a gyár rögtön simulna az ottani helyi árakhoz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) E szerint az igen t. jjénzügyminiszter urnak az állam kasszájából egy krajezár költségébe sem kerülne az, hogy ezen abnormis helyzet gyökeresen javíttassák. Én azt hiszem, hogy ezen kívánságom egészen helyes és alapos. Azért most, épen ezen ezukorkérdés alkalmából, szükségesnek tartottam újból ismételni, hogy a székelyföldi abnormis viszony meggátlására elegendő volna egyszerűen csak kimondani azt, hogy a Budapestről Brassóba, Segesvárra, Marosvásárhelyre vagy Csíkszeredára szállítandó czukorra prémiumot ad az állam, tegyük fel: épen 47