Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-127

348 127. országos ülés 1902 június 20-án, pénteken. ország határszélére s különösen Orsova felől jöttek be. Miután útlevéllel ellátva nem voltak, nem igazolták, hova mennek s nem volt semmi útiköltség náluk, mi őket be nem eresztettük. Most történt az, hogy Romániából viszont szorították őket, mert lakóhelyüket elhagyták, és jgy e

S7 tarthatatlan állapot állott elő. Igen hosszas tárgyalásokat folytattam a román kormánynyal a külügyminiszter utján, s végre — természetesen a követség utján — a román kormánynyal az a megállapodás történt, hogy ők azokat, a kik ide be nem eresztetnek, nem szorítják vissza a határszélre, hanem igyekeznek őket ismét letelepíteni és nem fognak semmi gátat vetni az ellen,hogy csináljanak, a mit akarnak. Mikor ez a megállapodás történt, akkor következőképen szabályoztam ezt az ügyet, minden illetékes tényezőnek, még a román kormánynak egyetértésével is. Hogy a batárt átlépni nem szabad senkinek, a ki ki nem mutatja, hogy, a mennyiben tíz éven felüli, 400 korona, a mennyiben tiz éven aluli, 100 korona útiköltséggel bir, vagy pedig birtokában van azon vállalat szállítási jegyének, a mely vállalat rendeltetési helyökre szállítja őket, — mert legnagyobbrészt Amerikába mennek. Ezenkívül rendes útlevéllel kell birniok és ki kell mutatniok, hová mennek. Ezek most már átbocsáttatnak, de a legnagyobb felügyelet és ellenőrzés alatt állanak az egész utón. üti jegyeik elvétetnek és a kalauzoknak adatnak át s csak a rendeltetési helyen kapják vissza, hogy ntközben útirányukat ne változtathassák, hanem oda menjenek, a hová az útlevelük szól, vagy megváltották a szállítási jegyet. Annyira vagyunk, hogy őrizzük a vonatokat, a vaggonokat, hogy útközben elpotyadozva ki ne szálljanak s ne változtassák meg az útirányt, a melyet vettek. A legnagyobb szigorral és a legnagyobb éberséggel gondoskodunk tehát arról, hogy illetéktelen bevándorlás és beözönlés Magyarországba ne történjék. (Felkiáltások halfelöl: De nincs foganatja!) Nincs igaza a t. képviselő urnak, hogy ennek nincs foganatja, mert bizony megvan a maga foganatja, bár lehet, hogy itt-ott egy-kettő elpotyadozik. De ezek kivételek, az ezekkel kellő módon való elbánásról a községeknek kell gondoskodniuk. Meg van téve ennélfogva minden, a mi lehetséges. Ezzel azt hiszem, meg van óva minden szempont, a melyet szem előtt kell tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Én nem járok el velük szemben brutálisan, mert ezt nem szabad emberségi szempontból, de őrzöm az országot attól, hogy illetéktelen beözönlése ne történjék olyan elemeknek, a melyek nem kívánatosak. (Helyeslés.) Ezt a romániai kivándorló zsidókra vonatkozólag. A mi általában a bevándorlást illeti, a t. képviselő ur előtt is tudva van . . . Pichler Győző : Miért nem kényszeritik Eomániát a berlini szerződés megtartására? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Pichler képviselő urat pedig felkérem, ne szakítsa félbea miniszterelnök urat. (Helyeslés jobbfelöl.) Pichler Győző: Tessék Romániának megtartani a berlini szerződést! (Zaj.) Elnök: Pichler képviselő urat, miután az elnöki figyelmeztetés daczára is közbeszól, rendreutasítom. {Helyeslés,) Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur előtt is tudva van, hogy én a bevándorlási ügyet is szabályozni szándékozom és a belügyi tárcza költségvetési tárgyalásánál ki is jelentettem, hogy a bevándorlásról szóló törvény készen van. Ez az illetékességnek és a községi honosságnak kérdésével van szoros kapcsolatban, mert azt a felfogást osztom és tartom jogosultnak, hogy nem helyes tűrni és összetett kezekkel nézni azoknak az elemeknek beözönlését, a melyeket még a mi zsidó honfitársaink sem kivannak és nem tartanak a maguk érdekében lévőnek. Épen azért ne méltóztassanak ebből antiizemita-kérdést csinálni, mert ez egy egyszerű szocziális és politikai kérdés. (Egy hang balfelöl : Magyar kérdés!) En tehát szabadelvű felfogásom fentartásával védelmezem az országot a külföldről beözönlő illetéktelen elemek ellen. (Helyeslés.) Rákosi Viktor: Tessék a zsidó felekezeti lapokat elolvasni. Mind ellene vannak. Széli Kálmán miniszterelnök: Én tehát nem engedek ennek semmiféle antiszemita ízt adni. mert azzal nem is szabad, nem is lehet, de nem is szükséges birnia, hisz nekünk teljes jogunk van megvédeni magunkat minden nem ide való elem ellen, akár zsidó az, akár nem zsidó. (Altalános helyeslés.) Már most én két irányban fogok eljárni. Először is a községi törvényt akarom módosítani a letelepedés^ az illetékesség és a honosság szempontjából. (Általános helyeslés.) Másodszor a rendőreéget akarom a határon államivá tenni. (Helyeslés.) Ne méltóztassék azonban ezt kicsinyelni, mert akármiféle princzipiális és in thesi helyes törvényeket fogunk is hozni, ha nem bírjuk azokat végrehajtani, — pedig a mai apparátussal a határszélen erre nem vagyunk képesek, mert lehetetlen, a legjobb akarattal is, •— akkor annak a törvénynek nem lesz foganatja, nem lesz sikere. Igen sok rendeletet tudnék most is e részben felmutatni és informáczióim szerint állithatom is, hogy nagyobbmérvü bevándorlás az ország északkeleti részében nem történt és általában kevesebb a bevándorlás, mint azelőtt, mert éberebb és gondosabb a felügyelet, ha talán történtek is talán itt-ott az utóbbi időben bevándorlások, a mint ezt Buzáth igen t. képviselő ur mondja. Azért, ha ez nem áll is, de ha azokat a rendeleteket végrehajtanák, ugy, a mint azok intendálva vannak és szólanak, már az is segítene a bajok nagy részén, de nincsenek erre orgánumok, nem mintha nem akarnák, de nem képesek végrehajtani a szolgabirok, mert lehetetlen a mai apparátussal a