Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-107
107. országos ülés 1902 május 2-án, szombaton. 297 félbeszakítjuk a tárgyalást és áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt ezt tennők, megteszem javaslatomat a következő ülés napirendjére vonatkozólag. (Sálijuk! Sálijuk!) Javaslatom az, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére a pénzügyi tárcza 1902. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalását, valamint a Szerajévotól a Lim völgyében az Uvac melletti Sandzak-határig és Visegrádtól elágazólag a Rzava völgyében a Vardiste melletti szerb határig, továbbá a Samactól Dobojig és Bugojnotól Arzanóig vezetendő vasutvonalak építéséről szóló törvényjavaslatot tűzzük ki. Ha a képviselőház ezen javaslatomat elfogadja, akkor ezt határozatälag kimondom (Helyeslés.) azzal, hogy a pénzügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása a fogyasztási ós italadók személyi járandóságainál kezdődik. Most következnek az interpellácziók, még pedig első sorban Barabás Béla képviselő ur interpellácziója a pénzügyminiszterhez az aradi kincstári hid veszélyes állapota és uj hid építése iránt. Barabás Béla: T. ház! Az interpelláczióskönyvbe egy interpellácziót jegyeztem, be az aradi kincstári hid veszélyes állapota és uj hid épitése iránt. Ez bizonyos tekintetben sürgős természetű, mert attól tartok, hogy mire az igen t. pénzügyminiszter ur erre az interpelláczióra meg fogja adni a választ, addig az aradi kincstári hid a zentai hid sorsára fog jutni és mielőbb össze fog roskadni. Tekintettel arra, hogy még két interpelláczió van a hátam mögött, igyekszem lehető röviden indokolni ezt az interpellácziót, s röviden elmondani ezen kincstári hid történetét, dióhéjba összeszorítva. (Sálijuk !) Ezelőtt 50—60 évvel a kincstár magára vállalt egy kötelezettséget, mely szerint kötelezte magát arra, hogy a Temes megyével, illetőleg az akkori Bánáttal való összeköttetés végett egy hidat épít, s ugyancsak hidat épit Arad város és az aradi vár közt. E két híd felépítését takarékossági szempontból akként vélte megoldani, hogy épített egy rossz, nagyon gyenge fahidat és ez a fahid képezi most a mindkettővel való közlekedés tekintetében az összeköttetést és jutott most abba az állapotba, hogy azt mihamarább le kell bontani és helyébe ujat kell építeni. A kincstári hidakra felügyelő és azokat ellenőrző állami hivatalok Aradon féligmeddig magánúton már ki is jelentették azt, hogy a kincstári hidakra vonatkozólag felelőséget nem vállalnak, mert ott a veszély legközelebb áll; az aradi rendőrhatóság is intézkedni óhajt, hogy ott a további közlekedés beszüntettessék. Megtörtént már az, hogy ágyukat sem lehetett szállítani; megtörtént, hogy egy cséplőgépet egyáltalában nem lehetett átvinni, sőt emlékezni fognak t. képviselőtársaim, a kik 1899. október 6-ikán lenn voltak Aradon, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. vi. KÖTET. mikor át akartunk menni a vértanuk kivégzési helyére, akkor csak kevés számú tömegeket engedtek átmenni, sőt a képviselőház elnöksége, megijedvén, hogy ott baj történhetik, át sem ment, nem is ment ki a vértanuk kivégzési helyére. Ez köztudomású dolog volt. Folytonos reparálásokkal, javításokkal igyekeztek a hidat fentartani, ámde most már a végsőre került a sor. Nagy hibája továbbá a kincstári hídnak az, hogy egyáltalában nem fizeti ki magát. Az állam minden esztendőben letemes összeget ráfizet, mert a kincstári hidak jövedelme, kapcsolatosan a révjoggal, nem fedezi azokat a kiadásokat, a melyeket ezen kincstári hídnak és az ezzel kapcsolatos három ártéri hidnak évenkinti fentartása előidéz. Evenként 15—20—30 javítást kell rajta végezni, a mi természetesen tetemes összegbe kerül; de ez mind nem használ. De tovább megyek. Az uj hidak felépítése elodázhatatlanul szükséges. Én megengedem azt, hogy a kincstárnak terhei olyanok, a melyek miatt ezt nehezen viseli; de van mód és alkalom, hogy mind a két hid felépíthető lenne. így például hogyha a t. pénzügyminiszter ur azt a hid- és vámjogot, a melyből nagyon kevés jövedelme van és a melyre évenkint mindig ráfizet, átadná Arad városának, Arad városa mindkét hidat felépíttetné, természetesen ezen vám- és révjognak jövedelmét magának tartván fenn. Az igen t. pénzügyminiszter ur előtt bizonyosan ismeretesek azok a stádiumok, a melyeken ez az ügy a minisztériumnál keresztülment, így már Tisza Kálmán pénzügyminisztersége alatt elhatároztatott az, hogy a kincstári hidakat felépitik, azzal a kikötéssel, hogy a kincstárra nézve nagyobb hátrányok nem fognak előfordulni. Meg is indultak a tárgyalások. Wekerle Sándor pénzügyminisztersége alatt már egy 80.000 forintos telket is vásárolt a kincstár. A mostani pénzügyminiszter urnak pedig egy igen érdekes rendelete küldetett le Arad városához, a melyben három kifogást hoz fel, hogy mért nem építhető fel a hid. Mert első sorban a tokaj-rakamazi hidépitkezés és utrendezés a kincstárt 1899. végéig kimerítette; másodszor a kereskedelmi minisztérium megkérdezése folytán kitűnt, hogy a tervbe vett 726.800 forint nem elégséges a két hid felépítésére és harmadszor, mert a jelenleg fennálló híd rövid ideig javítások utján még fentartható. Ez a rendelet lejött Arad városához 1897-ben; azóta elmúlt 1899. vége is, a költségvetésben ilyen tétel még sem fordul elő. A mostani anyagi viszonyok, hogy a munkáskéz nem kap foglalkozást, a vas olcsósága, sok minden körülmény mintegy megjelölik az irányt, hogy a pénzügyminiszter ur ragadja meg az alkalmat, mert olcsón fel lehetne építeni ezeket a hidakat. Továbbá tény az, hogy ezek a hidak előbb-utóbb össze fognak roskadni, le fognak szakadni. Azt hiszem, mindezen szükségek oda indíthatják a pénzügyminiszter urat, hogy ez egyszer komoly, 38
