Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 365 natkozásban, hanem más vonatkozásokban is ki fogom mutatni, hogy az 1880: VI. t.-czikk kontaktusban áll oly más törvénynyel, a mely közgazdasági téren is egyenesen elhomályosítja a mi állásunkat, káros befolyást gyakorol közgazdaságunkra, oly intézményeket tart fenn, a melyek a dualisztikus intézménynyel, a mely iránt önök annyira lelkesednek, szintén nem fér össze, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Bosznia és Herczegovina ma is bizonyos tekintetben külön vámterület, egy külön vámegyed, egy külön vámegyéniség, a melylyel bizonyos vonatkozásokban külön kell számolni és a mely bizonyos kérdéseknél olyan befolyást gyakorolhat a mi kereskedelmünkre is, a mely befolyás illuzóriussá teszi azt a javaslatot, a melyet most tárgyalunk, abban a hatásában, a melyet oly nagyon kiemelnek, hogy t. i. lisztet és még egyéb ilyen czikkeket vihetünk oda ki. Csak röviden akarom ezeket érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1887 : XXIV. t.-cz. XXII. czikke, a mely megújítását képezte az 1878 : XX. t.-czikknek, — minthogy az 1878 : XX. t.-cz. megalkotásakor még Boszniánk nem volt, — igy rendelkezik: »az 1878 : XX. t.-czikkbe iktatott vámés kereskedelmi szövetségnek az 1879 : LII. t.-czikkben említett határozatai helyett Bosznia és Herczegovinára a jelen vám- és kereskedelmi szövetség megfelelő határozatai alkalmazandók.« Következik azután az intézkedés. Ez a törvény tehát nem helyezi hatályon kívül az 1879: LII. tcz. 3. §-ában, illetőleg annak bekezdésében foglalt azt a speczialitást, a melyet a t. miniszter ur figyelmébe ajánlok. Azt mondja ugyanis: »a mennyiben Bosznia és Herczegovina különös szükséglete az említett szabályoknál kivételes intézkedéseket igényel, azok Bosznia és Herczegovina országos igazgatásának meghallgatása után lesznek kibocsátandók.« Van aztán a törvénynek egy további rendelkezése is, a mely ezzel összhangzóan azt mondja: »harmadfokban a közös minisztérium utján a mindkét részbeli szakminiszterek az ezek között esetről-esetre történt megállapodás szerint fognak határozni.« Most méltóztassanak ebből levonni a konzequencziát. A harmadik szakasz uj fórumot illeszt be a mi vám- és kereskedelmi ügyeink intézésébe, daczára annak, hogy az 1878 : XX. t.-czikkben nem szabályozott boszniai viszonyokra az 1887 : XXIV. t.-cz. azt mondja, hogy annak megfelelő határozatai alkalmazandók. Hát mutasson nekem a t. miniszter ur egy megfelelő intézkedést, a mely azt rendelné, hogy bizonyos vám- és kereskedelmi ügyekben a boszniai országos kormány egyenjogú tényezővé válnék akár a magyar, akár az osztrák kormánynyal. Honnan veszik tehát a jogot ahhoz, hogy eldividálják a maguk alkotmányos jogkörét és részekre osztva azt Boszniának és a bosnyák alkirálynak a rendelkezésére bocsássák? Honnan veszik a jogot arra, hogy harmadfokban a közös minisztériumot tegyék bíróvá, a mely önöket csak meghallgatni tartozik és a melynek önök között keresnie kell az egyetértést ? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Összefér ez az 1867 : XII. t.-cz. 37. szakaszának azon rendelkezésével, hogy a közös minisztériumnak ehhez és ilynemű ügyekhez semmi köze nincs? A közös minisztériumnak a hatásköre strikte körül van irva. E tekintetben klasszikus tanura hivatkozom, a kit a miniszterelnök ur is respektálni fog: Deák Eerenczre, a ki azt mondta, hogy szorosan elhatároltuk és körülzártuk a közös ügyeket, megállapítván azokra a közös miniszterek hatáskörét. Hogyan állithatják önök, hogy ennek hagyatékát kezelik, és becsületesen kezelik ? Hiszen a jogoknak ilyen elforgácsolása a lehető legveszedelmesebb, mert annak, a kinek érdekében fog valaha állani azt állítani, hogy Magyarország a czentrál-parlamentbe mégis bevonható, az ilyen Lustkandelféle teóriáknak nagyon is kapóra jön az ilyen anyag és ebben lesz a Venvirkungstheoriának egy ujabb melegágya megvetve, melyet önök ápolnak és tartanak fenn. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azt is kell kérdeznem, a mi ezen közjogi vonatkozással összefüggésben áll, hogy t. i. miért nem csinálunk a boszniai kérdésben valamely végleges rendet? Kormányférfiaink soha sem nyilatkoztak arról, szükségesnek tartják-e az annexiót, és ez a parlament valamikor bizonyára a Beichswehrből vagy valamely ahhoz közel eső újságból fogja megtudni, mi történt; de azt, hogy mit szándékoznak tenni, a magyar parlamentnek — önök szerint — nem kell tudnia. A magyar parlamentnek — Bécs szerint — csak egy feladata van e tekintetben: hallgatni és fizetni, (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát mi nem fogunk ebben az ügyben hallgatni, t. miniszterelnök ur; (Egy hang a szélsőbaloldalon: He fizetni sem fogunk! TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) napirenden tartjuk ezt a kérdést, mert tudni akarjuk, mi történik Bosznia és Herczegovina ügyeinek végleges rendezésével ?! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha az okkupáczióhoz kötött várakozások beváltak, akkor azon az alapon kell valamit tenni, a melyen az okkupáczió idejében álltunk; ha nem váltak be, akkor más megoldást kell keresni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De ideiglenességről beszélni 25 esztendeig egy olyan kérdésben, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a melyet vagy jobbra, vagy balra meg kell valósítani, egy olyan mandátum dolgában, a melynek határai vannak, de nincsenek szorosan körülírva: ez, azt hiszem, nem fér össze az öntudatos, czéltudatos, előrelátó politikának legelemibb követelményeivel sem! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás balfelöl.) A hitlevél talán csak nem áll útjában az annekszió kérdése fölvetésének; talán nem az az akadálya, hogy nem merik megmondani, hogy Bosznia a magyar jog szerint hová tartó-