Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 357 Nézetem szerint a terv helyes, mert a szanclzsáki vasút, a mint tudvalevő, első sorban stratégiai vasút lévén, főczélja az volna, hogy a nyugtalan szomszédok lázító és bókétlenitő törekvései elől Boszniát és Herczegovinát elzárja, illetve a két meghódolt tartomány békés fejlődését biztosítsa. Ebből a szempontból tehát a vasút Bosznia-Herczegovina érdekeinek megfelel, és nem áll ellentétben a magyar érdekekkel sem, mert párhuzamosan egy lépéssel közelebb visz bennünket egy uj piacz iránya felé, az Aegei-tenger felé. A mi a bugojno-arzanói vasutat illeti, jogosan mondta a múltkoriban gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam, hogy ez Bosznia- és Herczegovina szabad és természetes fejlődésének fog utat nyitni. Igaz, hogy ma ez a vasút nem specziális magyar érdek. De megnehezíteni ennek létesülését mégis nagy hiba volna, mert hisz Dalmáczia épugy, mint Bosznia-Herczegovina a magyar szent korona klenódiuma, és midőn mi folyton sürgetjük Dalmáczia hozzácsatolását Magyarországhoz, igazságtalan volna elkeseríteni a felénk vágyó sziveket azzal, hogy ilyen előnyt már most, a mig ők Ausztria adoptiv gyermekei, elvitassunk tőlük. A bugojno-arzanói vonal Bosznia-Herczegovinának is érdekében van, E két tartomány gazdasági megerősödése egyúttal magyar érdek is, mert minden gazdasági forrás nélküli országgal ipari és kereskedelmi összeköttetést létesíteni nagyon kétes értékű dolog. Igaz, hogy megvannak e tervnek árnyoldalai is. Ez természetes, mert hisz három ország közös érdekeinek összeegyeztetéséről van szó. A fő ellenérv Major képviselő ur szerint az, hogy e szárnyvonalnak csatlakozása a török vasutakhoz nincs biztosítva. Ez bizonyos. Egyáltalán nagyon szövevényes e dolog és igen kérdéses, mikor lehet e tekintetben kellő megoldást találni. Ez nemcsak tőlünk függ, hanem számos más faktortól, különösen Törökországtól. Semmi esetre sem az az oka Törökország ellenzésének, mintha Ausztria-Magyarország területi hódításaitól félne, mert hisz Törökország nagyon jól tudja, hogy Ausztria-Magyarországnak területi aspirácziói ott nincsenek és hogy más államok ilyen aspirácziókat sokkal nagyobb mértékben nyilvánítottak; valamint azt is nagyon jól tudja, hogy ily vasút nem szükséges ahhoz, hogy egy állam területi hódításokat eszközöljön, mert bár a vasút megkönnyíti a hadműveleteket, de azoknak nem kizárólagos előfeltétele. Hisz tudjuk a magyar történelemből, hogy régi hőseink és vitéz tábornokaink vasút nélkül is tudtak hódítani a Balkán-félszigeten és megközelíteni ma is nagyon nehezen megközelíthető helyeket. Más az oka annak, a miért Törökország vonakodik különösen európai, közelfekvő államokkal szemben, Németország kivételével, kereskedelmi összeköttetéseket szerezni. Rendes körülmények között, természetes, örvendenie kellene, ha uj közlekedési vonal létesül Szaloniki felé, mert hisz a vasút az ily kikötőnek gyarajwdására szolgál. De Törökország ezt azért nem kívánja, mert szabad kereskedelme nagy mértékben le van kötve azokkal a szabadalmakkal, a melyek alapján ott a külföldi államok kereskedői állanak, s a melyeknek még ma is az a bázisa, a melyen II. Szolimán és I. Ferencz megállapodásra léptek. E szabadalmak inkább privilégiumok, mint szerződések, s ezek alapján az ott letelepült idegen államok alattvalói területenkívüliséget élveznek ; mindennemű kereseti adótól, közterhektől fel vannak mentve, azonkivül ugy polgári, mint büntető ügyekben nem az illető államnak a szuverenitása irányadó, hanem konzuláris bíráskodás áll fenn. A mint tudjuk, Törökország theokratikus állam, vallási alapon van szervezve; Törökországnak, a török császárságnak az volt az okoskodása, hogy mindenki a saját módja szerint boldoguljon; az izlam a törökökre alkotott törvény; a keresztények éljenek a maguk törvényeikkel. Azok a bevándorlók tehát, a kik Törökországban telepedtek le, legyenek exemptek a török törvények alól és élvezzék az ő államaiknak a törvényeit török területen is. Ebből a princzipiumból, a mely végigvonul az összes mohamedán népek történetén, keletkeztek azután ott az autochthon felekezeteknek is oly nagymérvű önkormányzati jogai és szabadságai, a melyek példátlanok az európai államok történetében. Ezen szabadalmak még ma is érvényben vannak. Törökország ismételten sürgette ezeknek a szabadalmaknak hatályon kivül helyezését és oly szerződések létesítését, a melyek a paritás és egyenlőség és igazság alapján köttessenek egyik állam és a másik állam között, mint két szuverén, szabad fél között. Az európai hatalmak első sorban a reformokat sürgették; igen, de a reformokat nem lehet létesíteni, mert száz meg százezer polgára, illetőleg lakosa az országnak különféle törvények hatálya alatt áll. A reformokat nem lehet létesíteni addig, a mig ezek a szabadalmak nincsenek hatályon kivül helyezve; viszont a szabadalmakat nem akarják hatályon kivül helyezni addig, a mig a reformok nem létesíttetnek. Ez tehát egy körforgás, a melynek mihamar véget kellene vetni. Major Ferencz képviselő ur nagyon csodálkozik azon, hogy Németország az egyedüli állam, a mely számos konczessziót kap Törökországban, mig az európai államoknak egyikemásika, különösen jjedig Ausztria és Magyarország semmiféle engedményhez sem jutnak, sőt mindenféle törekvésüknek inkább nehézséget gördítenek az útjába. Hát én megmagyarázom Major Ferencz t. képviselőtársamnak, hogy mi az oka annak, hogy Németország nagyobb kedvezményekhez jut. Németország az ő kereskedelmi törekvéseiben nem gondol ma semmiféle hódítási politikára és Törökországnak a belügyeibe egyáltalán nem óhajt avatkozni. A német császárnak és a német birodalomnak kifejezett és határozott politikája az, hogy ők az izlamot