Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-94

94. országos ülés 1902 április 18-án, pénteken. 423 tozom a függetlenségi párthoz. Az én lelkem, az én magyarságom igazán örömmel telt el, a mikor még a szavazás előtt e báz küszöbét lépvén át, azt hallottam, hogy elvégre ebben a házban is megtörténik, hogy nem régi kamarilla-, meg Isten tudja miféle Bach-huszár-érdemeket akar a ház megjutalmazni, hanem egyszer egy igazán becsületes, magyar érzelmű, a legnagyobb magyar embert. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Jókai Mór ezé a nemzeté. Jókai Mór ennek a nemzetnek büszkesége, és a kik nem ismerik el Jókai Mórban a nemzet büszkeségét és nagyságát, azoktól én, bármennyire tisztelem mindenki meggyőződését, igazán szánalommal és sajnálattal fordulok el. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Szánalommal fordulok el azoktól, a kik Jókai Mór dicsőségét kisebbíteni akarják. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én ettől a nemes érzelemtől áthatva jöttem be a házba és igazán megborzadtam azon, hogy még párthiveim közül is akadtak olyanok, kik félre voltak vezetve és más nézeten voltak. Ha már most én ezekre hatást akartam gyakorolni, ahhoz nekem teljes jogom volt és a néppárti uraknak nem volt joguk ebben engem megakadályozni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én határozottan visszautasítom ezt az eljárást, és nagyon kérem a t, elnök urat, hogy máskor legyen kegyes jobban a dolog mélyére nézni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert akármily mélyen hajoljak meg az elnök tekintélye előtt . . . (Zaj.) Elnök: Az elnök eljárását a házszabályok értelmében nem lehet kritika tárgyává tenni. Olay Lajos: Ismétlem, meghajlom az elnök ur előtt, de nekem jogom van kérelmet intézni az elnökhöz, hogy legyen szíves máskor jobban meggondolni a dolgot. (Ugy van! élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bocsánatot kérek, ahhoz nincsen joga a képviselő urnak. 0lay Lajos: . . . hogy mikor olyan nemes és hazafias dologban lép fel egy képviselő, akkor tessék megfontolni a szavakat, a melyeket ahhoz intéz, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A képviselő urnak ahhoz, a mit beszéde végén mondott, nem volt, és nincsen joga. Az elnöki rendreutasitás sem vita, sem visszautasítás tárgyát nem képezheti. Kénytelen vagyok a képviselő urat erre figyelmeztetni, hogy a jövőben magát ehhez tartani méltóztassék. A képviselő urnak annál kevésbbé van joga ezt tenni, mert abban a kérdésben én a néppárt részéről történt dolgot ép ugy tettem figyelmeztetés tárgyává, mint a képviselő ur eljárását. (Elénk helyeslés a jobboldalon- és a baloldalon.) Pichler Győző: T. ház! a házszabályokhoz kérek szót! Teljesen tisztelve az elnöki tekintélyt, de ismerve egyúttal a házszabályokat, kénytelen vagyok egy kijelentést tenni. Az igen t. elnök ur ugyanis. — lehet, hogy a puskaporos levegő hatása alatt — nem egyszerűen rendreutasította Olay Lajos képviselő urat, hanem kritika tárgyává tette magatartását, azt mondván, hogy a parlamenthez nem méltó magaviseletet ne tanúsítson. T. ház! Bármily szigorúan és erélyesen utasítja rendre az igen tisztelt elnök ur Olay képviselőtársamat azért, mert a szavazást fellépésével zavarja, — teljesen igaza van, és joga van ahhoz az elnöknek, a kinek első sorban kell a ház rendjét, a szavazás zavartalan lefolyását biztosítani. Az azonban, hogy az elnök ur kritika tárgyává tegye egy képviselőnek az eljárását, és egy képviselőnek magatartását a parlamenthez méltónak, vagy méltatlannak nyilvánítsa, az nem tartozik az elnökhöz. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Ellenmondás jobb felöl. Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk !Halljuk!) T. ház! Olay Lajos kéjíviselőtársani körülbelül azt mondotta, hogy sajnálattal fordul el azoktól, a kik pártfelei és mégis másként szavaztak, mint ő. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem ezt mondotta!) Én azok közé tartozom, kik másként szavaztak. Én az ő sajnálatára nem vagyok méltó. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon. Derültség.) Bocsánatot kérek, senkitől sajnálkozást el nem fogadok. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Nekem van olyan véleményem, mint Olay Lajos barátomnak és azt mindenesetre saját magam alkottam, épen ugy, mint ő az övét, Tartsa meg az övét magának; én megtartom a magamét magamnak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Ez a kérdés nem tartozik a parlamenti tanácskozás körébe, kérem, méltóztassék a napirendre térni. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbal old álon.) Csendet kérek, t. ház! Olay Lajos: T. képviselőház! Kötelességemnek tartom Kubik Béla t. barátom felszólalására válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Én, Isten mentsen, a legtávolabbról sem akartam Kubik Béla t. képviselőtársamat vagy az én elvtársaimat, testvéreimet persziflálni. Ha ők ugy értették szavaimat, akkor félreértették. Én csak tiltakozni akartam a néppárt jogosulatlan befolyása ellen. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos ellentmondás a baloldalról.) De én sem a pártomat, sem az én t. elvtársaimat megtámadni nem akartam. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, hogy ezen kérdés felett napirendre térhetünk; de egy megjegyzést kénytelen vagyok tenni Pichler képviselő ur szavaira. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk.) Kérek egy pillanatra csendet t. ház! Én azt hiszem, hogy abban a meglehetősen tüzes helyzetben, a melyben a ház ma van, sem egy részről, sem más részről, és így nagyon termé-