Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-94
9L országos ülés 1902 április 18-án, pénteken. 419 mellékesen az ő szerkesztői tiszteletdija mellé csapjuk oda, hogy irói és költői érdemeiért és szolgálataiért is adjuk meg neki életfogytáig ezt a tiszteletdijat. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Vészi József: Tessék külön törvényt csinálni. (Helyeslések a néppárton és a szélsőbal oldalon.) Meg fogják szavazni? (Zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Micsoda dolog az. itt kérdezni, hogy megszavazzuk-e, vagy sem! (Zaj.) Elnök: Mindkét oldalról kérem a képiselő urakat, ne méltóztassanak magánbeszélgetéssel a tanácskozást zavarni. (Helyeslés.) Mindkét oldalhoz intézem ezt a kérést. (Helyeslés.) Veres József: Ilyen esetben részemről nem tartom ennek a tiszteletdíjnak a megszavazását sem Jókaihoz, sem a törvényhozáshoz méltónak. Jókainak költői és irói érdemei sokkal nagyobbak, mint az ő politikai vagy szerkesztői érdemei. Ezeket egymás mellé csapni nem tanácsos épen az ő érdekében és a magyar kegyeletnek érdekében. {Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Volt már eset, Toldi Ferencz esete, a mikor a törvényhozás az ő irói nagy érdemeit azzal akarta megtisztelni, hogy éltefogytáig 4000 frt tiszteletdijat szavazott meg, Van Jókai Mór, a költő, olyan nagy ember, hogy ilyen megtiszteltetést érdemeljen. Jókai Mór, a költő, van olyan nagy ember, hogy ilyen megtisztelést megérdemeljen, de nincs anynyira elfelejtve, mint költő, hogy az ő szerkesztői működése mellé mellékesen csapják oda, hogy koszorús költőnk tiszteletdija. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért, mert külön kell választanunk mindenikünknek Jókait a költőt a pártpolitikustól és a szerkesztőtől, nem tartom ezt a tételt ebben az alakban elfogadhatónak, (Helyeslés a bal és a szélsöbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy Jókai Mór mindenféle működése között legkevesebb súlyt és érdemet tulajdonit épen annak, hogy ő azt a bizonyos könyvet szerkesztette. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha már most ezen alkalomból akarjuk neki megadni azt a tiszteletdijat, nem méltóképen járunk el vele és az ő érdemeivel szemben, nem rójjuk le helyes módon azt a hálát, a melylyel a magyar nemzet és többek között épen a mi pártunk Jókai Mór, a költő érdemeinek tartozik. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én ezért bátor vagyok kijelenteni, hogy ezt a tiszteletdijat ebben az alakjában nem szavazom meg, hanem kérem a kormányt, terjeszszen be, ha szükségesnek, ha jogosnak látja, egy külön törvényjavaslatot, a melyben egyedül Jókai Mór költői érdemeire hivatkozva kéri a tiszteletdijat s akkor készséggel meg fogjuk azt adni. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. képviselőház! Azokból értesülök a vitáról, mely e ház szine előtt folyik, a miket épen igen t. képviselőtársam. Veres József elmondott. Lelkem egész melegével csatlakozom azon lelkes és kiválóan szép szavakhoz, a melyekkel ő — azt hiszem — pártkülönbség nélkül köztetszéssel fogadott beszédében méltatta azon halhatatlan érdemeket, a melyeket Jókai Mór nemzetünk körül szerzett és a mely irodalmi érdemek oly nagyok és oly halhatatlanok, hogy Jókai Mórnak minden egyéb tevékenysége mellette megítélés alá nem kerülhet. Csak egyetlenegy ténynyel állunk szemben, s ez az, hogy nincs a világon ma egyetlenegy élő magyar ember sem, a ki annyi becsületet és tiszteletet hozott volna nemzetünkre, mint Jókai Mór irodalmi tevékenysége. (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Bármerre vitte el a kultúra gyümölcseit, bárhová vitte el a nyomtatás termékeit, mindenütt a művelt világon, a világ minden czivilizált nyelvén a magyar sensus, a magyar hazaöság, a magyar történelem nagy alakjait nem ismerik másból, mint azon hatalmas művekből, a melyeket Jókai Mór alkotott nemzetünk dicsőségére és örök emlékére. (Tetszés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) És mert ez igy van, engedje meg a t. ház, hogy én e tételt felhasználva, kifejezzem azt, a mi mindannyiunk szivében él, a kik a magyar irodalom és a magyar nemzet iránt szeretettel viseltetünk, azzal, hogy a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »Utasittatik a kormány egy törvényjavaslat benyújtására, melyben Jókai Mórnak, halhatatlan irodalmi érdemei némi elismeréséül, r élte fogytáig állandó életjáradék adassék.« (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: így sokkal dicsőségesebb! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. ház! Ehhez a tételhez, a melynél, azt hiszem, (Zaj. Elnök csenget.) Magyarországon nem szabad véleménykülönbségnek lennie, oly értelemben akarok szólani, a mint azt az előttem szóló Veres József és Pichler Győző t. képviselő urak tették. Ugy, a mint ők, én sem mulaszthatom el, hogy ebben a házban ne hangoztassam a nemzetnek elismerését Jókai iránt. (Helyeslés.) Azt hozzák fel, hogy a forma rossz. Szerintem azonban ebben a kérdésben nem a formát kell nézni, hanem a lényeget. (Helyeslés a, jobboldalon.) Ha Jókainak szüksége van erre a tiszteletdíjra, vagy ha az ország kötelességének tartja, hogy ezt az ország megadja: akkor meg kell azt szavazni, bármilyen formában legyen is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből a kérdésből nem szabad nekünk politikai kérdést csinálnunk, mert itt nagyjaink nimbusa forog koczkán. (Ugy van! a jobboldalon.) A kik politikai kérdést akarnának ebből csinálni, . . . Rakovszky István: Senki sem akar! 33*
