Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

382 93. országos ülés 1902 ­által alapitott u. n. »Oassa parochorum«, mely már abban a korban is 60.000 pengő forintot tett ki, és a mely hivatva van a mi katholikus párbér-dolgainkat rendezni. Ezt a meggyőződé­semet merítem továbbá azon történeti tényből, hogy mi a legrégibb időktől a latin szertartású kedves testvéreinkkel a legbensőbb viszonyban éltünk, ugy, bogy a két szertartású szerzetesek közösen egy fedél alatt lakva, közösen bírták a kolostori vagyont is. Tekintettel pedig arra, hogy a vallásalap nagyobb részben eredetileg a kolostorok vagyona volt, igy tehát most is e vagyonban a gör. szertartásuaknak részük van. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nékünk nem jut semmi ?) Tessék visszatérni, joguk lesz hozzá. Nem kell elhagynia senkinek a maga édesanyját! Förster Ottó: Zurück zum Regiment! (De­rültség a hal- és a szélsöbaloldalon.) Artim Mihály : És pedig e kolostorokat a két szertartás annyira közösen birta, hogy még Imre király idejében csak egy tiszta latin szer­tartású kolostora és pedig »Szt. Egyed« kolos­tora volt. Ezt bizonyitja III. Incze pápának Imre királyhoz irt, s 1204. évi október 18-ikán kelt levele, midőn azt irja, hogy csak egy és pedig »Szt. Egyed« tiszta latin szertartású ko­lostora van, és pedig szórul-szóra a latin szöveg igy hangzik: »Quia verő nec nóvum est nec ab­surdum et in regno tuo diversarum nationum conventus juxta ritum Graecum Oatholicum Do­minó suo uno regtdari habitu famulantur, licet unum sit tibi latimim coenobium, cum tamen in ibi sint multa Graecorum« Dátum Eomae.« Magyarul: »hogy az bizony sem újság, sem képtelenség, hogy országodban különféle nemze­tiségi rendek egyféle szerzetesi köntösben a gör. kath. ritus szerint Istennek szolgálnak, noha országodban csak egy latin és sok görög kolostor van«. Igy a görög-katholikus papság minden megélhetési mód nélkül küzd, egyre-másra folya­modik ide-oda, de nem tudja dűlőre hozni a dolgát, csak alamizsnákon tengődik. De eltekintve ettől, kérdem: milyen kultúr­állam vagyunk mi, ha a kultúra alapjairól — értem a papságot és a tanítóságot — nem gon­doskodunk ? Förster Ottó: Miért nem lesznek bankigaz­gatók ? (Derültség.) Artim Mihály: Ha az a pap, az a tanitó, ki a maga hivatásából kifolyólag oly erdős, hegyes vidéken kénytelen élni, ahol úgyszólván magához illő társaságot nem lát, ahol nem jut egy kraj­czáros újsághoz, hogy megtudja a világ folyá­sát, de a nyers anyagból mégis hasznos polgá­rokat nevel a hazának; ha nem is tanítja azon mélységes nagy tudományokat, a melyek a mos­tani tantervbe és a mostani iskolakönyvekbe vannak lefektetve, de mégis megtanítja azt a nyers tömeget csak azon négy fontos fogalomra: először is, hogy van egy mindenható, minden­tudó, igazságos Isten, a jók jutalmazója, a go­rilis 17-én, csütörtökön. noszok büntetője; másodszor, hogy az emberi lélek halhatatlan; harmadszor, hogy van hazája, a mit édes anyjaként kell szeretnie, oltalmaznia, megismerteti a magyar erkölcscsel, a magyar vitézség és erény példányképeivel és pedig Krisz­tus példája szerint, a ki hazájáért szintén kö­nyeket hullatott. Tanítja negyedszer, hogy van egy Isten által rendelt királyunk, és annak he­lyettesei, a különböző hatóságok, és azoknak nem »muszáj «-ból, de lelkiismeretből kell enge­delmeskedni ; (Helyeslés a néppárton.) ha tekin­tetbe veszszük, hogy az a tanitó, az a pap, a mig az erre való képességeket megszerzi, mennyit éhezik, mennyit fázik: kérdem, nem órdemli-e meg azt a kenyeret, a mije megvan a jóravaló kocsisnak, a ki csak az állatokat igazgatja min­den diploma nélkül? T. ház! Előttem valóban érthetetlen, hogy épen a mi magyar államunk legyen oly lelketlen, oly könyörtelen, hogy kenyeret nem akar adni sem a papnak, sem a tanítóknak, de még azok­nak sem, a kiknek segítségével milliókat keres, értem a postásokat, az adóhivatalnokokat, a pénzügyőröket, a kisebb tisztviselőket, a kiknek fizetése ugy van kiszabva, hogy életre kevés, halálra sok. Nem tudom eléggé csodálni, hogy miért vannak e dolgok Ausztriában egészen másként szabályozva. Szomszédomnak, a lengyel papnak 1200 forint fizetése van; ott nincs vallásalap, de fizetése van. A tisztviselők fize­tése Lengyelországban pályájuk kezdetén annyi, mint a mennyivel nálunk bevégzik a pályát, ha száz évig hivataloskodnak. Pedig ha tekintetbe veszszük az ottani adózásokat, az ottani polgá­rok aránylag harmad-negyedrészét sem fizetik annak az állami adónak, a mit mi fizetünk. Mindamellett, hogy csekély állami adót fizetnek, fogyasztási adóról nekik dunsztjuk sincs. Nekünk pedig minden betevő falatunkat az állammal kell megosztani. Hivatkozva hazafias érdemeinkre, ép ugy mint a protestáns hitfelekezetek; hivatkozva magyar kulturális missziónkra, melyet továbbra is csak ugy leszünk képesek betölteni, ha kellő támogatásban részesülünk; hivatkozva arra, hogy a görög-katholikus papság sze­génysége miatt nem képes annak a szegény népnek papokat nevelni, minek folytán pl. az eperjesi egyházmegyében 20—30 községnek papja nincs; tekintettel arra, hogy az a szegény nép papjában nemcsak lelki, de orvosi és jogi tanácsadóját is akarja látni, már arról kezd gondolkozni, hogyan szerezhetne ő papot idegen­ből. A legimminensebb veszély fenyeget tehát minket, hogy helyeinket idegen papság fogja elfoglalni, mely lehet nálunk jobb, de hazafias bizonyára nem lesz. (Élénk helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Bizva a t. miniszter ur jóakaratában; (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) én bizom, mert nincs okom nem bizni; ha meggyőződöm az ellenkezőről, nem fogok bízni, uj tagja vagyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom