Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

382 93. országos ülés 1902 által alapitott u. n. »Oassa parochorum«, mely már abban a korban is 60.000 pengő forintot tett ki, és a mely hivatva van a mi katholikus párbér-dolgainkat rendezni. Ezt a meggyőződésemet merítem továbbá azon történeti tényből, hogy mi a legrégibb időktől a latin szertartású kedves testvéreinkkel a legbensőbb viszonyban éltünk, ugy, bogy a két szertartású szerzetesek közösen egy fedél alatt lakva, közösen bírták a kolostori vagyont is. Tekintettel pedig arra, hogy a vallásalap nagyobb részben eredetileg a kolostorok vagyona volt, igy tehát most is e vagyonban a gör. szertartásuaknak részük van. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nékünk nem jut semmi ?) Tessék visszatérni, joguk lesz hozzá. Nem kell elhagynia senkinek a maga édesanyját! Förster Ottó: Zurück zum Regiment! (Derültség a hal- és a szélsöbaloldalon.) Artim Mihály : És pedig e kolostorokat a két szertartás annyira közösen birta, hogy még Imre király idejében csak egy tiszta latin szertartású kolostora és pedig »Szt. Egyed« kolostora volt. Ezt bizonyitja III. Incze pápának Imre királyhoz irt, s 1204. évi október 18-ikán kelt levele, midőn azt irja, hogy csak egy és pedig »Szt. Egyed« tiszta latin szertartású kolostora van, és pedig szórul-szóra a latin szöveg igy hangzik: »Quia verő nec nóvum est nec absurdum et in regno tuo diversarum nationum conventus juxta ritum Graecum Oatholicum Dominó suo uno regtdari habitu famulantur, licet unum sit tibi latimim coenobium, cum tamen in ibi sint multa Graecorum« Dátum Eomae.« Magyarul: »hogy az bizony sem újság, sem képtelenség, hogy országodban különféle nemzetiségi rendek egyféle szerzetesi köntösben a gör. kath. ritus szerint Istennek szolgálnak, noha országodban csak egy latin és sok görög kolostor van«. Igy a görög-katholikus papság minden megélhetési mód nélkül küzd, egyre-másra folyamodik ide-oda, de nem tudja dűlőre hozni a dolgát, csak alamizsnákon tengődik. De eltekintve ettől, kérdem: milyen kultúrállam vagyunk mi, ha a kultúra alapjairól — értem a papságot és a tanítóságot — nem gondoskodunk ? Förster Ottó: Miért nem lesznek bankigazgatók ? (Derültség.) Artim Mihály: Ha az a pap, az a tanitó, ki a maga hivatásából kifolyólag oly erdős, hegyes vidéken kénytelen élni, ahol úgyszólván magához illő társaságot nem lát, ahol nem jut egy krajczáros újsághoz, hogy megtudja a világ folyását, de a nyers anyagból mégis hasznos polgárokat nevel a hazának; ha nem is tanítja azon mélységes nagy tudományokat, a melyek a mostani tantervbe és a mostani iskolakönyvekbe vannak lefektetve, de mégis megtanítja azt a nyers tömeget csak azon négy fontos fogalomra: először is, hogy van egy mindenható, mindentudó, igazságos Isten, a jók jutalmazója, a gorilis 17-én, csütörtökön. noszok büntetője; másodszor, hogy az emberi lélek halhatatlan; harmadszor, hogy van hazája, a mit édes anyjaként kell szeretnie, oltalmaznia, megismerteti a magyar erkölcscsel, a magyar vitézség és erény példányképeivel és pedig Krisztus példája szerint, a ki hazájáért szintén könyeket hullatott. Tanítja negyedszer, hogy van egy Isten által rendelt királyunk, és annak helyettesei, a különböző hatóságok, és azoknak nem »muszáj «-ból, de lelkiismeretből kell engedelmeskedni ; (Helyeslés a néppárton.) ha tekintetbe veszszük, hogy az a tanitó, az a pap, a mig az erre való képességeket megszerzi, mennyit éhezik, mennyit fázik: kérdem, nem órdemli-e meg azt a kenyeret, a mije megvan a jóravaló kocsisnak, a ki csak az állatokat igazgatja minden diploma nélkül? T. ház! Előttem valóban érthetetlen, hogy épen a mi magyar államunk legyen oly lelketlen, oly könyörtelen, hogy kenyeret nem akar adni sem a papnak, sem a tanítóknak, de még azoknak sem, a kiknek segítségével milliókat keres, értem a postásokat, az adóhivatalnokokat, a pénzügyőröket, a kisebb tisztviselőket, a kiknek fizetése ugy van kiszabva, hogy életre kevés, halálra sok. Nem tudom eléggé csodálni, hogy miért vannak e dolgok Ausztriában egészen másként szabályozva. Szomszédomnak, a lengyel papnak 1200 forint fizetése van; ott nincs vallásalap, de fizetése van. A tisztviselők fizetése Lengyelországban pályájuk kezdetén annyi, mint a mennyivel nálunk bevégzik a pályát, ha száz évig hivataloskodnak. Pedig ha tekintetbe veszszük az ottani adózásokat, az ottani polgárok aránylag harmad-negyedrészét sem fizetik annak az állami adónak, a mit mi fizetünk. Mindamellett, hogy csekély állami adót fizetnek, fogyasztási adóról nekik dunsztjuk sincs. Nekünk pedig minden betevő falatunkat az állammal kell megosztani. Hivatkozva hazafias érdemeinkre, ép ugy mint a protestáns hitfelekezetek; hivatkozva magyar kulturális missziónkra, melyet továbbra is csak ugy leszünk képesek betölteni, ha kellő támogatásban részesülünk; hivatkozva arra, hogy a görög-katholikus papság szegénysége miatt nem képes annak a szegény népnek papokat nevelni, minek folytán pl. az eperjesi egyházmegyében 20—30 községnek papja nincs; tekintettel arra, hogy az a szegény nép papjában nemcsak lelki, de orvosi és jogi tanácsadóját is akarja látni, már arról kezd gondolkozni, hogyan szerezhetne ő papot idegenből. A legimminensebb veszély fenyeget tehát minket, hogy helyeinket idegen papság fogja elfoglalni, mely lehet nálunk jobb, de hazafias bizonyára nem lesz. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Bizva a t. miniszter ur jóakaratában; (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) én bizom, mert nincs okom nem bizni; ha meggyőződöm az ellenkezőről, nem fogok bízni, uj tagja vagyok