Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

300 90. országos ülés 1902 április U-én, hétfőn. óráján az iskolaév szépen lepergett és a nebulókat a harmadfűs csikókkal együtt kicsapják a mezőre. íme, egy kifogástalan pedagógiai tétel, a melyet minden józan eszű ember magáénak vall és elfogad, a mely talán benne van az állami tantervekben is, igy fordittatik a magyar nemzet érdeke ellen! (Ugy van! jobbfelöl.) Mennyire igaza volt Szilágyi Dezsőnek politikai battyudalában, a midőn a szabadelvű párt értekezletén azt mondotta, hogy minden erejét össze kell szednie a törvénynek, hogy lépést tarthasson azzal, a mi lépten-nyomon az ő kijátszására törekszik, — az emberi ravaszsággal. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kifogásolom (Halljuk! Halljuk!) a történelemtanítás szellemét és hogy ezen kifogásomat be is bizonyíthassam, méltóztassék megengedni, hogy egy tankönyvből, abból a kis, 68 lapos tankönyvből, némely idézetet felolvassak. (Halljuk! Halljuk!) A honfoglalásról, annyi dicső nemzeti eposzunk tárgyáról nem is beszélek, a melyről pedig ez a könyv csak azt mondja, hogy Magyarországot minden jelentékenyebb harcz nélkül foglaltuk el. (Mozgás.) Erről nem beszélek, mert egy más beszédemben erre már kitértem, hanem lássuk Budavár bevételét. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Melyiket? Tudni kell, a török-e vagy másik? (Nagy zaj.) Thaly Kálmán: A 49-iki! Werner Gyula: Méltóztassék türelemmel lenni, mindjárt meg méltóztatik tudni. (Halljuk ! Halljuk!) Lássuk Budavár bevételét. Ez mint katonai cselekedet is fényes volt, egyike a legszebb hadi tetteknek, mint politikai cselekmény pedig hazánk életére nagy befolyást gyakorolt, mert tulajdonképen ezen a napon szabadultunk fel a másfélszáz esztendős török rabság alól. Ha a hidegségnek van fokozottabb fogalma, mondjuk, hogy jégbehütött hidegség, (Derültség.) ez a tankönyv azzal irja le Budavár ostromát és bevételét (Olvassa): »8000 brandenburgi katona vett részt Buda ostromában és elfoglalásában.« Ennyi az egész. (Nagy mozgás.) Hogy ott 8000 brandenburgi volt, és hogy ezt emlékezetünkbe visszaidézik, ezt még értem; de hol maradt Petneházy, hol a magyarság és a hajdúság, mert méltóztassanak elhinni, hogy Magyarország fővárosának visszafoglalásában részt vettek ők is és pedig vitézséggel és vérük hullatásával. (Élénk tetszés.) Eperjes (Halljuk! Halljuk!) nemzeti szenvedéseink kálváriájának egyik legszomorúbb állomása. Lássuk, szerzőnk mit mond róla? (Halljuk ! Halljuk! olvassa): »Kellemetlen ürömcsepj} módjára cseppent a győzelmi mámorba Karaffa tábornok vaskezü kormányzata.« Hát hiszen Mátyás király kormányzata is vaskezü volt és mégis az igazságosságnak és emberszeretetnek mintájaként jegyezte fel a história. De menjünk tovább. (Olvassa): »Ez időtájt jut Erdély is a Habsburgház jogara alá. Milyen kiváló érdeme volt Karaffa tábornoknak, (Nagy mozgás a ház minden oldalán.) a ki itt nem volt olyan darabos és kevésbbé volt előítéletes, mint Magyarországon.« (Nagy mozgás.) Igaz, Magyarországon egy kicsit előítéletes volt ez a vaskezü tábornok ur. (Élénk mozgás.) Térdig járt a magyar emberek vagyonában, hitében, szabadságában és életében; (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) tetteinek emlékezetét oly magas bitófára szegezte a magyar történelem, a honnan azt többé halandó ember keze le nem veszi; még e könyv szerzőjének sem sikerült levenni, mert még ő is szigorúan elitéli, mert azt mondja Magyarország hóhérjáról, hogy — mint egy alapítványi hölgyecskének — előítéletei voltak. (Mozgás.) Itt van II. Rákóczy Ferencz. (Halljuk!) A magyar történelem legtündöklőbb és legmagasztosabb alakja. Még ma is fülünkbe csengenek hires kiáltványának szavai, és mindnyájan tudjuk róla, hogy a felkelés lobogóját csak a haza szabadságáért, a sanyargatott haza jogaiért bontotta ki. De a mi tisztelt szerzőnk az ő magasztos, önzetlen lényéről, az ő felkelésének okairól máskép tájékoztatja az ifjúságot. (Olvassa): »Egyéni nagyravágyásból, s a franczia politikától ösztökélve, Rákóczy már 1700-ban összeesküvést szőtt a kormány ellen«. (Derültség. Mozgás.) »Erancziaországtól pénzzel segélyezve az észak-magyarországi kuruez bandákkal (Mozgás.) összeköttetésbe lép és kiáltványt bocsát ki.« Ezt a könyvet az erdélyi evangélikus-lutheránusok népiskoláiban tanítják kisebb alakjában és tanítják eredeti, 86 lapos alakjában ezen gimnáziumok nyolezadik osztályában. (Mozgás.) Lengyel Zoltán: Ki engedi meg az ilyen merényletet a magyarság ellen? Werner Gyula: Csak még azt az egyet kell szórnom vallomás gyanánt hozzátennem, hogy — a mi rám nézve igazán fatális dolog — ezt a hires könyvecskét egy, az enyémhez hasonló nevű irta. (Felkiáltások: Werner ? Magyarosítsd meg a nevedet!) A ház tekintélye sokkal magasabban áll, semhogy e könyv igényt tarthatna a háznak több idejére és több figyelmére. (Helyeslés.) De mielőtt útnak engedném, hogy eltűnjék az örök feledékenység homályába . . . Krasznay Ferencz: Az iskolából tűnjék el! Werner Gyula: ... Onnan is el fog . .. még egy tulajdonságát kell felemlítenem, hogy minél kellemesebb emléke maradjon köztünk, mint valami diszkrét ibolyaillat egy eltávozott szép aszszony után. (Derültség.) Hungarus, Ungar, Hongrois, Hungárián, ugyebár, ez mind azt teszi, hogy »magyar« és Ungarn, Hongrie, Hungary: Magyarország. Igen, de ha ez igy áll, akkor Európa előtt a magyar nemzet ugy van feltüntetve, mint a melyről ezt az államot és ezt az országot nevezték