Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

92 67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. igazgatási bíróság természetével, feladataival, czéljaival, hogy ezek az ügyek egyszerre oda relegáltassanak. Lehet, hogy a fegyelmi eljárás bizonyos vonatkozásokban, és bizonyos konkrét eseteket illetőleg oda lesz utasítva. Ez lehet, nem is tartom valószínűtlennek. De a maga egészében azt oda utasítani nem lehet. Várjon ítéletével a t. képviselő ur, a míg az a reform elkészül. Mert, hogy a fegyelmi ügyet is gyökeresen és alaposan reformálni kell, az bizonyos. {Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Visontai képviselő ur tegnapi beszédében már más terrénumon mozog, elhagyja az adminisztráczió egyes részleteinek és ügyes-bajos dolgainak felsorolását, hanem bizalmatlanságával azon az alapon illet engem, hogy én egyes kérdésekben, a melyek neki nemcsak kedvencz eszméi, de amelyeket itten szakszerüleg tárgyalt, az egyesületi jog, a gyülekezési jog kérdéseiben — nézete szerint — nem vagyok elég liberális. Hát, t. h gyülekezési és egyesületi jognak, mint a közszabadság és az alkotmányosság egyik alkatelemónek és garancziájának a fontosságát és jelentőségét én a magam részéről elismerem, annak én barátja vagyok. Nincsen is alkotmányos élet, nem is lehet egészséges közszellem a nélkül, mert hiszen a szellemi szabad mozgásnak a következése, hogy egyesületi és gyülekezési jognak kell lennie, még pedig lehetőleg szabadon, természetesen azon korlátok között, a melyeket magas állami ós társadalmi érdekek előírnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: Korlátlanul! Széll Kálmán miniszterelnök: De korlátlanul kezelni ezt a kérdést, ugy, a mint azt a t. képviselő ur szeretné, engedelmet kérek, nem lehet. Hiszen szükséges eszköz a kés, de minden gyermeknek a kezében, vagy mindenkinek a kezében veszedelmes eszközzé válhatik. (Ugy van! Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ilyen a szabad gyülekezés és a szabad egyesülés eszméje is. Szabályozni kell azt, azonban korlát nélkül lehetetlen hagyni, mert különben a szabadságból szabadosság lesz, és olyan felforgató, társadalom- és államellenes tanok fokusává teszszük a gyülekezési ós egyesületi jognak korlátlan gyakorlása mellett a mi társadalmunknak, a mi nemzettestünknek egyes rétegeit, hogy ez azután az egész társadalomra, az egész államra a legnagyobb veszélyeket vonhatja maga után. (Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) A ki felelős azért, hogy a társadalmi és állami rend megóvassék és biztosíttassák, hogy annak alapjai és feltételei meg ne rendüljenek, az olyan dennicziókkal, mint a milyenekkel a t. képviselő ur él, nem élhet. (Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mert mit tesz az egyenlőség ? Azt teszi, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő jogvédelemben részesül, és hogy ebben az országban mindenkiből lehet minden. Ez az egyenlőség. De hogy azért minden egyenlő legyen ugy, a mint van, és mindenki egyenlő legyen egymással ugy, a mint van, és mindenkinek a dolga, akár ütközik törvénybe, akár nem, egyforma elbánásban részesüljön, ezt az egyenlőségnek sem ethikai, sem állami, sem semmiféle definicziója nem tűri. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur maga megdicsér engem azért, hogy liberálisan kezelem a dolgot, mert, — mondja, — először kevesebb a kifogás, másodszor a legfelsőbb fórumon, a belügyminisztériumban, nézete szerint, jól gyakorolják a dolgot. Ezzel az elismeréssel én egyelőre megelégszem. Mi egyebet követelhet magának egy vezető mi-. niszter, mint azt, hogy jogosult panasz az országban kevesebb legyen, hogy politikai ellenfelei is elismerjék, hogy a mi intézkedést tesz, azt a törvény értelmében teszi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elismeréssel veszem azt is, hogy Visontai képviselő ur konstatálta, hogy, miként az eperjesi intézkedésemnél történt, én vagyok az első magyar miniszter, a ki kijelentettem, hogy csak azért, mert valaki szoczialistának vallja magát, de a törvény korlátai közt marad, és az állami, társadalmi rend ellen nem izgat és veszélyes tanokat nem hirdet, büntetés alá nem vonható. A t. képviselő ur azonban, a kinek elismerését köszönöm, azt mondja, hogy az alkalmazásban mégis talál hibákat, mért hát itt vagy amott nem teljesítenek mindent ugy, a mint azt a miniszter akarja. A dolog egy kissé komplikált. Beszéljünk először a gyülekezési jogról. A gyülekezési jogot, vagyis a gyülekezési szabadságot illetőleg a 48-diki törvény, az u. n. Szemere-féle rendelet felállította azt az elvet, hogy minden népgyűlést előbb be kell jelenteni. Ha annak a czélja törvényszerű, ugy tudomásul vétetik, ha nem törvényszerű, akkor az megakadályozható. Magából ebből látja a t. képviselő ur, de tudja mindenki, hogy az 1848-iki minisztérium és törvényhozás sem hagyta ezt ellenőrzés nélkül, mert nem is lehet igy hagyni. Az a különbség e között és azon rendelet között, a melyet hivatalbeli elődöm, Perczel Dezső kibocsátott, hogy ő a bejelentésen és tudomásulvételen túlmenve, az engedélyezés elvét vitte be rendeletébe. Nessi Pál: Hiszen ez a sérelmes! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ezt fejtegetem ! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Az engedélyezés eszméje akkor keletkezett, a mikor — mint tudni méltóztatnak, — az agrárszoczializmus Magyarországon olyan mérveket kezdett ölteni, hogy igen komoly bajoktól kellett tartanunk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Én ezt a rendeletet azóta vissza nem vontam; ez áll. De kell, hogy igazat adjon nekem a t. képviselő ur, — mert maga is felhozott egy esetet, a mely mutatja, — hogy én ugy alkalmazom és alkalmaztatom e rendeletet, hogy az ellen komoly kifogás nem tehető. Nem tiltottam én