Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

290 74. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. eddig orvosságot találni, bár számtalan kísérle­tet teszünk. De tudott-e az a sok idegen nem­zet, a melynek nagyobb anyagi erők állanak rendelkezésére, tudtak-e azok orvosságot találni ? És hogyan állunk a sertésvészszel, ba ma­gunkat pl. Németországgal összehasonlítjuk ? (Halljuk!) ügy állunk, hogy Németországban 664 község van sertésvészszel ellepve, mig miná­lunk csak 223 község. Azt hiszem tehát, hogy Magyarországnak állategészségügyi tekintetben semmi szégyelni valója nincs. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Már most, t. képviselőház, áttérek a gazda­sági oktatásra, még pedig kezdem mindjárt a földmivesiskoláknál. Régi divat a földmivesiskolákat leszokni; de én arról győződtem meg, hogy olykor azok, a kik a leghangosabban beszéltek, még nem is láttak közelről földmivesiskolát. Beszélnek pl. arról, hogy glaszé-keztyükben járnak a földmives­iskolai tanulók. Nekem egyik első dolgom volt elrendelni, hogy a tanulók egyforma földmives­ruhában tartoznak járni, és többen, a kik nem akartak engedelmeskedni, elmozdittattak. (He­lyeslés.) Azt hiszem tehát, helyes utón járunk, mert nem urakat akarunk nevelni. (Helyeslés.) De arra kérem t. képviselőtársaimat, pl. gróf Benyovszky, Uray, Marjay képviselő urakat, a kik e kérdésről beszéltek, szíveskedjenek ezen iskolákat közelről megnézni, szíveskedjenek el­menni pl. egy vizsgára és méltóztassanak meg­győződni arról, hogy egészen más benyomások­kal fognak visszatérni, (Helyeslés.), Uray képviselő ur Magyar-Ovár ellen is erősen kikelt. Általában az az érdekes, hogy Szemere Miklós képviselő ur a főiskolát nem akarja Budapesten, mert a fővárosi viszonyok nem kedvezők a tanuló ifjúságra; (Helyeslés jobbfelöl.) Uray, Imre képviselő ur pedig nem akarja Magyar-Ováron; azt mondja, ilyen kräk­winkli nem arra való, hogy ott tanuljanak. (Fel­Máltások lalfelöí: Egészségtelen! Mocsaras!) A mi Magyar-Óvárt illeti, az kétségtelen, hogy Magyar-0várnak nagy múltja, nagy törté­neti háttere, nagy segédeszközei vannak és a mellett van nagy gazdasági háttere, még pedig nemcsak a közönséges kisgazda-birtok kezeltetik meglehetős fejletten az ország azon határán, hanem ott van a Frigyes főherczeg nagy ura­dalma, a mely valóban mintaszerű gazdaság. A mit az ifjúságról beszélnek, arra vonatkozólag azt válaszolom, hogy hiszen panasz mindenütt van. A különbség csak az, hogy kis városban mindent megtudnak az emberek, nagy városban pedig sok dolog elvész. (Ugy van!) Szemere képviselő urnak, a ki a főiskola kérdésével foglalkozott, azt akarom válaszolni, hogy igenis beható tanácskozás tárgyává szán­dékozom tenni a gazdasági felső oktatás ügyét. Az összes anyag készen van, megbizottaim kül­földön utaztak, munkáik ki vannak nyomva, a kérdőpontok össze vannak állítva, közelebbről tanácskozmányt fogok tartani és arra lesz sze­rencsém Szemere Miklós képviselő urat is meg­hívni. Felhozta a t. képviselő ur a boszniai gaz­dasági állomások ügyét. Erre nézve azt mond­hatom, hogy kívánságát már előre teljesítettem. Én, t. i. értesülvén arról, hogy mily ügyesen vannak ezek a gazdasági állomások létesítve, megbíztam egy gazdasági tanárt, a ki azokat megnézte és azokról igen dicsérőleg nyilatkozott. Azt mondotta, hogy ezek a gazdasági állomások Bosznia gazdasági fejlődésére lényeges befolyás­sal lesznek. Legközelebb ez a jelentés meg is fog jelenni. (Helyeslés.) Persze Boszniában a viszonyok egészen mások, mint Magyarországon ; azokat a viszonyokat a mi gazdasági helyze­tünkkel összehasonlítani nem lehet. Azt azon­ban el kell ismerni, hogy Bosznia gazdaközön­sége sohasem hálálhatja meg Kállay közös pénzügyminiszter urnak azokat az alkotásokat, melyeket ott létesített, s azt a jelentékeny gaz­dasági haladást, melyet Bosznia oly rövid idő alatt felmutat. (Élénk helyeslés jobbról.) Marjay t. képviselő ur még azt is kívánta, bogy a népszerű könyveket hivatalból küldjük meg az olvasó-köröknek, a lelkészeknek, s taní­tóknak. Nem tudom, jó lesz-e ez így, de annyit tudok, hogy gróf Benyovszky képviselő ur vi­szont azt tanácsolta, hogy ingyen ne adjunk semmit, mert a magyar ember nem becsüli meg, a mit ingyen kap, a mit a nyakára küldenek. Én azt hiszem, hogy ezekből a könyvekből azo­kat, a melyek közérdekűek, igenis lehet az olvasó-köröknek megküldeni. (Helyeslés.) Ha pe­dig Kecskeméthy képviselő ur azt mondja, hogy ezeket a könyveket az ő vidékén nem olvassák eléggé, akkor arra kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék odahatni, hogy a lelkészek világosítsák fel a népet, (Helyeslés.) legyenek a lelkészek, felekezeti különbség nélkül, munka­társaim, s akkor a magyar nép fogékonyságát fel fogjuk használni arra, hogy ezeket a népies olvasmányokat el is olvassák. (Elénk helyeslés.) Különben ugy vagyok értesülve, hogy igenis ol­vassák, s nem is gondoltuk volna, hogy az ol­vasási kedvet annyira fel lehessen ébreszteni, mint ahogyan azt tényleg tapasztaltuk. A vízügyeknél Eötvös Bálint képviselő ur kifogásolta a balatoni halászatot. Bizonyos az, hogy a balatoni halászat egységesen van rendezve, egy társulat kezében van, a mint hogy halas vizeket értékesíteni egységes kezelés nélkül nem is lehet. Thaly Kálmán: Sok szegény ember koplal miatta. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Bizonyos az, hogy az orvhalászat, a mely nagyon el volt terjedve, ezen társulat alakulása folytán teljesen megszűnt. Megengedem azt, hogy a hely­beliek talán nem mindenkor és talán nem elég jutányosán kapják a halat, egyszóval nem zár­I kózom cl minden panasz elől, azonban azt is

Next

/
Oldalképek
Tartalom