Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés i90% \ jelöltre, a kit jól ismerünk, leszavazni, ez a legnagyobb bajnak, ez a legszomorúbb állapot­nak jele. Hogyba pedig ez igy megy tovább, nem ezt a képviselőséget féltjük, banem az or­szágot, a társadalmi rendet, a nyugalmat és a nemzetet. Minden társadalmi szerkezetnek kell egy kis szocziális olajának lenni, de csak egy bizonyos batárig. Mi is mindannyian azok va­gyunk, de kellő korlátok és kellő batárok kö­zött. De olyan irányban extravagálni, mint a bogy ennél a békési választásnál történt, ezt az államkormánynak már meg kell előznie. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Minek emlegessem, ugy is tudja mindenki és legjobban tudja a miniszter ur, bogy a sző­lészet, borászat és gyümölcsészet tekintetében ismét a vámvédelemhez kell fordulnunk. Meg­hoztuk a nagy áldozatokat a sok költséggel járó bortermelésnél, meghoztuk nagy fáradság­gal és nem hiába mondja azt az írás, hogy az Isten a keserűből is tud édeset kihozni, mert a keserű csapás, a fillokszerának az agyagtalajon való pusztítása tanította meg az embereket arra, hogy az azelőtt semmi hasznot nem nyújtó bomokterületeken ültettek szőlőt. Most már telve vannak a pinczék, most már van borunk eladó, de nincsen, a ki azt meg­vegye. Az őszszel nyolcz forinton kelt el a leg­kitűnőbb must és pedig nem olyan bortermő vidékről való, mint a pesti Svábbegy, hanem olyanról, a melynek mindenik fajtája kitűnő, annyira, hogy még a miniszter ur is csattan­tana nyelvével, ha megkóstolná. (Derültség.) Micsoda közgazdasági állapot az, hogy Ma­gyarországon egy olyan birtok-testre, mint pl. egy a homokszőlő, egy krajczár hitelt sem lehet kapni? Én a legközelebb múltból tudok egy esetet, hogy egy 1400 négyszögölből álló homok­szőlő 1200 pengő forinton kelt el azért, mert az illető nem kapott erre és hat köblös földjére 500 forintot kölcsön. De ezen eladás folytán is kárt szenvedett, mert az az 1400 négyszögölből álló homokszőlő eddig hasznot még nem hajtott neki, hanem azt a vevő fogja majd élvezni. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy olyan nagy darab földre, vagy ingatlanra nem lehet 500 forint kölcsönt kapni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Bz helytelen dolog. Száz szónak is csak egy a vége (Halljuk 1 Halljuk! a baloldalon.) és ez az, hogy a kormány vala­hára már necsak szónoklatokat hallasson itten, hanem tegyen is valamit; hogy a kormányzat necsak azt tartsa kötelességének, hogy leczáfol­gasson bennünket itten üres szavakkal, gyenge érvekkel, el nem fogadható okadatolásokkal, ha­nem lépjen már egyszer a kezdeményezés terére és arra a térre lépve olyan politikát folytasson, hogy annak a magyar gazdaközönség is hasznát lássa. (Helyeslés a baloldalon.) Hasznát látja pedig a magyar gazdaközön­ség első sorban a fokozatos adórendszer behoza­talának. (XJgy van! a baloldalon.) »E1 van ren­árczlus ik-én, pénteken. 263 delve«, — mondaná a pénzügyminiszter ur, ha itt volna — »az uj kataszteri felvétel és becs­lés.* De én attól tartok, hogy valamint minden más esetben, ugy most is ennek nem adó-elen­gedés vagy adócsökkenés, hanem adóemelkedés lesz a vége. Van még azután a gazdának ezer meg ezer különféle baja. Ezek közé tartozik a biztositási ügy is. A biztositási ügy is olyan rendezetlen, hogy bizony a kormány azt is nagyobb gonddal és több jóakarattal vehetné a kezébe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezekben kívántam rámutatni a mezőgazda­ság két terén mutatkozó sebekre, bajokra, és a kormányintézkedések között a helytelen irány­zatokra. Kérem a t. miniszter urat, hogy ezeket figyelmére méltatni szíveskedjék. Jóakaratát is­mételten elismerem, de mivel olyan kormánynak a tagja és olyan politikát követ, a mely Ausz­triával szemben a magyar érdekeket soha meg­védelmezni nem tudta, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és azokat megvédeni most sem akarja, ez alkalommal költségvetését nem foga­dom el, (Helyeslés a baloldalon.) de kifejezem azon óhajtásomat, hogy addig legyen földmive­lésügyi miniszter, amig mindazon bajokat, me­lyeket imént felsoroltam, orvosolni fogja. (Élénk­helyeslés és éljenzés a szélsöbalóldalon.) Gr. Esterházy. Kálmán jegyző: Szemere Miklós! Szemere Miklós: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Örömmel üdvözlöm a földmivelésügyi mi­niszter urnak azt a tervét, hogy egy gazdasági főiskolát szándékozik létesíteni, de élénken tilta­kozom az ellen, hogy a gazdasági főiskolát — a mint némelyek szeretnék — Budapestre tegyék. (Helyeslés a középen.) Szerény véleményem szerint a tanuló ifjú­ságot fővárosokban konczentrálni nagyon hibás dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Verőfény, nap, levegő kell a fiatalság­nak, mint mindennek a természetben, a mi élni akar és fejlődni. Testben a nagyvárosi rossz levegőn a fiatal emberek elcsenevészednek, a tanulástól ezer szórakozás által eltereltetnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közé­pen.) És a mi a tanulói élet főköltészete: a kollegiális együttélés, az ideális, üde diák-köz­szellem — a mely az angol és német egyetemek fő büszkesége —• felette nehezen él meg szintén a fővárosokban és aligha verhet maradandó, szolid gyökeret a világvárosok kbáoszában. (Elénk tetszés.) Megengedem, hogy egyes szakmákra, mint az orvosira, szükséges egy nagyobb város; de még itt is mondhatok kivételt, pl. Eranczia­országban Montpellier, Németországban pedig több jeles kisvárosi egyetem kitűnő orvosi fakul­tással bir. De most nem akarok bővebben az egyete­mekről és a fővárosokról szólni; más alkalommal leszek bátor, t, ház, erre a fölötte fontos és

Next

/
Oldalképek
Tartalom