Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés i90% \ jelöltre, a kit jól ismerünk, leszavazni, ez a legnagyobb bajnak, ez a legszomorúbb állapotnak jele. Hogyba pedig ez igy megy tovább, nem ezt a képviselőséget féltjük, banem az országot, a társadalmi rendet, a nyugalmat és a nemzetet. Minden társadalmi szerkezetnek kell egy kis szocziális olajának lenni, de csak egy bizonyos batárig. Mi is mindannyian azok vagyunk, de kellő korlátok és kellő batárok között. De olyan irányban extravagálni, mint a bogy ennél a békési választásnál történt, ezt az államkormánynak már meg kell előznie. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Minek emlegessem, ugy is tudja mindenki és legjobban tudja a miniszter ur, bogy a szőlészet, borászat és gyümölcsészet tekintetében ismét a vámvédelemhez kell fordulnunk. Meghoztuk a nagy áldozatokat a sok költséggel járó bortermelésnél, meghoztuk nagy fáradsággal és nem hiába mondja azt az írás, hogy az Isten a keserűből is tud édeset kihozni, mert a keserű csapás, a fillokszerának az agyagtalajon való pusztítása tanította meg az embereket arra, hogy az azelőtt semmi hasznot nem nyújtó bomokterületeken ültettek szőlőt. Most már telve vannak a pinczék, most már van borunk eladó, de nincsen, a ki azt megvegye. Az őszszel nyolcz forinton kelt el a legkitűnőbb must és pedig nem olyan bortermő vidékről való, mint a pesti Svábbegy, hanem olyanról, a melynek mindenik fajtája kitűnő, annyira, hogy még a miniszter ur is csattantana nyelvével, ha megkóstolná. (Derültség.) Micsoda közgazdasági állapot az, hogy Magyarországon egy olyan birtok-testre, mint pl. egy a homokszőlő, egy krajczár hitelt sem lehet kapni? Én a legközelebb múltból tudok egy esetet, hogy egy 1400 négyszögölből álló homokszőlő 1200 pengő forinton kelt el azért, mert az illető nem kapott erre és hat köblös földjére 500 forintot kölcsön. De ezen eladás folytán is kárt szenvedett, mert az az 1400 négyszögölből álló homokszőlő eddig hasznot még nem hajtott neki, hanem azt a vevő fogja majd élvezni. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy olyan nagy darab földre, vagy ingatlanra nem lehet 500 forint kölcsönt kapni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Bz helytelen dolog. Száz szónak is csak egy a vége (Halljuk 1 Halljuk! a baloldalon.) és ez az, hogy a kormány valahára már necsak szónoklatokat hallasson itten, hanem tegyen is valamit; hogy a kormányzat necsak azt tartsa kötelességének, hogy leczáfolgasson bennünket itten üres szavakkal, gyenge érvekkel, el nem fogadható okadatolásokkal, hanem lépjen már egyszer a kezdeményezés terére és arra a térre lépve olyan politikát folytasson, hogy annak a magyar gazdaközönség is hasznát lássa. (Helyeslés a baloldalon.) Hasznát látja pedig a magyar gazdaközönség első sorban a fokozatos adórendszer behozatalának. (XJgy van! a baloldalon.) »E1 van renárczlus ik-én, pénteken. 263 delve«, — mondaná a pénzügyminiszter ur, ha itt volna — »az uj kataszteri felvétel és becslés.* De én attól tartok, hogy valamint minden más esetben, ugy most is ennek nem adó-elengedés vagy adócsökkenés, hanem adóemelkedés lesz a vége. Van még azután a gazdának ezer meg ezer különféle baja. Ezek közé tartozik a biztositási ügy is. A biztositási ügy is olyan rendezetlen, hogy bizony a kormány azt is nagyobb gonddal és több jóakarattal vehetné a kezébe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezekben kívántam rámutatni a mezőgazdaság két terén mutatkozó sebekre, bajokra, és a kormányintézkedések között a helytelen irányzatokra. Kérem a t. miniszter urat, hogy ezeket figyelmére méltatni szíveskedjék. Jóakaratát ismételten elismerem, de mivel olyan kormánynak a tagja és olyan politikát követ, a mely Ausztriával szemben a magyar érdekeket soha megvédelmezni nem tudta, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és azokat megvédeni most sem akarja, ez alkalommal költségvetését nem fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) de kifejezem azon óhajtásomat, hogy addig legyen földmivelésügyi miniszter, amig mindazon bajokat, melyeket imént felsoroltam, orvosolni fogja. (Élénkhelyeslés és éljenzés a szélsöbalóldalon.) Gr. Esterházy. Kálmán jegyző: Szemere Miklós! Szemere Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Örömmel üdvözlöm a földmivelésügyi miniszter urnak azt a tervét, hogy egy gazdasági főiskolát szándékozik létesíteni, de élénken tiltakozom az ellen, hogy a gazdasági főiskolát — a mint némelyek szeretnék — Budapestre tegyék. (Helyeslés a középen.) Szerény véleményem szerint a tanuló ifjúságot fővárosokban konczentrálni nagyon hibás dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Verőfény, nap, levegő kell a fiatalságnak, mint mindennek a természetben, a mi élni akar és fejlődni. Testben a nagyvárosi rossz levegőn a fiatal emberek elcsenevészednek, a tanulástól ezer szórakozás által eltereltetnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) És a mi a tanulói élet főköltészete: a kollegiális együttélés, az ideális, üde diák-közszellem — a mely az angol és német egyetemek fő büszkesége —• felette nehezen él meg szintén a fővárosokban és aligha verhet maradandó, szolid gyökeret a világvárosok kbáoszában. (Elénk tetszés.) Megengedem, hogy egyes szakmákra, mint az orvosira, szükséges egy nagyobb város; de még itt is mondhatok kivételt, pl. Erancziaországban Montpellier, Németországban pedig több jeles kisvárosi egyetem kitűnő orvosi fakultással bir. De most nem akarok bővebben az egyetemekről és a fővárosokról szólni; más alkalommal leszek bátor, t, ház, erre a fölötte fontos és