Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-710
710. országos ülés 1901, május 15-én, szerdán. 57 csalhatatlannak; de nem is tudom, hogy melyik az a mérték ós melyik az a határ, a mely ezen törvényjavaslatnak a skeletjével és kardinális rendeltetésével megegyeztethető, hogy ez az elv is beleillesztessék. Akár a mélyen tisztelt miniszterelnök úr, akár a mélyen tisztelt képviselőtársunk Szilágyi Dezső, akár Horánszky Nándor t. képviselőtársunk, a kik többé-kevésbbé e törvényjavaslat legitim apaságával gyanúsíttatnak, legyenek olyan szívesek legalább a mértéket és az irányt megadni arra nézve, hogy csakugyan szándékosan mellőztetett-e az említettem rendelkezés, vagy, ha nem, melyik az a- mérték ós az a batár, a meddig nem csak a haszonhajtó jog szerzőjével, nem csak a vállalkozóval, hanem a másik szerződő féllel szemben is megállapítandó az inkompatibilitás. Erre nézve tiszteletteljesen várom a felvilágosítást, a nélkül, hogy bármely irányban preokkupálni, vagy prejudikálni akarnók. Van még egy észrevételem, t. képviselőház, és ez specziáliter ide, erre a paragrafusra vonatkozik! A bölcsesóg kövét feltalálni nagyon nehéz dolog. A dodonai berek-jóslások, s azok a régi kabalák a mai világban már nem ütik meg a mórtéket, nem alkalmasak arra, hogy az embereket megnyugtassák. Azok a t. képviselők, a kik ezzel a törvényjavaslattal foglalkoztak, a., sok mindenféle kivételkeresésnek nagy munkájában eljöttek annak az elvnek a statuálására is, hogy a kivételeket összegszerűleg kell statuálni. Bátran merem állítani, hogy ha ez az úgynevezett árhat ár, a mely ezen szakaszban már megTcezdődik, törvényerőre emelkedik, pláne abban az értelemben, a. hogy itt van, akkor furcsa visszaéléseknek lehetünk — nem mondom, leszünk — tanúi. Itt van egy paragrafus. Mindjárt az 1. §. b) pontjában azt mondja: nem terjed ki a fennebbi tilalom arra, »&) a ki a kormány részére szállít, ha a szállítás csak. egy évre köttetett és az összes, a kormánynyal szemben vállalt szállítás, vagy szállítások ára — s erre fektetem a fősúlyt — tíz ezer koronát meg nem halad.« Jól méltóztassanak ezt megfigyelni. Itt nincsen szó semmiféle nyilvános árlejtésről, semmiféle nyilvános versenyről, semmiféle piaczi, vagy nyilvános árkópződésről, hanem szó van egy tisztán tízezer koronára fixirozott árhatárról. Abból indul ki a javaslat, hogy tízezer korona nem olyan nagy dolog és a képviselőtől nem lehet feltételezni, hogy tíz ezer korona érték, vagy ár az ő függetlenségét befolyásolhatná. Hát erre nézve csak azt mondom a t. miniszterelnök úrnak, hogy egyik képviselőre nézve 1000 korona is nagy dolog, a KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVÍ. KÖTET. másik képviselőre nézve pedig 100.000 korona is..osak_kis-miskn,, (Derültség.) Ez az egyénektől, az illetők anyagi helyzetétől, vagyoni viszonyaitól függ. Rakovszky István: És ethikájától! Polónyi Géza; Egy megszorult, családos emberre nézve, a, kinek házában megütötték a dobot, s árverés van küszöbön, egy 1000 korona haszonnal kínálkozó szállítás, vállalkozás nemcsak nagy függési viszonyt állapít meg, de családját menti meg vele. Ezért tehát ez a- tízezer ós ötezer koronás értékhatár, miután az tisztán relatív dolog és egyes képviselő viszonyaitól függ, elvi szempontból egyáltalában nem fogadható el. (Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) De most más dolgot mondok a t. miniszter urnak ós a t. képviselőháznak. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes dolog ez a, kifejezés: ár. Azt még érteném, ha az érték szót használnék. Én konkrétebben és világosabban nem tudom senkinek sem Megmagyarázni ezt a tételt, mintha példával állok" elő. Mondjuk, vételről, vag}' adásról van szó. Ha én megveszek egy 50.000 forintot érő jogot 51.000 forintért, akkor e szerint a törvén}' szerint én inkompatibilissé lettem ; ha ellenben azt az 50 ezer forintot érő jogot megveszeun 10.000 koronáért, akkor ón kompatibilis maradok. Bocsánatot kérek, így nem lehet törvényt alkotni. Már most, t. ház, ahhoz, hogy ez a 10.000 koronás árhatár — nem értékhatár! — teljesen megteremje a maga gyümölcseit, nem szükséges semmi egyéb csak egy t. miniszter úrnak, vagy egy finánezdirektornak, avagy egj T állami hivatal élén álló férfiúnak az a kellemesen kedves jóindulata,, hogy nem akarja nekem megadni azt a jogot, annyiért, a menynyit ér, hanem adja 10.000 koronáért, még ha hatszor vagy tízszer annyit ér is. Ez nemcsak nem helyes törvényhozás, hanem ez az elmélet a veszélyes visszaéléseknek egy valóságos csatornája. Azért mondom, hogy még mitigálva látnám a dolgot akkor, ha nem árt látnék itt; ha azt látnám, hogy nem az ár a. döntő, hanem az érték, akkor még érteném azt, hogy 10.000 forintos értékhatárhoz köti a szakasz az inkompatibilitást, de a mikor az álhoz köti, (Úgy van ! Úgy van! a, szélső baloldalon.) akkor nyilvánvaló, hogy a. visszaéléseknek legtágabb mezejót nyitjuk meg ezen értékmeghatározással; ez pedig senkinek a világon szándéka nem lehet. De, t. ház, egy ilyen törvényjavaslat kodifikácziójánál, a hol annyi tekintélyes férfiú ült egjúitt, egyet talán mégis csak megkívánhattunk volna: azt, hogy ezen közgazdasági fogalmak tekintetében, a, melyeket 8