Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-669
(><">!>. országos ülés 1901. február 27-én, szerdán. il jövedelem nem érne el egy bizonyos minimumot,' azokat az összegeket, a melyeket az anyakönyvvezetőknek fizetünk és egyéb czélokra fordítunk, tessék nekik odaadni. Azt hiszem, hogy ezzel a gyakorlati életben nagyon sokat el tudnánk érni és nagyon előmozdítanék annak a tudatlan, annak az Írástudatlan népnek összekeveredését az intelligens gondolkodással, ós így elórnők azt, a mit a t. előadó úr is kivan: a népnek jogilag való nevelését. Az ügyvédekről is kellene beszélnem, de hát engem ez bizonyos tekintetben feszélyez. Sem azért feszélyez, mintha javukra akarnók beszélni, hanem mert épen hátrányukra kellene beszélni. Épen azért ezt a thómát nem vetem fel és nem is akarom folytatni. Konstatálni akarom azonban azt, hogy az ügyvédi kar tekintélye hanyatlásának egyik ékesen szóló jelensége az ügyvédi kamarák rendszerében van meg. Az ottani pajtáskodás, azok, a mik ott történnek, azok járatják le az ügyvédi tekintélyt, azok vezetnek bennünket oda, hogy már csak úgy közönségesen hajigálják azt a kifejezést, hogy ügyvédember nem is ember. Velem történt meg egyszer, — csak elmondom, — hogy a mikor az aradi vértanuk emlókszokrát leleplezték, a kivégzés helyén én tartottam beszédet. Egy atyafi rendkívül lelkesedett beszédem hatása. alatt és azt kérdi szomszédjától: Micsoda mesterember ez? Azt mondja : Ügyvéd. Erre oz azt feleli rá: Kár! (Élénk derültség.) Talán visszaélek az igen tisztelt háznak türelmével, de már engedjék meg, hogy még pár dolgot felhozzak. Beszélni akarok röviden a váltókról ós a könyveknek hitelességéről magyar nemzeti szempontból. (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden jelentem ki, hogy nem tudom megérteni, mire való, hogy a kormány német szövegű váltókat is bocsát ki. (Helyeslés. Halljuk! a szélsőbalon.) Mert ha német szövegűre szükség van, akkor van szűkség más egyéb idegen nyelven kiállított váltókra is. Ha a törvényszékhez beadok egy német szövegű kötelezvényt, a melynek alapján kérem az adóst elmarasztalni, a törvényszék nekem' visszaadja, és azt mondja: tessék a hiteles fordítást csatolni. A váltónál ez nem történik, hanem ha beadok egy német szövegű váltót, nem kérnek tőlem magyar fordítást, hanem egyszerűen meghozzák rá, ha lehet, a. sommás fizetési meghagyást. Ez nem járja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez nem helyes, (Igaz! Úgy van! a szélső baldalon.) ez megint Ausztriáért történik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért mutattam reá erre, mert ón nag jól tudom és el is hiszem, hogy az ige telt igazságügyminiszter úr is szívesen eltörölné > ezeket a német szövegű váltókat, ha lehetne ós merné. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tovább megyek, t. képviselőház, a könyvekre vonatkozólag. Magyarországon vagyunk, t. képviselőház. Ha-én az igazságügyminiszter úr hatalmával bírnék, az idegen könyvektől a bizonyító erőt elvonnám. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tessék magyarnyelvű könyveket A r ezetni, (Helyeslés a szélső baloldal mi,.) tessék magyar könyvkivonattal előállani, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) ós csakis a külföldieknek engedném meg azt, hogy hiteles magyar fordítással álljanak elő. Azt hiszem, ez olyan követelmény, a mely egyszerűen átváltoztatná a, kereskedelmi világnak még német gondolkozásait, és egyszerűen elérnénk azt, hogy a kereskedő világban és azoknál, a kik szeretik még e tekintetben ;• németet utánozni, a magyar szellem, a m '.gyár gondolkozás, a magyar érzés honosodnék meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Talán rátérhetnék most röviden a kritikának terére is. a törvényalkotásokmezején. (Halljak! 1 fal íjuk!) Nem megyek nagyon mélyen bele a kritikába, daczára annak, hogy kritizálni sokkal könnyebb, mint alkotni ; megmaradok a szerénységnek egy bizonyos keretében, mert sokkal nagyobb erők hivatottak a kritikára. (Halljuk! Hulljuk!) De a mit az életnek közvetlen tapasztalata elém dobott ós a mit így általánosságban felemlíthetek, azt előhozom. (Halíjuk! Hulljuk!) így például, t. képviselőház, itt van a büutetőtörvénykönyv, a melyet már az előadó űr a tegnapi napon is megemlített és a melyre vonatkozólag kijelentem, hogy mindazokhoz, a miket, ő itt erről mondott, hozzájárulok. Nem nagyítom a dolgot, de azt mondom, hogy annak a büntetőtörvénykönyvnek nagyon sok a hibája.; különös hibát, látok abban, hogy nem tudja megállni sehogy sem a helyét a vagyon ellen elkövetett bűncselekményeknél, a lopásoknál való túlszigorú büntetéseknél. Hogy magyarán fejezzem ki magamat, a Csemegi-féle büntetőtörvénykönyv szerbit a kis tolvajokat becsukják, a nagy tolvajokat pedig szabadon hagyják. (Egy hang a baloldalon: Úgy van!) Tessék megérteni, hogy mire czélzok, mert tényleg így van. A büntetésnek, t. képviselőház, a javítás lévén egyik czélja, felkérem az igen tisztelt igaz ságügy miniszter úr figyelmét annak a felmerült eszmének keresztülvitelére, hogy a feltételes elítéléseket honosítsa meg. Nagy erkölcsi ertje lesz ennek különösen a kisebbabású bűncselekményeknél, mert) a feltételes lésnél az az elitélt mindig az előtt áll.
