Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

607. országos ülés 1901 február 25-én, hétfon. 391 gyönyörű szózatot, a melyben rámutatott arra. hogy bele kell vinni az esztétikát, a művészi ér­zést a tömegek ezreibe ós millióiba, ós hogy ezt már az elemi iskolákban, a középiskolákban kell tenni. A jövő zenéje, a jövő reménye ez, t. ház, de a gondolat jó és helyes ós azért nem támadom. De tegyük fel, hogy az megtörtént, hogy bele­megy a művészi érzés és az esztétika iránti érzés a nép millióiba itt ez országban. Kérdem: ren­delkezésére állanak-e akkor a magyar művész­nek a muzeumok, rendelkezésére állanak-e a történelmi művek, rendelkezésére állanak-e a történeti kosztümök, rendelkezésére állanak-e a. történelmi fegyverek? Semmiről nincsen gondoskodva ebben az országban, a mi hozzá­járulna a művész működésének előmozdítására. Rendelkezésére állanak-e a művésznek mű­termek, a melyeket nagyobb szabáséi képek megfestésénél igénybe A^ehetne ? Nincs semmi a rendelkezésünkre, míg külföldön mindezt megtalálják. (Éléit!,- helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Midőn a művészi nevelésről bátor voltam megemlékezni, engedje meg, hogy ösz­szegezve a mondottakat, arra a konklúzióra jöjjek, hogy a mintarajziskola elemi oktatása között és Benczúr mester-iskolája között olyan iskolát kell teremteni Magyarországon a festészetnek, a mely átmenetet képezzen a kész művészek ós a készülő művészek tanul­mányai között. Mielőtt ezt az átmeneti isko­lát a művész-növendék el nem végzi, ne men­jen külföldi tanulmányokra. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Áttérek most egy második kérdésre, a melyet a művészet egységessége, a nemzeti irány fejlesztése érdekében elsősorban meg­oldandónak tartok. Ezzel adós maradtam az igen tisztelt képviselőháznak előbb, a midőn azt mondot­tam, hogy az állam a nemzeti iránynak a leghathatósabb ős elsősorban való fejlesztője Ennél a tételnél módomban fog •állani ezt ki­fejteni. T. ház! Van nekünk egy elavult intéz­ményünk. Egy lehetetlen intézmény, a mely tekintélyét vesztette ; a mely nem is működik ; a mely összességében sem szerepelhet, részle­teiben pedig egyáltalában nem szerepel, és -ez az úgynevezett képzőművészeti tanács. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatás­ügyi miniszter: Már nem létezik ! (Felkiáltások bal felől: Megszűnt! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Pichler Győző: T. ház! Harmincz évig létezett ez az intézmény; 1896-ban a képző­művészeti tanácsot tudtommal kiegészítették a millennium alkalmából új tagokkal; tehát nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy ha e^y intézmény így önmagától kimúlik vég­elgyengülésben, —- mert épen erről a vég­elgyengülésről akartain beszélni, — legalább a sajtó útján tudassa gyászjelentésben ezt a tényt, hogy mások is tndja,nak róla., ne csak a beavatottak,-mint igen tisztelt főtisztelendő Hock János t. képviselőtársam, és Vészi Jó­zsef t. képviselőtársam. (Derültség. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vészi József: Senkisem kereste! Senki­nek nem hiányzott. (Mozgás és zaj a hal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hock János: Mar csak szidd össze, ha elkészültél rá! Pichler Győző: A halotti prédikáczió nem az én hivatásom: ennélfogva, ebbe bele nem bocsátkozom, (Tetszés a szélső baloldalon,) hanem egy T dologra akarok utalni. Ne méltóz­tassék azt hinni, igen tisztelt ház, hogy az egyedüli tétel, a melyben a magyar kormányzat ós az állam támogatja a művészetet, az a tétel, a mely itt aközoktatásügyi minisztérium költség­vetésében foglaltatik. A miniszterelnökségi ki­adásokban évente ott szerepelnek — meglehet, hogy a vegyes kiadások között — különböző megrendelések képekben, festményekben és építkezésekben: ilyen például a királyi palota építkezése; a millenáris emlékek, a melyek már mind ki vannak adva a művészeknek — kétségtelenül a legjobb meggyőződós szerint. Ott van a földművelésügyi miniszter úr, a ki szintén áldozott a képzőművészetre ós feste­tett már akár elődöket, akár elővigyázatból leendő utódokat, (Derültség a szélső baloldalon.) mo­delliroztatott állatokat stb. ; ezek mind a képző­művészet körébe tartozó dolgok. A honvédelmi miniszter úr alig hat év előtt nagy ős hatal­mas vásznat rendelt, a melyen egy vezérkart ábrázoltak ós a, mely kép közismert: rábízta, ennek megfestését egy lengyel művészre, meg­lehet, hogy azon okból, inert vezérkari képet festetett a honvédelmi miniszter ár, ős mert valamint Palik mester nálunk a birkáiról ismeretes, úgy ez a lengyel festő, mint szak­festő, a lovak terén ismeretes. Ugron Gábor: A szamarak terén! (De­rültség a bal- és szélső baloldalon.) Pichler Győző: Az igazságügyminiszter úr szintén festet képeket; csak be kell menni a fogadó-szobájába és egész sorozatát látjuk a képeknek egy es ugyanazon művésztől; azonkívül most szándékozik felépíttetni az igazságügyi palotát. A kereskedelemügyi mi­nisztérium kebelében is megtaláljuk mindezt, sőt ott most egy új tétel szerepel iparművé­szeti czólokra, a mely szintén a, képzőművé­szet körébe tartozik. Látjuk, hogy a belügy­miniszter úr szintén építtet palotákat; szintén festet képeket, ós ott is fedezik a szükségletet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom