Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

100 502. országos ülés 1899. deczember 9-én, szombaton. területre menjenek át. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Milyen furcsa dolog az, hogy í 867 óta Magyarország Ausztriát, Ausztria pedig Magyarországot folyton vádolja azzal, hogy ezen a téren egyik a másikat megrövidíti. Hiszen a t. miniszterelnök ár tudja és ismeri azt a Herbst-féle kalkulust, mely azt állítja, hogy Magyarország a vámjövedelem révén csak 16°/o-kal particzipál a quótában, holott mi ki tudjuk számítani, az az legalább valószínűvé tudjuk tenni, hogy mint fogyasztó állam természetszerűleg többel járulunk hozzá a quótáboz, mint 31 és 34°/o-kal. De erre van nekem egy argumentumom, a mely föltétlenül biztos és ez az, hogy ha a vámjövedelmek közössége Ausztriára volna hátrányos és nem Magyarországra, tessék nekem elhinni, rég nem volna már. (Úgy van! Tjgy van! a szélső baloldalon.) De ott vannak például a Rubinek Gyula által feldolgozott 1894. évi adatok. Rendkívül érdekes munka, külön köszönettel tartozom a szerzőnek, a ki az 1894. évi tabellákkal kiszámította önálló vámterületre átdolgozva a szerződéses tarifa alapján, hogy 1894 ben a vámkülföldről, tehát nem Ausztriából, hozzánk jutott árúk vámértéke 23 millió forintot tett ki. De mi ebből a quótaarány szerint csak 17 milliót kaptunk és csak annyiban particzipáltunk. Tehát ebben az esztendőben csupán a vámkülfölddel való forgalomban 6 millió forintot űzettünk rá a quótaarányra. Kombinatív adatok mégis állanak rendelkezésünkre. Tessék megnézni a közösügyi költségvetést. Mit látunk ott? Az összes 130 millió koronát tevő vámbevételekből — Boszniát is beleértve azzal a 400 és néhány ezer koronával, a melyről külön fogok beszélni — a magyar határon befolyt jövedelem 17 millió korona, (Halljuk! Halljuk!) az osztrák határon befolyt jövedelem pedig 111 millió korona. Mit mutat ez? A mit minden tudós ismer, hogy természetesen az osztrák iparvámhatáron föltétlenül több iparvám alá kerülő árúnak kellvén bejönni, mentül több az, a mit Magyarország azokból elfogyaszt, annál nagyobb az ő károsodása; és miután Ausztria maga nagy gyáros állam, csak világos dolog, hogy Ausztria saját iparszükségleteit a saját gyártmányaival fedezi, tehát a bevitele Magyarország számára való és — legalább nagy komplexumaiban itt fogyasztatik el. De nézzük meg most már ezt a javaslatot egyéb részeiben. Felmerül az a kérdés, hogy tíz évre van a quóta megállapítva. Miért van ez ? A tisztelt kormány dicsek véssél áll elő és azt mondja, az ő érdeme, hogy tíz esztendőre biztos állapotokat teremt. Majd ki fogom mutatni hogy mily dicsőség háramlik abból a tíz esztendőből a magyar kormányra. De nézzük ennek a kiegyezésnek egyik részletét, például a Boszniára vonatkozó részt. Méltóztassék a közösügyi költségvetést kezükbe venni és azt találják a képviselő urak, hogy Bosznia az ő beligazgatási költségeit maga fedezvén, Magyarország Bosznia költségéhez semmivel sem járul. Igaz ez ? Méltóztassék csak megnézni a közösügyi költségvetésben; Bosznia-Herczegovinának vámbevétele fel van véve, mint jövedelem 475.480 koronában,a vámkezelési átalány pedig 1,428.571 koronával, tehát aminusz 953.09Í korona; ehhez a magyar nemzet quótájának arányában 34.4 perczenttel járulván, kerek számban szólva, a 953.000 koronát 1 milliónak véve, 334.000 koronával járulunk hozzá a bosnyák vámkezelési költségek fentartásához évenként, a mi tíz esztendőre nem kevesebb mint 3,340.000 korona oly terhet eredményez, a melylyel a pénzügyminiszter úr kalkulusában, a melyre ráfogok térni, nem foglalkozott. (Mozgás a szélső baloldalon.) De, t. ház, méltóztassék megengedni, — hiszen már szóba hozatott,—hogy a preczipuum kérdésével is röviden foglalkozzam. A preczipuum kérdésében csak jelzem röviden a következőket: Az 1872 : IV. törvényezikk maga is törvénytelenül keletkezett. Ez ugyanis a quótaarányt megállapító törvény volt: a quótának felemelése. E törvény azonban nem a quótabizottságok érintkezése és nem a parlamentnek érintkezése és esetleg felségdöntés alapján készült, hanem mint kormányjavaslat a quótadeputácziók érintkezése nélkül jött létre. így történt az, t. ház, hogy a 0"68°/o helyet, a mely bennünket terhelhetett volna, l-4°/o-ot tett ki a quótatöbblet, és így lett a 30°/o-ból 31'4 százalékos quóta. Meg kell azonban jegyeznem, t. ház, hogy ezen preczipuumnál nemcsak a százalókban csalattunk meg, hanem ezenfelül még először is abban, hogy különösen a régebbi időkben, a mikor a quótát behozták, a horvát jövedelmekbe befolyt a határőrvidéki jövedelem is, és nem tudták különválasztani, hogy mennyi a határőrvidéki és mennyi a horvát jövedelem, (Mozgás a szélső baloldalon.) úgy, hogy mi kétszeresen fizettünk ezen a réven. Fizettük a quótát egyszer mint preczipuumot, tudniillik az egész jövedelem levonatott, másodszor fizettük a quótát a horvátországi jövedelmekben is. De ezenfelül van egy dolog, a melyet nemcsak a t. háznak, de a magyar kormánynak is szíves figyelmébe fogok ajánlani. (Halljuk! HalljuJé!) különösen a Horvátországgal most folyó kiegyezési tárgyalásokra való tekintettel. (Mozgás. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Midőn a határőrvidék megalakíttatott, akkoriban a zágrábi, akkor még püspökségnek javai elvonattak, és a határőrvidéki regimentek számára adattak át. Az akkori abszolút uralom a zágrábi püspökségnek ezen határőrvidékké alakított magyar vagyon fejében két uradalmat adott Torontálmegyében: Módost