Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-419
419. országos ülés 1899. mérczins 4-éu, szombaton. 597 a rettentő szigorúságáról ismeretes Potyorek vezérőrnagy vezette, mint^ elnök. (Zaj és derültség a szélső baloldalon.) Hát Árpád apánknak ez a jeles ivadéka olyaa szigorral járt el a tiszti vizsgákon való elnöklésénél, hogy a Mária-Terézia-ezrednek vizsgálatra jelentkezett 54 önkéntese közül 18-an buktak meg; a 38 as Mollináryezrednél még rosszabb volt az eredmény: 47 je lentkező közííl 19-en buktak el. (Egy hang jobbfelől: Hát az egyetemen?) A komáromi vizsgálóbizottság előtt 58 magyar önkéntes állott tiszti vizsgát, ezek közül is elbuktattak húszat. Olyan ezredeknél ellenben, a hol kevésbbé rettenetes szigora elnökök működtek a bizottság élén, mások az eredmények. Például a gömöri 25. gyalogezredhez beosztott 57 önkéntes közííl 45 tette le sikerrel a vizsgát, tehát egészen más az arány. Hasonlóképen a pécsi ezrednél is sokkal kedvezőbb volt az eredmény, mint az előbb említett ezredeknél. Nohát, ha hitelesek ezek a számok, — pedig hiteles tudósításból merítvék, — akkor ennek is alig lesz más oka, mint a magyar eiem iránt való túlságos ellenszenv, és a vele szemben túlságos szigor gyakorlása, nehogy — mondom, — a katonai kenyér-pályára magyarok is nagyobb számmal juthassanak be. A miniszter úr másik jelentése a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a honvédségnél előfordult öngyilkosságokról szól. Sajnos, nagyou tekintélyes ezeknek a szerencsétleneknek a száma, a kik fegyverrel oltják ki fiatal életűket, katonai szolgálatuk idejében. A számok itt még elijesztőbbek abban a részben, hogy a viszonyok, nem hogy javulnának, hanem határozottabban rosszabbodást mutatnak a lefolyt évekhez, különösen a múlt évhez képest. Ugyanis mig tavaly a sorhadnál — tudniillik a magyar ezredeknél — 130 öngyilkossági eset és 56 öngyilkossági kisérlet fordult elő, addig a legközelebbi évben az öngyilkossági esetek száma 168-r.i, és az öngyilkossági kísérletek száma 68-ra emelkedett. Tehát 38-al több volt az öngyilkosság és 12-vel követtek el több öngyilkossági kísérletet. Átlag véve tehát 50-neí növekedett azoknak száma, a kiket a katonai bánásmód ifjaink közííl a halálba kergetett. Ezt a katonai bánásmódot bővebben vázolni nem akarom. Nem is annyira a tisztikar, mint inkább az altisztikarnak durvasága kergeti azon szerencsétleneket az öngyilkosságba. Nem mondom, hogy a megváltozott viszonyok, a szülei háztól való elszakadás nem játszanak közbe ezen öngyilkossági esetek bizonyos perczentjébe. (Igaz! Ügy van! jobbfelől) Ezen érzelmek hozzájárulnak és a leghumánusabb bánásmód mellett is akadnak ifjaink között olyanok, a kik öngyilkosságra vetemednek, mert — fájdalom — KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET. a mostani generáczió igen kevésre becsüli az életet. Könnyelmű, az élet küzdelmeiben nem erős, és a mint egyéb pályákon látjuk, könnyelműen dobja oda fiatal életét. T. ház! Igazságosan akarok ítélni, azért említem fel magam ezt a körülményt, mert megvallom, hogy ez is közrehat az öngyilkossági eseteknél, de ismerjük egyébként a katonai bánásmódot, és az az ellen felmerülő panaszokat, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyek ellen hacsak vé'etlenííl tiszt szemtanú nem volt és nem tanúskodik az illető altiszt ellen, a mikor talán megbüntetik az illetőt, a szegény közember hiába keres igazságot, mert nem is mer rapportr-i menni, de nem is mer senki az altiszt ellen tanúskodni, mert ki is merné azt megtenni egy mindenképen basáskodó őrmesterre], vagy káplárral szemben (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az altisztek bánásmódja tehát nagyban hozzájárul ahhox, hogy az öngyilkossági esetek a legénység körében nemhogy fogynának, de a mint kimutattam, igen nagy mértékben szaporodnak. Ennek oka ismét a rendszerben rejlik, (Igaz! Ügy van f a bal- és szélső baloldalon.) az örökös drill ben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hosszú ideje annak, t. ház, hogy volt az uralkodó háznak egy humánusan gondolkozó, tiszteletreméltó tagja, a ki egy ízben Komáromban is állomásozott mint törzstiszt. Mindenki megszerette, a polgári renddel is szívesen érintkezett, katonáival pedig humánusan bánt. Ez a kitűnő, humánusan gondolkodó főherczeg, tudjuk, utóbb tábornok és osztrák monarchia fővárosának, Bécsnek vezérlő tábornoka lett. Ott tartott egy hires felolvasást a kaszinóban, a hol kimondotta egyenesen azt, a mi nemes szivén feküdt, és épen ezen viszonyokról beszélvén, azt mondotta, hogy nevelni kell a katonát, nem pedig szorítani, parancsolni neki. Erziehen und nicht drillen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi lett ennek a következése? Az, hogy a hadtestparancsnok, habár főherczeg volt is, áthelyeztetett, később azután elbujdosott és lehet, hogy valahol a déli tenger korálljai alatt aluszsza örök álmait, vagy Patagonia egy elhagyott szigetén él mint farmer. És miért? Mert humánusan gondolkodott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon megszivelendő az, a mit Orth János a katonai rendszer megváltoztatása és különösen a legényekkel való bánásmód tekintetében, bár főherczeg volt, elmondott. De ő sem bírta az osztrák czopfot megváltoztatni, sőt a ez »pf elég erős volt arra, hogy egy hadtestparancsnokot ezzel a rendszerrel megfojtson és evvel katonai pályáját kettévágja. Ha tehát egy ily nagyhatalma úrnak ily hatástalanul hangzottak el szavai, az én parányiságom, vagy mindnyájunk felszólalása, tudjuk nagyon jól, hogy édes keveset, vagy 38
