Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-359

889. országon ülés 1898. november 17-én, es1lt8rt6k8n. 237 mas Istenét, hogy ha eljönnek újból a megpróbbáltatás napjai, adjon nekünk erőt, szárnyakat, enge dje megérnünk azt, hogy minden ember legyen ember és magyar, a kit e föld hord s egével betakar. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ott kellett volna lennie mindenkinek, csak egy nem volt ott, a hivatalos Magyarország, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyáva emberek!) Hol volt a magyar dicsőségnek, a magyar katonai dicsőségnek szent ünnepén a magyar hivatalos kormány ? (Zaj a szélső baloldalon.) Sehol! De tovább megyek. Hentzinek a szobrához elviszik az ifjúságot; hogy tanuljon, s az aradi vértanúk szobrához nem szabad elmennie a katonaságnak, a magyar királyi honvédségnek. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat! Elnök csenget.) Hát az aradi vértanúk nem voltak dicső katonai tettekkel teljes hősök? Nem küzdöttek e a nemzet jogaiért, szabadságáért, nem annak köszönhetik-e önök, hogy ma itt alkotmányos együttlétben lehetünk? (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) S azoknak a szobrához nem szabad elvinni, mikor ünnepek vannak, október 6-án az ifjúságot; de márczius 15-én is meg van tiltva a közös hadseregnek, a magyar királyi honvédségnek, nem szabad még az utczára se jönnie. (Nagy mozgás a szélső báloldalon.) Hát ezek nem dicső katonák voltak? Nem ezek voltak-e, a kik teljesítették hazájuk iránti szent kötelességüket? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tessék ezt a két ellentétet megnézni. A mi itt bűn, a vértanúk szobránál, az ott erény a hazaáruló Hentzi szobránál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tegnapi beszédemben, t. képviselőház, azt mondottam, nem leszek rossz jós, hogy ime ez be fog következni. S a délutáni, esti lapokban olvasom azt az elkeserítő, teljesen megszégyenítő rendeletet, melyért Isten, ember és a világ előtt báró Bánffy Dezső a felelős. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget) Kevés vigasztalás az nekem, t. képviselőház, hogy az a Hentzi-féle síremlék egyúttal báró Bánffy Dezső síremléke is lesz.(igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Élénk mozgás.) Megint jós leszek. Adja Isten, jó jós legyek. Az a síremlék fogja elsöpörni báró Bánffy Dezsőt. Miért? Azért, hogy a felháborodott nemzeti közvéleményt ezzel elégítsék ki. Ez lesz a vége annak. Bármilyen nagy lesz az örömöm azért, hogy onnan báró Bánffy Dezső elpusztul, de nem fogja eltakarni mély bánatomat, keserűségemet és hazafiúi aggogalmamat az, hogy azt a szégyenoszlopot odatették hazám ifjúságának példájául. (Ügy van! Úgy van! Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Csak lelkem felháborodásának akarok kifejezést adni, hogy a mi a magyar nemzetnek dicsősége, azt nem imádják, attól elfordulnak; hanem oda hurczolják ifjúságunkat erőszakkal, hogy az ő gondolkozásában meg legyen az a tudat, bogy most hazám ellen is kell küzdeni akkor, mikor a császáromhoz hűséget esküdtem. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Eljön az ideje a leszámolásnak. Én ezúttal csak csatlakozom az előttem szólottak kijelentéseihez és azzal zárom igénytelen felszólalásomat, hogy a mint megvetem azt a fekete oszlopot ott azon a helyen, úgy megvetem azt az embert, a ki oda állította: báró Bánffy Dezsőt. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Barabás Béla képviselő urat . . . (Zajos éljenzés és felkiáltások a szélsőbalon: Éljen Barabás!) Barabás Béla képviselő urat . . . (Nagy zaj. Folytonos éljenzés és felkiáltások o szélső baloldalon: Éljen Barabás! Mi is megvetjük mindannyian! Elnök szünet nélkül csenget.) Senkinek, még a legnagyobb szenvedély pillanatában sincsen megengedve, hogy a házszabályoknak bármely tételét széjjelszakítsa. (Helyeslés jobbfelől.) Barabás Béla képviselő úr ezt tette, azért utasítom rendre, (Helyeslés jobbfelől.) mert oly kifejezést használt, a melyet használni egyáltalában nem szabad. (Folytonos, nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Barabás! Elnök csenget.) Kubik Béla képviselő úron van a sor. Kubik Béla T. ház! Ha egyáltalában arról van szó, hogy ez alkalommal határozati javaslat adathatnék be ebben a kérdésben, én is a magam részéről ahhoz a határozati javaslathoz csatlakoznám ... (Folytonos nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Polónyi Géza képviselő urat, hagyja beszélni a szónokot! Polónyi Géza: De én fokozott mértékben megvetem báró Bánffy Dezsőt! (Nagy zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Mi is megvetjük !) Elnök (csenget) : T. képviselő urak ! Ujabb időben divatba jött az, (Zaj. Elnök csenget.) hogy daczára annak, hogy az elnöki megintés megtörtént, mégis az elnöki megintésnek mintegy gúnyjára ugyanazok a kifejezések ismételtetnek. T. ház! Éri ezt el nem nézem, a házszabályok szerint nem is lehet. Én minden ily dologban kénytelen vagyok jövőre azt az esetet látni, midőn az elnöki megintés elleni engedetlenség folytattatik. (Mozgás balfelől) Mert megengedem, sokat lehet mondani. Lehet nagy szenvedélyek hevében szenvedélyes hangot használni; de én nem azért ültem ide e helyre, hogy megintéseimből gúnyt tízzenek. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem űzünk ! Bánffyt megvetjük, de az elnököt tiszteljük! Éljen az elnök!) Kérem, t. képviselő urak, nem az én személyemet kell tisztelni . . . (Felkiáltások a szélső