Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

\ 06 2fi3. országos Glds 1S98. márczius 17-én, csütörtökön. Azért az a nézetem, hogy a magyar nem­zeti politikának első és főfeladata arra törekedni, hogy a magyar föld a magyar faj hatalmában megmaradjon. De ha elismerem is, hogy ez az első és fő feladata a magyar nemzeti politikának, jól tudom, hogy a vagyonosodásnak és művelődésnek még vannak egyéb tényezői is. Ilyenek az ipar és a kereskedelem. Azért foglalom e kettőt egy szem­pont alá, mert a hol az ipar virágzik, a keres­kedelem is fejlődik és viszont. Azért a magyar nemzeti politika feladata szerintem az is, hogy az országban az ipart és a kereskedelmet fejlesz­szük. Csakhogy akkor nagy gondot kell fordítani arra, hogy az ipartelepek ne nemzetközi vellei­tásoknak, hanem a magyarságnak legyenek gyúpontjaivá. Mert a mi tőkeszegény országunk­ban számos ipartelep létesült idegen pénzzel. Ezek azután idegen munkásokat alkalmaznak, idegenek a műszaki közegeik, idegen a levelezésük és a könyvelésük is. A kormánynak gondjának kell lennie, hogy ezeknek a terjedését megaka­dályozza, sőt a létezőket is igazságos úton megszűntesse. Hogy milyen eszközökkel, azt most hosszú volna elmondani; én csak utalok a kis Romániára, a melynek iparában szintén túlnyomókig külföldiek vettek részt és ezek lassanként mind elrománosodnak, nemcsak a munkások, de az ipartelepek tulajdonosai is. Ha a kis Románia megteheti ezt, akkor a magyar nemzetnek is kell oly eszközökkel bimia, a melyek az ipart a magyar nemzeti eszme szol­gálatába terelik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Elismerem, hogy az általam felhozott adatok szórványosak, de azért figyelemreméltóak. A szabály az, hogy az ipar előmozdítja a magyar­ságot, a mit bizonyít az a körülmény, hogy a városokban terjedt el leginkább a magyarság, a hol pedig az ipartelepek és a kereskedelem a legjobban vannak összpontosulva. Ha ez áll, pedig kétségtelenül áll, akkor ez ujjmutatásúl szolgálhat arra, hogy a vidéki városokat kell egyébként is, de ipartelepek felállításával is fej­leszteni. E téren a leghálásabb talajúi kínálko­zik Erdély, a melyet a természet a legkülönbö­zőbb ipari czélokra értékesíthető, de eddig parlagon heverő kincsekkel és oly népességgel áldott meg, a mely iparra a legalkalmasabb: értem a székelységet, ezt a szorgalmas, ügyes, értelmes, élelmes és vállalkozó szellemű magyar fajt. (Élénk helyeslés bal felöl.) A ki látta a szé­kelyek házait; a ki látta azok kerítéseit, kapuit, a melyek sokszor a müizlésnek remekei s a ki tudja, hogy ezeket a székely ember mind maga készíti; a ki tudja, hogy az a székely asszony kereskedéssel és fuvarozással foglalkozó férje helyett maga műveli a földeket és e mellett a férjének, magának és a gyermekeknek összes ruházata, a töveg és a lábbeli kivételével, az asszony házi munkájának eredménye, az lehe­tetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne ha­joljék meg a székely nép szorgalma és iparra termettsége előtt. Ezért bűnt követ el a magyar­ság ellen, a ki ezen kiváló tulajdonait a szé­kelységnek fel nem használja. (Úgy van! balfelöl.) A székely nép iparratermeítségének egyik leg­szebb bizonyítékát adta előttem egy külföldi iparos. (Halljuk! Halljuk!) Pár év előtt az er­délyi részekben, a moldvai határszélen, a töl­gyesi szoros közelében, a kies hollói völgyben barangolván, ott, a világtól majdnem elrejtve, egy ipartelepre akadtnm, melyet egy porosz ember alapított, kit a vidéknek kitűnő fakincsei és vizbőségei vezettek oda. Ez az ember ott gyárilag évenként e?er számra állítja elő a zongoradeszkákat, a Resonnanzbodent, — bocsá­nat, nem tudom a magyar kifejezését, — a melyet Amerikába, Berlinbe, Parisba, és Londonba szál­lít. Midőn vállalata felett bámulatomnak adtam kifejezést és kérdeztem, hogy erre a nagy ügyes­séget és gondosságot igénylő munkára minő munkásokat alkalmaz, kijelentette, hogy összes munkásai székelyek, a kiknél jobb munkásokat a föld kerekségén nem talált. A székely nép iparratermettségét nagyon jól ismerik Romániában is, hiszen Romániának különösen nyugati részén az iparral foglalkozók mind székelyek. (Ügy van/ a szélső baloldalon.) Mintán a székelység a végvára a magyar­ságnak Erdélyben, mindent el kell követnünk, hogy a székelységet ipartelepek létesítése által is erősítsük, kivándorlását megakadályozzuk s ezáltal e végvárunkat oly erőssé tegyük, hogy faji törekvések azon rést ne üthessenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mint mondottam, tehát a magyar nemzeti politikai feladata, hogy a vidéki városokat ipar­telepek létesítése által is fejleszszük és pedig leginkább az ország azon részén, a hol a nem­zetiségi küzdelmek erősebbek és veszedelmeseb­bek. Nemcsak azért kell ezen városokat erősí­teni, mert ez által a közvagyonosodást emeljük, nemcsak azért, mert a városi elem van hivatva a régi középosztály ritkuló sorainak pótlására és kiegészítésére, hanem azért is, mert a vidék felszívó képessége kicsiny és a magyarság leginkább a városokban terjed. Hiszen a statisz­tikai adatok szerint a Dráván innen 24 törvény­hatósági városban a magyar elem — és e te­kintetben 'a két utolsó népszámlálás statisztikai adata* ra hivatkozom — 1881-ben 64°/o volt, 1891-ben pedig már 67°/o ra emelkedett. A rendezett tanácsú városokban ezen idő alatt 66°/o-ról 69°/o-ra emelkedett a magyarság; és legszebb haladást mutat a székes-főváros, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom