Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

204. országos ülés 1897. deczeuiber 23-án, csütörtökön. 153 osztrák iparosok javára; és ez az árúforgalmi statisztikában nincs feltüntetve, mert az csak a nagyban való szállítást mutatja ki. Az a bécsi boltos bizony nem kérdezi, hogy hová viszi az úr,az árút, kicsoda az úr, és hol lakik? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak rá akartam erre, mint példára mutatni, de azt gondolom, hogy más vidékeken is hasonló viszonyok vannak. Az árúforgalmi statisztikában előforduló tételekkel azon szempontok, melyek a jelen törvényjavaslat megvitatásában felnierűinek, szorosan összefüggnek és összefügg a vám intézménve, a mely igen-igen régi dolog, olyan régi, mint maga az emberi társadalom, még a római birodalom korán túl is megtaláljuk a vámok alkalmazását. (Egy hang szélső balfelől: Még a prófétáknál is!) A próféták idejében? Hiszen egy apostol is vámszedő volt! De a vámszedés sohasem volt valami népszerű foglalkozás, a vámszedő nem volt valami kedves ember a publikumra nézve, a mint ma sem ;iz. Nem hiszem, hogy volna köztünk, a kit vám szedő létére választottak volna képviselővé. Az apostolok közül egy, gondolom Jakab, vámszedő volt, (Felkiáltások a ssélsö baloldalon: Lukács! Derültség.) és a kereszténység talán azért terjedt eleinte olyan lassan, mivel hogy vámszedő apostol prédikálta. (Derültség a szélsőbalon.) A mint szent István az államot intézményekkel igyekezett állandósítani, felállították a vámvonalat, elannyira, hogy az Árpádkorból nemcsak pozitív tudomásunk van Ausztria ellenében létezett vámsorompókról, de szerencsénkre még vámtarifánk is maradt fenn, nevezetesen IV. László idejéből, egyik főkiviteli helyünkről. a mely kivitel Bécs felé szárnyalt, n épen a hamburgi vámnak tarifái fenmaradtak. Őseink ügyeltek erre. S épen e vámtarifák egy szomorú körülményre tanítanak meg bennünket, a mely nem annyira akkor volt szomorú, hanem szomorú most. Egyik főkiviteli czikkünket képezte ugyanis akkor Ausztriába a komló. Magyar komlót vittek akkor Németországba is, dúsan termesztetett az, és az osztrák tartományok és Csehország magyar komlóból főzték a sört. Most a kőbányai sörtermelők is mind szászországi, csehországi komlóval főznek. Erdélyi képviselők tudják, — ott kezdődik Küküllő vármegyében kis mérvben a komlótermesztés, Vas vármegyében is történtek kísérletek — hoe:y a mi komlónkat még itthon is csak olcsóbb áron akarják megvenni, mint a csehországit. Annyira megnyergeltek századokon keresztül az osztrákok, hogy hátrább vagyunk ma egyes termelési ágakban, mint az Árpádok alatt. Akkor a komló kiviteli czikk volt, ma nagy beviteli czikk. Hogy vagyunk ma? Cseh komlóból, Pilseoben készített sört iszik a magyar ember cseh üvegből; hát KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XI. KÖTET. bizony csehül vagyunk. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Miért nem állítjuk fel a vámot, hogy például azt a cseh komlót jól megvámolnók a magyar komlótermesztés föllendülése érdekében, hogy hazai sörtermelőink ne cseh komlóval dolgozzanak? A csehek lisztünket üldözik. Formaliter, ágenseikkel, föliratokkal, rai jámbor magyarok pedig sörüket, különösei a pilseni sört és üvegárúikat millió meg millió számra hozzuk be mindenféle vám nélkül! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De őseink nemcsak ragaszkodtak a vámsorompók feni étéhez — nem akarok hosszú disszertácziót tartani, csak főbb vonásokban vázolom a dolgot, — de különösen az Anjou-korban az akkori olasz királyok, de a kik később el magyarosodtak, Róbert Károly, ki egyik legjobb czivilizátora volt országunknak, és Nagy Lajos még jártasabbak voltak embereikkel a vámolásnál s nagyot javítottak a magyarországi vámon. Ragaszkodtak Őseink a Habsburgok alatt is ahhoz, hogy a vámsorompók az ország határain, különösen Ausztria ellen fenmaradjanak. Ettől a jogától sem Ferdinánd, sem Miksa, sem II. Mátyás, sem II. Ferdinánd, sem Leopold alatt nem állott el a nemzet, még Leopold alatt sem, a ki alatt pedig az eperjesi hóhérok ugyancsak dolgoztak. Bécsnek a gyarmatosítás! politikája attól a uaptól kezdődik úgyszólva, a mikor I. Ferdinánd király lett. Minthogy akkor a török invázió egyrészt, Erdélyben és a tiszai részekben egy magyar nemzeti uralkodó léteié alatt másrészt a magyarságot megosztotta, a Magyarországot gyarmatul tekintő össz-osztrákpolitika a törökök kiűzése után Budavár visszavételével kezdődik. Annak a monarchia fogalomnak itt nálunk szerzője a nem épen kedves emlékű Kolonics kardinális, (Mozgás a szélső baloldalon.) monarchiáról beszélni nálunk Kolonics előtt nem lehet. A római impérium egészen más volt, maga is szuverén fejedelmek szövetsége és a többi, a kik külön-külön és egy összetes ülésen szavazták" meg akkor a magyarság részére a törökök ellen nyújtandó hadi segélyt, mely azonban az osztrák tartományok védelmére szorítkozott, és ott Nagyta Zrínyit Szigeten veszni, míg maga meg sem mozdult Győr alól, minthogy az osztrák örökös tartományok veszedelemben nem forogtak. Mondom, a monarchia fogalmat hires tervével, szisztémájával Kolonics azonosította és különösen ő a vámokra is nagy súlyt helyezett. A magyarországi összes vámokat a kamarák alá utalták és Kolonics megkezdte a német adminisztrácziót már a vámoknál, még a nyelvet ia németté tevén. Ez volt az első hivatal, a melynél a germanizáczió megkezdődött. A szepesi, budai és pozsonyi kamarákat, a melyek fennálltak, so