Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. országos ülés 1897. Julius 14-én, szerdán. 189 Berger Ignácz: T. ház: Azt hiszem, nem kell védekeznem az obstrukczió vádja ellen; e tekintetben elég lesz papi állásomra hivatkoznom, melyhez ez aligha lenne illő. (Halljuk! Halljuk!) De kötelességemnek tartom — sajnos — ebben az egyoldalú vitában a szőnyegen lévő törvényjavaslatról nézeteimet úgy általánosságban, mint mezőgazdasági szempontból röviden elmondani. (Halljuk!) Valóban nagyon szomorú dolog, hogy az országot oly közelről érdeklő ezen törvényjavaslat védelmére a túloldalról, talán elbizakodva nagy többségűkben (Igás! Úgy van! a hál- és szélső haloldalon.) semmit sem akarnak felhozni, vagy talán nem is tudnak. De bennünket, elleiizékii'kct, kik hivatva vagyunk ellenőrizni a többséget, ez nem hátráltathat abban, hogy kötelességünket teljesítsük. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Már két hét óta felhangzanak erről az oldalról a beszédek, a másik oldalról pedig semmit scra hallunk, legfeljebb a folyosón egyet-mást, igy például, hogy azért nem szólalnak fel, hogy ne adjanak nekünk tápot és anyagot az obstrukezióra. Az ily állításoknak azonban előttünk kevés a becse. Mi csak arra felelünk, a mit itt a házban hallunk. Van idő, a melyről a latin közmondás azt mondja: Vota non immerantur, sed ponderantur, ilyen a vita ideje. Méltóztassék önöknek a t. túloldalról a törvényjavaslat mellett alapos és meggyőző ervekkel fellépni és bennünket az igazság erős fegyverével sújtani s csak akkor, ha mi igazságunk előtt meg nem hajolnánk, lenne joguk szemünkre vetni az obstrukczió vádját. T. ház! Ezeknek előre bocsátása után áttérek most a tárgyra. Átolvasva a benyújtott törvényjavaslatot, s aztán számba véve különleges termelési viszonyainkat, én a javaslatot megfelelőnek, szükségesnek és elfogadhatónak nem tartom. Megfelelőnek nem tartom, mert mi a bevallott czélja? Az osztrák és magyar ezukor versenyképességét a világpiaezon megtartani, ennek természetes folyománya lenne a sínylődő magyar mezőgazdaságnak bővebb jövedelemforrást nyújtani. Első czélját e javaslat ideigóráig elérheti, a míg a rivális Franeziaországnak, Németországnak, Angliának és Amerikának nem méltóztatik ÜL ő prémiumaikat újból fölemelni. De már második czélját, a mezőgazdák, kivált a répatermelő mezőgazdák felsegítését e törvény el nem érheti addig, míg a gazdák védtelenül lesznek kitéve a gyárosok önkényes összebeszélésének, a kartelleknek és a rayonirozásnak. Azt mondtam, szükségesnek sem tartom e javaslatot. Az indokolás s az az egy-két túloldali szónok is, ki a vita elején felszólalt, azt mondja, el kell fogadni, mert kényszerhelyzetben vagyunk. Én, bárhol keresem is, Magyarországra nézve nem találom a kényszerhelyzetet. De ha nézem a túloldalt, ott megtalálom e helyzet nyomasztó hatását, mely azt hallgatásra kényszeríti. Kényszerhelyzetben nem Magyarország, hanem Ausztria van az ő nagy ezukoriparával.Es most a gazdag és virágzó ezukoriparral bíró Ausztriával, a mely 94°/o-kal van érdekelve, mi, a szegény Magyarország 6°/o-os érdekeltségünkkel belemegyünk egy vásárba, velük egy alkut megkötünk, a melyből nekünk több a kárunk, mint a hasznunk, mert kétaunyit fizetünk prémiumban, mint a mennyit nyerünk. (Helyeslés halfelől.) De, t. ház, a prémiumnak emelése a magyar ezukoripar érdekében alig lehet szükséges, mert nem igen termelünk mi többet, mint a mennyit fogyasztunk és kivált fogyasztani képesek volnánk, h a a t. kormány a ezukorfogyaíztást kevésbbé adóztatná meg. (Helyeslés halfelől.) Mert ez nemcsak közigazgatási, hanem nemzeti politika is. Mi tudjuk azt, t. ház, leginkább és érezzük, a kik az ország nyugoti határán lakunk, hogy a mi szomszédaink Svájczban és Ausztriáában olcsóbban vásárolják a boltokban a ezukrot. Én ennek okát sokáig nem tudtam felfogni és választóim is, a kik közel laknak a batárhoz, ha Stájerba, Regedébe mentek vasat vásárolni és ott látják, hogy 8—10 krajczárral adják olcsóbban a fehér ezukrot, találkozván velem, kérdezték, mi lehet annak oka, hogyha szomszédban a ezukrot olyan olcsón adják. En nem tudtam akkor, hogy nálunk kétféle módon van megadóztatva a ezukor, nem tudtam, hogy, mint a miniszter úr kifejezte, a^ Lajtán túl ezukor konzumadót nem fizetnek. Én azoknak a kik ezt kérdezték tőlem, azt feleltem; azért olcsóbb ott a ezukor, mert a németnek több ezukra és több esze van. (Derültség halfelől.) És ebben teljesen megnyugodtak. (Derültség halfelől.) Nem tartom én szükségesnek a prémium felemelését még azért az egy-két 100.000 métermázsáért sem, a mit mi kiviszünk, mert a mint kifejtette tegnap Blaskovics t. képviselőtársam, exportálunk keletre, Szerbiába, Romániába, Bulgáriába és Törökországba, és ez a piacz nekünk annak közelsége miatt majdnem teljesen biztos és a szállítás távolsága miatt a többi ezukortermelő országok velünk nem versenyezhetnek. Ezért én Magyarországra nézve a prémiumot szükségesnek nem tartom. De, t. ház, forduljunk a magyar mezőgazdához, mert annak érdekeit is hivatva van ez a törvényjavaslat előmozdítani. Milyen náluu'í a ezukoripar és különösen a czukoiTépateraielés, milyen annak jelene és jövője? Hazánk klímája és talaja általában nem alkalmas a ezukorrépa-termesztésre, és ott is,