Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-37
64 37. országos flles 1897. január 29-én, pénteken. nek ott együtt levő választói leszavaztak, akkor mindenki, ha leszavazott, elvonul s akkor azután jönnek a később szórványosan érkezők, a kik felváltva tíz-tízen jönnek a választási komisszió elé. És mi történt, t. ház ? Akkor, mikor Chorin Ferencz jelöltnek a választói a sors által elsőbbeknek jelöltetvén ki, tényleg szavazataikat leadták, ők a megállapodáshoz híven el is vonultak és elhagyták a teret. Felvonult az ellenzék jelöltjének pártja. Azok is leszavaztak, de mikor leszavaztak, nem mentek el. Saját bizalmi férfiai kérték őket, hogy ők vállaltak kötelezettséget az iránt, oszoljanak szét és vonuljanak el. Ok ezt nem tették; nem tették pedig azért, hogy a később érkező szabadelvű párti választóknak az akczesszust és a komisszióhoz való férkozést megakadályozzák. Felszólította őket később nemcsak a választási elnök kiküldöttje, hanem felszólította őket a rendőrkapitány is, hogy oszoljanak el; de nemcsak hogy el nem oszoltak, de inkább fenyegető állást foglaltak el; úgy hogy mikor a karhatalom vezetője ismételten felhívta őket, megtette azokat a szokásos Jelzéseket és kürtjeleket, nemcsak el nem oszoltak, de összetömörültek s a katonákkal szemben kihivó álláspontra helyezkedtek, akkor rohamot vezényelt és hét megsebesülés történt, kettő súlyosabb és öt egészen könnyű természetű. A két súlyosabb sebesült közül az egyik meggyógyult. Arra nézve pedig, ki elég szerencsétlenül életét vesztette, a bonezolás alkalmával kiderült, hogy ha azonnal orvosi ápolás alá vették volna és meg nem tiportatik, életben marad; mert nem annyira a szúrási seb, mint inkább a megtiprás volt a halál oka. (Mosgás balfélől.) Elég szomorú és elég sajnos, hogy megtörtént ez a két eset, és sajnálom a szegény áldozatokra való tekintetből, de egyáltalában az ország reputácziója érdekében is, hogy megtörtént. De ha már megtörtént, jogosúlt-e az, az ország érdekében álló-e az, itt most megengedni magának azt az auxézist, hogy patakzó vérről és nem tudom micsoda atroczif ásókról beszéljenek itt? Tudom azt, hogy a költőknek bizonyos poetica licentia meg van engedve, de ez a vezérczikkíróra és a képviselőházi felszólalóra talán még sem egészen vihető át. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ha már a választásokról szólok, engedje meg, t. ház, hogy foglalkozzam egy kicsit a választásoknak az eredményével is. (Halljuk!) És itt foglalkozom különösen azon, a parlamenti életben csakugyan ritka állásfoglalás következtében, különösen a melyet a nemzeti párt t. tagjai, — sajnálom, hogy nincsenek itt . . . Gr* Zichy Jenő: Kérem, rendelkezzék velem! Perczel Dezső belügyminiszter:... épen a választások eredményéből és lefolyásából vett motiválással elfoglalni jónak láttak. Egyáltalán nem kívántam azzal indiszkréeziót elkövetni, t. ház, hogy azt a megjegyzést tettem, hogy nincsenek itt, de azért jegyeztem meg, mert szeretném, ha jelenlétükben szólhatnék erről. Sajnálatomat fejezem ki, mert az első perczben úgy láttam, hogy nincsenek jelen. T. ház!* Nem kívánok a satisztikával oly mértékben és abban az irányban foglalkozni, a mint azt Werner Gyula t. képviselőtársam tette. De nézzük meg, hogyan áll a kérdés a nemzeti pártra nézve. A választások törvénytelensége, az alkalmazott eszközöknek állított, nem tudom én micsoda mérve, az erőszak, a presszió, a vesztegetés : szerintök az volt az oka annak, hogy a nemzeti párt ennyire megfogyatkozva jött a parlamentbe. Korántsem; méltóztassanak csak egy pillantást vetni arra a körülményre, hogy hény kerületét hagyta ott a nemzeti párt Önként. A mint a dolog ma áll, az általános választások alkalmával a nemzeti párt vesztett összesen 37 kerületet, nyert 9-et tehát ezt rekompenzálva összes vesztesége 28. Ebből hódított 26-ot a szabadelvű párt, 6-ot a néppárt, 5-öt a függetlenségi pán. Tehát az az erőszakos és semmiféle eszközöktől vissza nem riadó szabadelvű párt 26-ot hódított, vagyis kettővel kevesebbet, mint a mennyit a nemzeti párt önként elhagyott. Förster Ottó : Miért hagyta el ? Perczel Dezső belügyminiszter: Mert nem állított jelöltet. A nemzeti párt már október havában, tehát már jóval a választásokat megelőzőleg feladta kerületeinek csaknem 50°/o-át; hatvan kerületből nem állított jelöltet 27-ben; állított, de csak a zászló becsülete kedvéért Eperjesen, de abban a pillanatban, midőn a kerületnek általam igen tisztelt régi képviselője onnan lábát kivonta, ez egyenlő volt azzal, hogy azt a párt szintén feladta. Tehát úgy áll a dolog, hogy a nemzeti párt már a felvonulás alkalmával önmaga csatavesztettnek jelentette ki magát. Méltóztassanak csak azokat úgy a múlt évben és ez idén is annyira hánytorgatott választási kerületeket egy kissé közelebbről szemügyre venni, mennyit kellett Giráltról, mennyit kellett Nyitrárói, Stomfáról hallani és mit igazolt a mostani választás ? Ezeken a helyeken, Nyitrán és Girálton egyhangú választás volt és nemcsak ezek a kerületek lettek egyhangúlag a szabadelvű pártéi, hanem még a szomszéd kerületek is, épen a girálti dolgokkal összefüggőleg, a nemzeti pártra nézve elvesztek. Ott volt a stomfai választás, a melyet a nemzeti párt annyira biztosnak jelzett a maga részére és még sem kapta meg ? a kormánypárt jelöltet sem állított,
