Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

64 37. országos flles 1897. január 29-én, pénteken. nek ott együtt levő választói leszavaztak, akkor mindenki, ha leszavazott, elvonul s akkor azután jönnek a később szórványosan érkezők, a kik felváltva tíz-tízen jönnek a választási komisszió elé. És mi történt, t. ház ? Akkor, mikor Chorin Ferencz jelöltnek a választói a sors által elsőb­beknek jelöltetvén ki, tényleg szavazataikat leadták, ők a megállapodáshoz híven el is vonul­tak és elhagyták a teret. Felvonult az ellenzék jelöltjének pártja. Azok is leszavaztak, de mi­kor leszavaztak, nem mentek el. Saját bizalmi férfiai kérték őket, hogy ők vállaltak kötelezett­séget az iránt, oszoljanak szét és vonuljanak el. Ok ezt nem tették; nem tették pedig azért, hogy a később érkező szabadelvű párti választóknak az akczesszust és a komisszióhoz való férkozést megakadályozzák. Felszólította őket később nemcsak a választási elnök kiküldöttje, hanem felszólította őket a rendőrkapitány is, hogy oszoljanak el; de nemcsak hogy el nem oszol­tak, de inkább fenyegető állást foglaltak el; úgy hogy mikor a karhatalom vezetője ismétel­ten felhívta őket, megtette azokat a szokásos Jelzéseket és kürtjeleket, nemcsak el nem oszol­tak, de összetömörültek s a katonákkal szemben kihivó álláspontra helyezkedtek, akkor rohamot vezényelt és hét megsebesülés történt, kettő súlyosabb és öt egészen könnyű természetű. A két súlyosabb sebesült közül az egyik meggyó­gyult. Arra nézve pedig, ki elég szerencsétle­nül életét vesztette, a bonezolás alkalmával ki­derült, hogy ha azonnal orvosi ápolás alá vet­ték volna és meg nem tiportatik, életben marad; mert nem annyira a szúrási seb, mint inkább a megtiprás volt a halál oka. (Mosgás balfélől.) Elég szomorú és elég sajnos, hogy megtörtént ez a két eset, és sajnálom a szegény áldoza­tokra való tekintetből, de egyáltalában az or­szág reputácziója érdekében is, hogy megtörtént. De ha már megtörtént, jogosúlt-e az, az ország érdekében álló-e az, itt most megengedni magá­nak azt az auxézist, hogy patakzó vérről és nem tudom micsoda atroczif ásókról beszéljenek itt? Tudom azt, hogy a költőknek bizonyos poetica licentia meg van engedve, de ez a vezérczikkíróra és a képviselőházi felszólalóra talán még sem egészen vihető át. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ha már a választásokról szólok, engedje meg, t. ház, hogy foglalkozzam egy kicsit a választásoknak az eredményével is. (Halljuk!) És itt foglalkozom különösen azon, a parlamenti életben csakugyan ritka állásfoglalás következ­tében, különösen a melyet a nemzeti párt t. tag­jai, — sajnálom, hogy nincsenek itt . . . Gr* Zichy Jenő: Kérem, rendelkezzék velem! Perczel Dezső belügyminiszter:... épen a választások eredményéből és lefolyásából vett motiválással elfoglalni jónak láttak. Egyáltalán nem kívántam azzal indiszkréeziót elkövetni, t. ház, hogy azt a megjegyzést tettem, hogy nincsenek itt, de azért jegyeztem meg, mert szeretném, ha jelenlétükben szólhatnék erről. Sajnálatomat fejezem ki, mert az első perczben úgy láttam, hogy nincsenek jelen. T. ház!* Nem kívánok a satisztikával oly mértékben és abban az irányban foglalkozni, a mint azt Werner Gyula t. képviselőtársam tette. De nézzük meg, hogyan áll a kérdés a nemzeti pártra nézve. A választások törvénytelensége, az alkalmazott eszközöknek állított, nem tudom én micsoda mérve, az erőszak, a presszió, a vesztegetés : szerintök az volt az oka annak, hogy a nemzeti párt ennyire megfogyatkozva jött a parlamentbe. Korántsem; méltóztassanak csak egy pillantást vetni arra a körülményre, hogy hény kerületét hagyta ott a nemzeti párt Önként. A mint a dolog ma áll, az általános választások alkalmával a nemzeti párt vesztett összesen 37 kerületet, nyert 9-et tehát ezt rekompenzálva összes vesztesége 28. Ebből hódí­tott 26-ot a szabadelvű párt, 6-ot a néppárt, 5-öt a függetlenségi pán. Tehát az az erősza­kos és semmiféle eszközöktől vissza nem riadó szabadelvű párt 26-ot hódított, vagyis kettővel kevesebbet, mint a mennyit a nemzeti párt ön­ként elhagyott. Förster Ottó : Miért hagyta el ? Perczel Dezső belügyminiszter: Mert nem állított jelöltet. A nemzeti párt már október havában, tehát már jóval a választásokat meg­előzőleg feladta kerületeinek csaknem 50°/o-át; hatvan kerületből nem állított jelöltet 27-ben; állított, de csak a zászló becsülete kedvéért Eperjesen, de abban a pillanatban, midőn a kerü­letnek általam igen tisztelt régi képviselője on­nan lábát kivonta, ez egyenlő volt azzal, hogy azt a párt szintén feladta. Tehát úgy áll a dolog, hogy a nemzeti párt már a felvonulás alkalmával önmaga csatavesztettnek jelentette ki magát. Méltóztassanak csak azokat úgy a múlt évben és ez idén is annyira hánytorgatott válasz­tási kerületeket egy kissé közelebbről szemügyre venni, mennyit kellett Giráltról, mennyit kellett Nyitrárói, Stomfáról hallani és mit igazolt a mostani választás ? Ezeken a helyeken, Nyitrán és Girálton egyhangú választás volt és nemcsak ezek a kerületek lettek egyhangúlag a szabad­elvű pártéi, hanem még a szomszéd kerületek is, épen a girálti dolgokkal összefüggőleg, a nemzeti pártra nézve elvesztek. Ott volt a stom­fai választás, a melyet a nemzeti párt annyira biztosnak jelzett a maga részére és még sem kapta meg ? a kormánypárt jelöltet sem állított,

Next

/
Oldalképek
Tartalom