Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-45

45. országos ülés 1897. február 10-én, szerdán. 283 paritás áll fenn közöttünk, neki is kötelessége volna hasonló rendeletet kiadni. Nem akaróra tehát hinni, hogy a miniszter úr ily rendeletet adott volna ki, s erre nézve világos czáfolítot és megnyugtatást kérek, mert ha tény volna, kénytelen volnék magamnak fentartani, hogy ennek orvoslását bármily alakban a ház elé hozzam és sürgessem. Ezeket óhajtottam a fenforgó tételeknél elmondani. (Hélyeslésés a szélsöbalodalon.) Lázár Árpád jegyö: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! csak röviden kívánok ezen tételhez hozzászólni. Magam is csatlakozom azon felszólaláshoz, melyet Lukáts Gyula t. képviselőtársam a telefonszolgálat tekintetében tett, mert csakugyan itt a fővárosban a szolgálat nagyon sok kívánni valót hagy fenn. Én is óhajtandónak tartanám, hogy a kereskedelmi miniszter úr érvényesítse ezen jogokat, a melyeket neki e tekintetben a fennálló szerződés bizonyosan ad, s hogy a telefondíjakat leszállítsa; mert tudvalevő dolog az, t. ház, hogy a budapesti telefon egyike a legdrágábbaknak, illetőleg itt a fővárosban fizettetnek talán a legnagyobb előfizetési dijat egész Európában. Másrészt felhívom a t. kereskedelemügyi kormány szíves figyelmét arra is, hogy ma már egyes vidéki városok az iránt folyamodnak a t. kereskedelemügyi kormányhoz, hogy támogatná azon törekvésüket, hogy ők is létesíthessenek a saját területükön ilyen telefonhálózatot. Ennek nemcsak az a czélja, hogy magukban azokban a városokban a kereskedelmi és a gazdasági élet ilyen telefon-hálózat létesítése által előmozdíttassék, hanem meg vau az a mód is adva a t. kereskedelemügyi kormány számára, hogy annál biztosabban és könnyebben létesíthessen azután hálózatot a főváros és a vidék között. így nagyon sajnálatos dolog az, hogy míg például az Alföld legnagyobb városai és a főváros között már létesítve van ilyen országos, hogy úgy mondjam országközi hálózat, ezzel szemben a Felvidék még teljesen nélkülözi a telefon-hálózat ezen jótéteményét; így például látjuk, hogy az egész felső vonal, mint példiul Miskolcz, Eger, Kassa, Eperjes, melyek szintén kínálkoznak arra, hogy a fővárossal összeköttetésük legyen, ma is nélkülözik ezt a hálózatot. Úgy látszik továbbá, a t. kereskedelemügyi kormány, daczára annak, hogy ha megvan az előfizetőknek bizonyos száma, létesít a vidéki városokban telefont, mégis s kellő támogatásban nem részesülnek egyes vidéki városok. Bátor vagyok felhívni a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy például Gyöngyös város is, jóllehet már ezelőtt három évvel folyamodott telefonért és kimutatta hogy a kellő előfizetők megvannak, ezen törekvést a hatóság is támogatja, az illetők még csak választ sem kaptak. Erre is felhívom a t. miniszter úr figyelmét, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Miután senki más nem kivan a tételhez szólni, a vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Egy pár igen jelentőségteljes kérdés intéztetett úgy a posta-, valamint a telefonra nézve hozzám, a mire kötelességemnek tartom a a szükséges felvilágosításokat megadni. Mindenekelőtt Lukáts Gyula képviselő úr a telefonra terjeszkedett ki és előadta felszólalásában, hogy a telefonra nézve igen sok panasz létezik és különösen az utóbbi időben arra nézve is kiterjed a panasz, hogy azok, a kik be akarják magukat kapcsoltatni, hónapokig várnak, míg azt elérhetik. Ezen panaszra vonatkozólag, t. ház, a melyet a maga részéről Visontai Soma t. képviselőtársam is osztott, bátor vagyok kijelenteni, hogy magamnak is tudomásom van róla, hogy a telefonra nézve sok panasz létezik. A mennyiben hatáskörömben áll és a mennyiben azon szerződésnél fogva jogaim engedik, a melynek alapján a telefon 1887-ben bérbeadatott, én mindent megteszek, hogy ezen panaszok enyhüljenek, és hogy a vállalat iparkodjék megfelelni a nagyközönség követelményeinek, Azonban nem tagadhatom el, hogy a panaszok nagy része onnan származik, hogy már maga a budapesti telefonhálózatnak egész szervezete nem olyan,, a mely az újabbkori igényeknek megfelelne és azért itt tetemes módosításokat kellene eszközölni. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy azon szerződés, a melynek alapján a telefon-vállalat a telefon-hálózatot bérben birja, bizony nem sok eszközt nyújt arra nézve, hogy bizonyos újítások teljesítésére is kényszeríthessük. Azonban ezen kérdés jelenleg tárgyalás alatt van több irányban, különösen a telefon-vállalattal magával is, aziránt, hogy a mennyiben talán a szerződés ma nem nyújtana kellő eszközöket a kormánynak e szükséges változtatások keresztülvitelére, talán barátságos egyezség útján lehetne azt elérni. (Helyeslés.) A mi a másik kérdést illeti, melyet Thaly Kálmán t. képviselőtársam felhozott, hogy tudniillik oda iparkodjunk és törekedjünk, hogy a mennyire csak lehef, a posta- és távirdáknak feleslege arra fordíttassák, hogy maga az intézmény tovább fejíesztessék, és e czélból a nagyobb központokban a postának saját háza is legyen, ezt én nagyon helyesnek tartom és tökéletesen egyetértek az 6' felfogásával. E téren folytonos és tagadhatatlan a haladás, melyet az ország — különösen annak nagyobb czentrumii — felmutatnak. A fejlesztés persze nem megy egy' szerre, hanem egy bizonyos sorrendet betartva I igenis oda fogunk törekedni, hogy a postának 36»