Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

100 38. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. helyen lószerszámot tisztogatnak ily okmányokkal a nagy uraknál, másutt a kertészeknek adják ki, kik az üvegházak ablakait törülgették ilyen jeles aktákkal. Efféle helyekről kellett megmenteni, elhozni, s a nemzeti múzeumban deponálni azokat. Az országos levéltárban is vannak ily letéteményezett családi levéltárak, a melyek gondosan őriztetnek, és a mennyire a személyzet elégtelensége engedi, lassacskán ezek is rendeztetnek. Szóval, a mint ezek, úgy a limbus rendezését is, ha azon módon, a mint ajánlottam, megkezdjük, öt hat év alatt meg lehet csinálni, 1400-tól 1526-ig a regesztálást azonban a jelen személyzettel, én legalább meg nem érem. A katalógusok kinyomatását pedig addig nem lehet elkezdeni sem. Idegen tudósok előtt most is szégyen azokat megmutatni. (Úgy van! a baloldalon.) A mit Eötvös Károly tisztelt barátom említett, hogy 600 forintos szakavatatlan irodatisztek őrzik e kincseket és a mire az államtitkár úr azt felelte, hogy ilyen fizetésnek nincsenek is; erre vonatkozólag azt kell megjegyeznem, hogy itt té\edés forog fönn. Mert Eötvös Károly tisztelt barátom fölhozta a régi kerületi táblákat, mint Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Debreczen. Ezekre mondta ő, hogy a levéltárakat 600 forintos tisztviselők kezelik. A nagyszombati talán itt van, de a másik, például az eperjesi, az ott maradt Eperjesen, a törvényszék irattárnokának, ilyen 600 forintos hivatalnoknak a felügyelete alatt áll. Ott tessék a baj okát keresni, nem hogy azok mulasztanának, a kik itt vannak az országos levéltárban. A múzeumba akárki megyén, láthatja, hogy ott nagy rákászokban vannak a családi iratok, személyzet nincs annyi, hogy rendbe szedhesse azokat, noha folytonosan dolgoznak. T. ház! E dolgokat alaposan kell orvosolni és azok módszerét is más nyélbe ütni, mint eddig volt. Azt mondta a t. államtitkár úr és igen helyesen, hogy az országos levéltárnak mostani funkcziója részben tradicziók útján fejlett úgy ki, a mint kifejlett és nem újabbi beosztás. 1867-ben azért osztatott be a belügyminisztériumhoz, mert az öreg Török János volt akkor ott nádori levéltárnok. Ott volt egy kis egyemeletes házikó a belügyminisztérium mellett, abban volt a nádori levéltár és a belügyminisztérium, illetőleg a helytartó-tanács felügyelete alá tartozott. Mikor a pénzügyminisztérium épületéből a dúsgazdag kamarai levéltárt is, a melyben én dolgoztam évekig a limbussal, elvitték, ez is a belügyminisztérium hatásköre alá adatott. Tisztelem én a közigazgatási hatáskört, de hogy az országos archivum és az abban levő roppant fontosságú iratok egynehány kamarásságot kereső, a Liber Regiusokban nemesi diplomákat kutató kedveért ez ott maradjon, ez aránylag csekély ok ezen archívumnak nemzeti tudományos fontosságához képest, a melyre reá mutat Eötvös Károly t. képviselőtársam és a melyet csak szakszerű tudományos kezelés mellett lehet értékesíteni, a mi mostani állapotánál fogva, de egyéb okoknál fogva is alig történhetik. Mi történik a külföldön? Minden közarehivum tudományos intézetnek tekintetvén, a közoktatásügyi miniszter hatásköre alá tartozik. Tudjuk, hogy a nemzeti múzeumnak a levéltára is oda tartozik. Ezen nemzeti múzeumi levéltárat, melynek nagyon szűkre szabott személyzete van, egyesíteni kellene az országos levéltárral, mert rokon szakok; a ki a nemzeti múzeum levéltárában dolgozik, az, tudjuk, hogy nem fog dolgozni például minerológiai determinácziókkal, és ha így e két levéltár személyzete egyesíttetik, megnagyobbodván a létszám, mégis valamivel nagyobb lesz az előléptetési reményük is az ott levő tisztviselőknek, és biztosak lehetünk arra nézve is, hogy azok szakemberek lesznek. Míg így két minisztérium alatt lévén e két levéltár, különböző és nagyon nehézkes a kezelés, a feldolgozás; pedig ha a belügyminisztérium hatásköre alól kivétetnék az országos levéltár, a mint ezt a tudományos szempont kívánja és a közoktatásügyi miniszter hatásköre alá tétetnék: a két levéltárban alkalmazott tisztviselők egy nyomon, egy módszer szerint működhetnének. Miután ehhez a fontos kérdéshez csak egyszer lehet egy évben szólni, nagyon jól tette Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy felszólalt. » Én, mint a ki ez ügygyei ismerős vagyok, mert mesterségem, kötelességemnek tartottam elmondani azokat, a miket elmondtam sine ira et studio. Hiszen elvihetne az Ármány, vagy mondjuk magyarán: elvihetne az ördög a dolgot, hogy ha még az ilyenekben is a pártpolitikai tekinteteket vennők figyelembe. Kulturális ügyekben a pártpolitikának helye nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Itt csakúgy, mint a kultuszminisztérium számos feladatánál tisztán magyar nemzeti és tudományos szempontból kell felfogni a kérdést és azért kérem az igen t. túloldalt: vegyék azon jóindulattal az én felszólalásomat, mint a minő jóindulattal tettem; és ne idegenkedjék tőle különösen a t. kormány, netalán azért, hogy ellenzéki oldalról jött; mert hiszem oly embertől vitattatott meg most ez a kérdés, a ki életének java részét, 30 esztendőt szentelt a történeti kutatásoknak. (Éljenzés.) Talán némileg jogosulva vagyok e szerint hozzászólani; tehát a mi megvalósítható, méltóztassanak megvalósítani, és ne vegye zokon indítványomat a t. bel-