Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. 55 Werner Gyula: Azt hiszem, t. ház, hogy a nemzeti párt ezúttal ily súlyos vereséget szenvedett, annak más oka van, már csak azért is, mert a nemzeti párt által képviselt választókerületeknek a szabadelvű párt csakis egy részét hódította el, míg ama kerületek 'egyharmadán ellenzéki pártok, a nép- és függetlenségi párt osztoztak meg testvériesen. (Egy hang a haloldalon a szabadelvű pártra mutatva: Ott meg a csendőrök hódítottak !) T. ház! Ezen választásoknak az öt év előtti választásokkal szemben még egy nagy előnyük volt; az az előnyük, hogy i 892-ben hirtelen, váratlanul csapott le a kormány a téli választásokkal az ellenzékre, s a t. képviselő uraknak a nemzetipárton, — itt a parlamentben tett nyilatkozatai szerint — sikerült az ellenzéket szervezetlenül, készületlenül meglepni, holott a Bánffy-kabinet kormányra lépésének első pillanatától fogva . . . Sima Ferencz : Egy évig gyűjtötte a pénzt! Werner Gyula: . . . minden ellenkező híresztelés daczára a t. ellenzék a ház korai feloszlatására volt elkészülve, s így elég ideje maradt arra, hogy előkészítse, akár a lapjaik által oly fennen hirdetett biztos győzedelmet, akár pedig, hogy megbarátkozzék a vereség gondolatával. De, t. ház, nagyon érdekesek s tanulságosok a lefolyt választásoknak a nemzeti pártra vonatkozó statisztikai adatai. Tegyük ezeket egy kissé vizsgálat tárgyává. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. nemzeti párt a múlt országgyűlésen hatvan tagból állott, most pedig — bár a felirati javaslatukat, a melyről lapjaik azt hirdették, hogy azt minden párttag aláírja, huszonhatan írták alá — a pártnak harminczhárom tagja van; a veszteség tehát az előbbeni állapothoz képest huszonhét kerület, azaz az öt év előtti létszámnak csaknem a fele. Legnagyobb vereséget a t. párt a városokban szenvedte, melyek közül csak hármat volt képes megtartani; holott elvesztette Aradot, Békéscsabát, Csongrádot, Erzsébetvárost, Eperjest, Kassát, Marosvásárhelyt, Nagyenyedet, Vizaknát, Zombort, számszerint tiz várost. A nemzeti párt igen tisztelt vezérének megvan a maga vigasztalása, maga elmélete ezekre a veszteségekre vonatkozólag. 0 azt mondja, hogy hát ezekben a városokban a helyi érdekek kielégítését tolta előtérbe a polgárság és így nagyon természetes, hogy ezt a szabadelvű párt zászlaja alatt kereste. Kijelentette továbbá, hogy ezen városokban oly nagy a hivatalos szavazatok száma, hogy ezekkel szemben a független polgárságnak az akarata, meggyőződése nem érvényesülhetett. Hát, t. ház, én azt gondolom, hogy ha a helyi érdekek kielégítését tolták előtérbe a városok most, akkor azt tolták előtérbe öt évvel ezelőtt is, és öt év alatt semmiféle, vagy legalább a mi tudtunkkal semmiféle nevezetesebb hivatali szervezet nem történvén, a hivatalos szavazatok száma öt év előtt is körülbelül ugyanaz volt, mint most. Mi következik ebből ? Az, hogy ezekkel a tényezőkkel szemben a tisztelt nemzeti párt öt év előtt sokkal nagyobb ellenállást tudott kifejteni, mint a mostani választásnál. De, t. ház, hiszen az ellenzék másik része a néppárt és a függetlenségi párt tizenhárom városi kertiletet hódított el. Ezek is jelentékeny városok. Hát legalább is következik ebből az, hogy ezekkel a tényezőkkel szemben az ellenzék minden része nagyobb ellenállást tudott kifejteni, mint a nemzeti párt. A választások statisztikájának nagyon feltűnő adata az, hogy ezekkel a veszteségekkel szemben a tisztelt nemzeti párt egyetlen egy városi kerületet sem hódított meg, sőt az elveszett tíz kerületből hat kerületben még a zászló becsületéért sem szállott síkra, még jelölteket sem állított fel, a mi világos bizonyítéka annak, hogy a nemzetipárt maga is úgy ítélte meg a nemzetet, hogy ezen városokból négy és fél év alatt a nemzeti párti politikának még a gyökere is kiveszett. Még érdekesebb adat a választások statisztikájában a jelölések száma. Míg ugyanis a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló 48-as és függetlenségi párt 100-nál több kerületben szállott síkra elveiért, míg az egy parlamenti tagból álló néppárt 94-néI több kerületben állított jelöltet, míg az Ugron Gábor vezetése alatt álló 48-as és függetlenségi párt is 50 kerületben próbált szerencsét: addig a 60 tagból álló nemzeti párt csak 65 kerületben állított jelöltet. Hock János: Nem jól tudja! Werner Gyula: Mit jelent ez, t. ház? Azt jelenti, hogy a hódítás, a terjeszkedés lehetőségét a nemzeti párt vezetősége már a harcz kitörése előtt kizártnak tartotta. De minthogy a felállított jelölteknek legjobb esetben csak kétharmadrésze, de nagyon gyakran csak fele szokott bejutni a parlamentbe, a jelöléseknek ily csekély számából meg lehet állapítani, hogy a tisztelt nemzeti párt tisztában volt az ország hangulatával, hogy ő maga már — e jelölésekből látszik—súlyos veszteségekre volt elkészülve. (Igás / Úgy van! jobbfelöl. Derültség balfeUl.) T. ház! Az önbizalomnak ez a hiánya nem mindig jellemezte a tisztelt nemzeti pártot. Az öt év előtti választások után vidám és merész szellem járta át a párt egész valóját. Maga a nemzeti párt igen tisztelt vezére úgy jellemezte a 91-iki választások örvendetes tanúságát, hogy látta a nemzetben az ébredő erőt. Ez ébredő erő láttára a tisztelt képviselő