Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-645

500 645. országos ülés 1896. junius 24-én, szerdán. a t. miniszter úr feles bőbeszédüségének egy j kissé batárt szabna. (Élénk derültség.) Elnök: Miután az interpelláló maga tudomásul vette a választ, azt gondolom, nem szükséges' szavazással dönteni. A ház a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. Most következik Horváth Gyula képviselő úr indítványának tárgyalása. Kívánják felolvastatni. (Felkiáltások : Nem ! Elfogadjuk !) Azt látom, hogy eenkisem kivan az indítványhoz szólani, (Elfogadjuk!) s a ház az indítványt elfogadja. Perczel Béni jegyző: Chorin Ferencz, a mentelmi bizottság előadója. Chorin Ferencz előadó: Van szerencsém bemutatni amentelmi bizottság jelentését, b.Podmaniczky Frigyes mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. Kérem azt kinyomatni, szétosztani és napirendre kitűzni. Elnök: A jelentés kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és napirendre tűzése iránt intézkedni fog. Következik a mai napon előadandó két interpelláczió. Nagy István jegyző : Hévizy János ! Hévizy János: T. ház! Szebb munkát nem végez senki az országban, mint azok, a kik Magyarország jövő reménységének, a gyermekeknek elmebeli fejlesztésével és sziveiknek és érzésüknek idomításával foglalkoznak. Ezen munkájukban rokonszenvvel kiséri őket a tanügynek minden barátja. De ez a rokonszenv nem elég arra, hogy tisztességes életmódot biztosítsunk nekik. Mi mindnyájan, a kik itt az ellenzéken ülünk, keveseltük azt a háromszáz forintot, a mely a fizetésrendezés alkalmával a tanítók részére megállapíttatott. Az állam a maga részéről megkönnyítette az állami tanítók kelyzetét, a mennyire tehette azzal is, hogy felmentette őket rendeletileg az útadó terhe; alól. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Ez a rendelet azonban nem terjesztetett ki az összes tanítókra. Ezt a felfogást, t. ház, nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak. Az igazságosság azt követelte volna, bogy a kik egyforma munkát végeznek, és a kik még kevesebb díjazással vannak ellátva, mint az állami tanítók, de ugyanazt a munkát végzik, legalább az államnak ezen kedvezményében hasonlóképen részesüljenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy ugyanazt a munkát végzik, azt nem fogja tagadni az igen tisztelt miniszter úr sem, a ki csak imént egy interpelláczióra adott válaszában azt mondta, bogy Debreczen város törvényhatósági tisztviselői azon a czímen kapták meg a vasúti kedvezményt, mert ugyanolyan munkát végeznek, mint az állami tisztviselők. Hát, t. képviselőház, nincsen különbség j akár felekezeti, akár községi, akár állami az I a tanító az o munkájukban, az ő tanításukban, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) épen "azért egyforma elbánásban kellett volna őket részesíteni. Az 1890: I. törvényczikk 25. §-a felsorolta azokat a kivételeket, a kik a törvény szerint nem tartoznak útadót fizetni s a c) pontban azt mondja: »Esen tartozás alól fel vannak mentve azon tanítók és családjaik, kiknek fizetése háromszáz forintot meg nem halad, személyeiket illetőleg.* T. ház! Én ennek daczára panaszt kaptam a kerületemből egy tanító úrtól, — a ki több hasonló esetről is tud, — a kinek nincsen háromszáz forintnál több fizetése és mégis egy forint ötven krajezár útadót róttak ki rá. Szegény, gyermekes ember. A ki benézett valaha egy tanítónak lakásába, a kinek gyermekei is vannak, az, azt hiszem, fogalmat szerzett magának arról, bogy mi a nyomorúság, mert ott csakugyan élve látja a nyomort. Ilyen körülmények között az az egy forint ötven krajezár is nagy teher neki, ha tekintetbe veszszük, hogy különböző Cíímeken még más adókat is rónak rájuk. Én, t. ház, e törvénynek rendelkezését és intézkedéseit nem tudom másként magyarázni, mint tisztán a pénzügyileg megállapított tanítói fizetésre vonatkoztatva. A kiknek a fizetése a • háromszáz forintot készpénzben meg nem haladja, azoktól nem vonja meg a kedvezményeket ez a törvény. A kinek a háromszáz forintot meghaladja a fizetése, attól vonja meg. Ez a tanító úr, a ki nekem panaszt tett, azt írja, hogy természetben való lakása van, egy nyomorult szoba és egy öl ttízifája. T. ház! Az államnál is így van, mikor pályázatot hirdetnek, kiteszik az összeget, hogy évi fizetés ennyi, lakásdíj ennyi. Az évi fizetős után jár a nyugdíj is, a lakásdíj után soha nem jár a nyugdíj, tehát ez nem számíttatik be a fizetésbe, ez azon kívül van. Különben is alig van községi vagy felekezeti iskola, a hol a tanító némi természetben való adományokat ue élvezne. De ez csak igen kis mennyiségű és ezért a csekély mennyiségért a törvény kedvezményét elvonni épen nem tartom méltányosnak. De bármi legyen az igen tisztelt miniszter urnak a felfogása, — nagyon szeretném, ha megegyeznék az enyémmel, — hogy a zavar elkerűltessék az országban és egyforma elbánásban részesüljenek a tanítók, arra kérném az interpelláczióval, szíveskednék egy normativumot adni teendő nyilatkozatában, a melyhez hozzátarthatnák magukat a községi elöljárók és jegyzők, a kik ezen útadót kezelik. Mindenesetre azonban kérném, hogy a méltányosságnak, igazságosságnak megfelelőleg szíveskednék a tanítók