Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-392
392. országos ülés 1894. november 30-án, péntekem 109 lehetnek. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy a sovinizmus az, a mely a nemzetnek mindig ellenségeket szerez. (Halljuk! Halljuk!) En már közbevetőleg megmondottam a t. képviselő urnak, a mikor ezt a szót kiejtette, hogy én soviniszta vagyok, és be is vallom és nem is titkoltam soha, és nem is titkolom soha, mit értek én ez alatt. Értem azt, t. ház. hogy sohase téveszsziik szemünk elől azt a legfőbb czélt, hogy a magyar állameszmének szolgáljunk mindenkor és minden körülmények közt, s azt veszélyeztetni és fenyegetni ne engedjük soha. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Erre azt mondj a a t. képviselő úr, hogy az ilyen dolgok ellenségeket szereznek. Természetes, ezzel tisztában vagyok, és tisztában van mindenki, hogy azok ellenségeket szereznek. Hogyne szereznének ? Hogyha az a német kultúra, a bécsi invázió itt meg akarja magát fészkelni, és a sovinisztákat szemben találja magával, azok bizony nem fogják ezeket dicsérni, magasztalni hírlapjaikban, hanem mind ellenségeinkké válnak. De én büszkén vallom be azt, hogy én örülök annak, ha nekem azok az ellenségeim, a kik a magyar állameszmét megdönteni és gyengíteni akarják. Fenyvessy Ferencz előadó: A művészek? (Egy hang balfelől. Azok is! Elnök csenget.) Gulner Gyula: Mutasson nekem a képviselő úr egyetlen egy nemzetet, a mely nagygyá tudott volna lenni a nélkül, hogy a szó ily nemesebb értelmében ne lett volna soviniszta? Mikor az angol polgár az angol polgári jogára hivatkozik, s azt mondja, a hol állok, talpam alatt az angol föld, és egyetlen egy polgáron ejtett sérelmet az egész ország magáévá képes tenni, akkor, mikor a franczia büszkén vallja magát francziának, mindenütt intézményében, sorba véve a nagy nemzeteket, ezek mind ebből lettek nagygyá, és ebből táplálkoznak ma is, és ha ezeknek van okuk ilyeneknek lenniök, minél több okunk van nekünk magyaroknak ilyeneknek lennünk. (Tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Nyugat felől a német kultúrának, észak-kelet felől a szláv állam-alakulásoknak óriási tömegeivel vagyunk körülvéve, miként fog tehát megállani ez a nemzet, mint magyar nemzet? Mert ember mindig lesz ezen a földön, de hogy magyar lesz-e, és magyar marad-e, az attól a politikától függ, a melyet a magyar j nemzet magáénak vall, és melyet magáénak czélúl kitűzött. S ha, t. ház, nincsenek és nem lettek volna soviniszták abban az időben, a I midőn jó bánásmóddal, szép szerével a múlt ] század végén elaltatták e nemzet magyar lelki- ! ismeretét, . .. s > Thaly Kálmán: Most is így akarják! (Zaj.) Gulner Gyula ... azt hiszi a t. képviselő úr, hogy valaha feltámadott is volna e nemzet abból a lethargiából. Először 100, azután 1000, azután 10.000 soviniszta állotta útját unnak, (Úgy van! balfelől.) hogy e nemzet csendes álomba merülve, el ne gyöngüljön, el ne vesszen. (Élénk tetzzés és helyeslés halfelöl.) ED, t. képviselőház, tehát semmi olyat, a mi e nemzetet elaltatja, a mi e nemzetet hipnotizálni akarja azzal a hamis tétellel, hogy ne álljon itt folyton őrt magyarsága, nemzetisége mellett, semmi olyat el nem fogadok, és azért a törvényjavaslatot sem szavazom meg. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Elnök: Jókai Mór képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Halljuk!) Jókai Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán meg fogják engedni t. képviselőtársaim, hogy szót emelek, (Halljuk! Halljuk!) de ismételten cselekedték t. képviselőtársaim közül azok, a kik felszólaltak, hogy az én tegnap itt tartott beszédem után nekem tulajdonítanak oly intencziókat, vagy szándékokat, melyekben nem osztozom, melyeket magaménak nem vallok, s így magamra ráerőltetni, daczára annak, hogy igen derék . . . (Halljuk! Halljuk!) Azt a hibámat elismerem, hogy mikor valaki kehes, akkor ne beszéljen. Nem jól halíotiák. a mit mondottam, nem jól értelmezték kifejezésemet. Először is már (Halljuk! Halljuk!) a gyorsírói feljegyzésekben a következő passzust találom számba adva: »hogy a nemzeti színház biztosításának tekintetéből összeadott pénzalapot a magyar nemes hölgyek vállalták magukra«. Én ezt nem mondtam, hanem mondtam azt, hogy »a magyar nemesek szűzi vállaikra«, s az én ifjú barátaim azt hallva, hogy szüzekről van szó, azt hitték, hogy kisasszonyokról beszélek. (Élénk derültség.) Nem kisasszonyok voltak, hanem a nemesek szűzi vállai, melyek addig az ideig semmiféle közteherviselésben nem részesültek. Ez volt az első teher, a melyet magukra vállaltak a magyar nemesi rendek. Úgy is lett kiosztva megy énkiiit, a megyék úgy adták össze, nem a földmívesekre, nem a jobbágyokra, hanem tisztán a nemesekre lett kivetve a nemzeti színház alaptőkéje. Azután elmondottam azt is, hogy micsoda feladata volt e nemzeti színháznak micsoda küzdelmei voltak, micsoda sikerei. Sehol azt nem mondtam, a mit számba adtak, a miben hátsó gondolatot kerestek előttem szólott t. barátaim Herman Ottó és Gulner Gyula, mintha azt mondanám, hogy semmi szükség sincsen továbbá a magunk nemzetisége mellett buzgólkodni, és
