Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-382

292 382, országos ülés 1894. november 19-én, hétfőn. rült, s miután az igazságügyminiszter úr a bazini járásbíróság áthelyezését megtagadta, határoztam el magamat arra, hogy Szempczről helyezzem át a szolgabírói hivatalt Bazinba. Felfogásom szerint helyesen cselekedtem, mert az a legprimitívebb követelmény, hogy a politikai közigazgatásnak ugyanazon székhelye legyen, mint a járásbíróságnak, (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy törvényt sértettem volna, erre nézve kijelentem, hogy nem sértettem törvényt. Nem sértettem pedig azért, inett az 1883-ki törvény világosan fentartja a belügyminiszternek a helybenhagyás jogát; mert az 1886-ki törvény világosan megalja nekem azon jogot, hogy appelláta esetében a kérdés érdemében is döntsek. Én tehát nem ismerhetem el azon theóriát, és sohasem is követtem azt, hogy nekem csak cassatorius jogom volna. (Felkiáltások a bál- és szélső baloldalon: Nem áll!) Nekem minden appellátára nézve nemcsak cassatorius, de érdemben döntő jogom van. {Úgy van! jobb felől.) Én tehát, t. ház, nagyon jól tudom, hogy az efféle székhely-áthelyezéseket az egyes városoknak és egyes érdekeknek sérelme nélkül megtenni nem lehet. Es nem is vehetem senkinek rossz néven, hogy nehezére esik, ha az egyik városból, a hol ő jobban van érdekelve, a szolgabírói járás székhelye más helyre tétetik át; de nekem a közérdeket kell szem előtt tartanom, ez pedig azt kívánja, hogy a járási hivatalok székhelye egy és ugyanaz legyen (Élénk helyeslés jöbbfeUl.) Hock János jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) A miniszter úrnak most elmondott beszédére gróf Esterházy t. képviselő úr valószínűleg még helyreigazítással fog élni; én tehát csupán egy megjegyzést kívánok arra tenni. A miniszter úr ugyanis azt mondja, hogy ily kérdéseknek a költségvetésnél való felhozatala talán nem is egyeztethető össze a parlamenti szokásokkal. (Élénk ette: mondások jobb felöl. Felkiáltások : Nem úgy mondta! Zaj! Elnök csenget: Halljuk! Halljuk!) Ne most méltóztassanak felzúdulni, mikor ezt tőlem hallják, hanem méltóztattak volna akkor tenni ezt, mikor a miniszter úrtól hallották. (Tetszés a szélsőbalon,) A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy e tárgy az ő költségvetésével kapcsolatban nem áll, s ennek következtében azt hiszi, hogy azt itt felhozni nem is volt helyes. (Ellenmondás jobbfelöl. Fölkiáltások: Nemezt mondta!) Örvendek annak, ha egyforma véleményben van az egész ház arra nézve, hogy a t. belügyminiszter úrnak ilyen vagy más értelmű, de bizonyára kétes értelmű kijelentése a ház elhatározásával és tetszésével nem találkozott. (Tetszés a szélsőbalon.) T. ház! Mielőtt a magam részéről, pártom megbízásából néhány rövid kijelentésre és előterjesztésre szorítkoznám, két irányban óhajtanék még a t. belügyminiszter úrtól felvilágosítást kérni és kapni. Az egyik az, hogy a kormányhoz közelálló lapokban az elmúlt hetekben szellőztetve volt a képviselőház esetleges feloszlatásának kérdése. A t. belügyminiszter úr már a pénzügyi bizottság (Zaj. Halljuk!) egyik ülésén megczáfolta azt, mintha ez a kormány szándékában volna. Azt hiszem azonban, hogy az ország közönségének nyugalma mindenesetre elvárhatja, hogy itt a képviselőház plénumában értesüljön a közvélemény arról, vájjon a kormány a képviselőházat fel akarja-e oszlatni, vagy sem? Én csupán azt fűzöm hozzá e kérdés felvetéséhez, hogy igenis helyén lehet az, hogy nagy kormányzati kérdésben a nemzetnek nyugalma és közvéleménye felháboríttassék egy írj választás! által; de az ellen, hogy talán kizárólag párttaktikai szempontból a nemzet ismételten egy téli választás viszontagságai elé vezettessék, óvást kell emelnem, különösen most, t. ház, midőn egy tegnap lefolyt gyűlésnek izgalmai eléggé mutatják azt, hogy az országban a felekezeti szenvedélyesség és villongás már elég erősen ég, iigy, hogy azt egy új választással lángralobbantani és az országot nagy felekezeti viszálykodás tüzének és lángjának kitenni valósággal nemcsak egy pártra, de az országra nézve is szerencsétlenség lenne. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A másik kérdés, melyre nézve óhajtanám, hogy a t. miniszter úr nyilatkoznék, az általa tervezett reformra vonatkozik. Az egész országban el volt a híre terjedve, és úgy is van, hogy a miniszter úr a községi törvény reformját már előkészítette. Tudomásom szerint az erre vonatkozó javaslat már a nyár folyamán ki is volt nyomatva és azt a t. belügyminiszter úr közölte minisztertársaival és az illetékes szakférfiakkal. Azonban ily kérdésekben az ország közvéleményének előzetesen és kellő időben, idejekorán kell tájékozva lennie, nehogy mint gróf Szapáry Gyula minisztersége idején, egyszerre lépessék meg az ország közvéleménye egy nagy felforgató és organizáló törvény tervezetével, mielőtt az még nyilvánosságra került volna, s mielőtt ahhoz szakkörök és törvényhatóságok véleményeiket és megjegyzéseiket hozzáfűzhették volna; mondom, mindenesetre kívánatos, hogy egy ilyen reform, mielőtt a törvényhozás elé terjesztetnék, a nyilvánosság elé bocsáttassák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha a t. miniszter úr azzal már a nyár óta annyira készen van, hogy azt kinyomatva több irányban szétosztatta, mindenesetre kívánatosnak tartanám, hogy a sajtó útján azt a közvéleménynyel megismertesse, és annak alapvonásait leg-