Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

884 flS. orsiágos Illés 189B. májns lí-én, pinteken. Holló t. képviselőtál sam indítványa nem fogadtatnék el. Hedry Lőrincz: T. ház! Én a törvényjavaslat álláspontját elfogadom, és pedig a gyakoilati élet szempontjából és jogi szempontból. Mert csakugyan sok hátránya van annak, ha az elsőbírósági ügyek competentiáját emelnők, s ez által az ügyeknek &zámát lényegesen megszaporítanék. A gyakorlati életben igen s< k akadálylyal találkoznék ez. Hogy egyebet ne említsek, az elsőbírósági személyzetnek létszámát tetemesen emelni kellene, s nagyon természetes, hogy ebből kifolyólag a hivatalos helyiségeket is kellene bővíteni és szaporítani. Méltóztassék ezt, t. ház, tekintetbe venni. Megengedem, hogy ezt el lehet odázni, de nem hosszú ideig. Méltóztassék azokat a nyomorult községeket és apró városokat tekinteni, a melyekben a járásbíróságok el vannak helyezve, s a hol talán az igazságügyministerium tervezi a helyiségek és a személyzet szaporítását, ezt pedig — méltóztassék elhinni — ezeken a helyeken nehezen lehet megvalósítani. Mondom, ezeknél a gyakorlati szempontoknál fogva, a javaslat álláspontját elfogadom. Most pedig bátor leszek egy nagyon rövid kérdést a t. igazságügyminister úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk.!) Az első pontban ugyanis az a kitétel van: »határjárási keresetek.* Az én felfogásom szerint ezen »határjárás« olyan valami komplikált fogalom, hogy csakugyan, ha mi ezt a kitételt elfogadjuk, akkor egészen belemegyünk ÜZ úrbéri bíróság competentiájába; mert én azt hiszem, — s ebben igazat fog nekem adni az igazságügyminister úr, — hogy ez alatt más nem értendő, mint a szomszédos községek határai közti kérdés. Semmiféle korlátozás nincsen ebben a szakaszban a fogalom szabatos meghatározása tekintetében és az életben eddig is igen sok eontroversiát okozott ez a kitétel, mert nem tudták a bíróságok, hogy a régi metalis perek-e azok, melyek a nádori bíróság előtt folytak, vagy a repositionalis perek; de az is komplikálja a dolgot, hogy sokszor erdőbirtokon elvonuló határokról van szó, a hol a tényleges birtoklás igen nehezen állapítható meg, mert a határok néhol batáriakkal, másutt csak a fák megjegyzésével vannak jelölve. Mindezeknél fogva szerintem e helyett »határjárás«, »határig;izítás«-t kellene tenni, a mi aztán ugyanannyit tenne, mint a mesgyeigazítáe, t. i. az egy éven aluli birtokot részesítené védelemben. E scrupulosomat növeli a 3. §-nak egy kitétele, hogy tudniillik »Határperekben a vitás terület értéke.« Tehát az 1. §-ban az van: értékre és területre való tekintet nélkül, üt pedig értékről is van szó. Tehát a mesgyeigazításnál az érték nem jön tekintetbe, a határjárásnál pedig igen. Szeretném tehát, haat. minister úr e tekintetben a házat megnyugtatná. Ezenkívül én a holttá nyilvánítási eseteket nem tartom oly nagy arányúaknak, hogy azokat is ne lehetne az egyes bírák hatáskörébe vonni. A legtöbbször igen csekély értékről van itt ézó, és ha tekintetbe veszszük az amerikai kivándorlás folytonos növekedését, ezentúl is csak jobbára apró értékek fognak itt szóba jönni. Nem volna tehát helyes itt meghagyni az írásbeli eljárást, s azért indítványozom, hogy az utolsó pont után kimondassék, hogy a holttá-nyilvánítági. keresetek is sommás eljárás alá tartoznak. (Helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Legyen szabad igen röviden nyilatkoznom. Az, hogy határjárás vagy határigazítás, tökéletesen egyre megy. Mert itt nem értünk egyebet alatta, mint vitás határvonal megállapítását, a mi azonban nem dönti el a tulajdon kérdését, hanem csinál egy rendezett állapotot, a tulajdon kérdése pedig azután megy a maga útján. Gondolom, ebben t. képviselőtársam megnyugodhatik. A mi a holttá-nyilvánítást illeti, megfontolandó, hogy lehetne-e ezt könnyebb formákhoz kötni. H» azonban tekintetbe veszszük, mily fontos hatása lehet annak örökösödési és házassági ügyekben, akkor nagyon érthető az, hogy a bizottság és a kormány tartózkodott abban az eljárásban, a mely a holttá-nyilvánítást ered ményezi, szükségképen ezen egyszerű formákat behozni. Nincs is erre egyébiránt szükség, mert ha az eljárás nagyobb garantiához köttetik, ez a holttá-uyilvánításnak egyáltalában nem árt. Ez az, a mit én t. képviselőtársamnak megjegyezni kívántam. Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr fog szólani. (Az elnöki széket gr. Andrássy Tivadar alelnök foglalja el.) Jellinek Arthur előadó: A beadott raódosítványok hordereje és jelentősége sokkal nagyobb, semhogy ne tartanám kötelességemnek, bár rövid szavakban, az igazságügyi bizottság álláspontját azokkal szemben jelezni. (Halljuk! Halljuk !) A beadott módosítványok nagy fontosságát különösen az által vélem jellemezhetni, hogy a járásbíróság hatáskörének megállapítása a bírói szervezetre, a járásbíróságok jelenlegi állására, — azoknak azon szervezetére és a rendelkezésre álló munkaerőre, mely jelenleg e keretben az ellátandó perekre rendelkezésre áll, — lényeges behatással van. De nemcsak a bírói szervezetnek ezen részét érintik e módosítványok, hanem visszahatnak magára a jogorvoslati rendszarre, a felsőbíróságok által végzendő munkára. A hatáskörnek