Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
43. országos ülés 1892, április 30-án, szombaton. 42? pártról nem voltak ott, azok itt, e helyen mindig azt a politikát fogják hangoztatni, melyért az aradi vértanúk elvérzettek, mert a függetlenségi harcz alkotmányos önvédelmi harcz volt s ezt ma önök sem vonják kétségbe. De uzt, hogy a ki elment az aradi ünnepélyre, hogyan ülhet a túloldalon és szavazhat meg a mai kormánynak mindent, nem értem. A mostani kormány elment a Radetzky-szobor leleplezésre. Már pedig azt ugyancsak nem mondhatja senki, hogy Radetzky olaszországi dicsősége, a mi önvédelmi harcsunknak javára lett volna, mert hiszen ott van Haynau árnyéka Radetzky diadalai mellett és nem Magyarországon találták ki Haynaunak azt a melléknevét,, melyet a történelem fenn fog tartani, hogy a »bresciai hyéna«. I)e Haynau emléke szorosan összefügg az aradi szobor emlékével, tehát azt az eljárást: az aradi vértanúk szobrától a mostani körülmények közt a kormány oldalára menni, ez a párt nem fogja sohasem követni. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, uraim, ha a külpolitikát tekintetbe veszszük, a magyar kormánynak Bécsbe menése a Radetzky-szobor ünnepélyére és a Radetzky-szobor felállítása magának a hármasszövetségének sincs érdekében. (Igm! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert kik a hármasszövetségnek tagjai? Osztrák- és Magyarország vagyis Ausztria, mint odakünn mondani szokták, azután Olaszország és Németország. Olaszország akkor, midőn Radetzky diadalait aratta, nemzeti küzdelmet vívott és az osztrák fegyverek Novaránál ennek szegték szárnyát abban az időben. Ezt megint eltagadni nem lehet. De Németországot is érdekli egy kicsit a dolog, mert a harczedzett hadseregére támaszkodó Ausztria, midőn minket az oroszok segítségével levert, Poroszországot is megalázta az olmiitzi egyezséggel. Poroszország ezt az olmiitzi egyezséget, ezen szégyenteljes visszavonulását nekünk megbocsájtani nem tudja. Szemünkre vetették 1866. óta is és még mindig emlékezetükben van. Radetzky hadserege volt az, mely Schwarzenberg kormánya alatt az olmiitzi egyezséget megkötötte, Igaz, azt lehetne talán mondani, hogy Olaszország és Németország azért a vereségért, melyet Novaránál és Olmütznél szenvedett, a kölcsönt 186G-ban teljes mértékben visszaadta, de hogy Radetzky marschal szobrának emelése a szövetségnek értékét emelni, a jó viszonyt előmozdítani és azt bensőbbé tenni fogja, azt ismét igen erős logikával kellene tárgyalni. (Folytonos nyugtalanság. Halljuk!) Ok ezt nekünk elnézhetik, mert szövetségeseik vagyunk, de nem hiszen, hogy ezt jó néven venné akár a német, akár az olasz kormány. De az olaszoknál tekintetbe kell venni különösen azt, hogy az olasz kormánynak erős ellenzékkel kell küzdenie, mert az olasz nemzet a faj tekintetében is közelebb áll a francziákhoz és Olaszországban is meg volt századokon keresztül az a kedves osztrák uralom, mely nekünk is oly keserves volt. Hogy ebben a tekintetben a tisztelt osztrák politika ma is a régi, nemcsak, hanem meggondolatlanabb, mint valaha, az szerencsés lehet az olaszoknak és szerencsés lehet nekünk, de keserves azoknak, keserves nekünk. Nekünk az, hogy mit csinálnak Bécsben, teljesen közömbös. Radetzky katonai hírnevét kisebbíteni nem akarjuk. Tudjuk, hogy Radetzky diadalait magyar katonákkal vívta ki és a magyar katonának nagy tisztelője volt. De a Radetzkyszobor felállítását mégis határozottan katonai actionak lehet venni s ha azzal a szoborral a régi osztrák szellemet akarják a katonaságban felébreszteni, akkor meg vagyok győződve, hogy ezt sem Német, sem Olaszország jó szemmel nézni nem fogja. Minket pedig az ellenzéket, mindenesetre útjában fog találni. (Igaz! Úgy van! a szélső bálon.) Mert egyet még a legvadabb érzelmű osztrák reaotionarius sem akarhat : hogy az osztrák hadsereg a magyar hadsereggel még egyszer szemben álljon és a hadsereg kérdése akkor lesz teljesen megoldva, ha a mi álláspontunk a korona álláspontjával össze fog egyeztetni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én tehát úgy magyar nemzeti, mint politikai tekintetből, minthogy kormányunk a Radetzkyszobor felállítását megakadályozni nem tudta, az indemnyti-törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj és nyugtalanság jobb felől.) S ezzel a t. túloldal türelmetlenségével szemben bezárom beszédemet. Hiszen lesz még számtalan alkalmam, különösen oly alkalmakkor, a midőn a fekete-sárga színnek és a kétfejű sasnak fognak majd bizalmat szavazni, hogy a t. kormány politikáját megtámadhassam. Erre való tekintettel szívesen fejezem be szavaimat, ismételten kijelentve azt, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház ! (Hallju\ ! Halljuk!) Mindenekelőtt Ragályi Lajos és Hieronymi Károly t. képviselő urak beszédeire akarok röviden renectálni. Először megjegyzést kívánok tenni Ragályi képviselő úr azon vádjára, a melyben az ellenzéket az objectivitás hiányával apostrofálta. Nem akarok neki szemrehányást tenni e miatt, nem is akarok kiterjeszkedni arra — mert ez egyéni ízlés dolga — hogy helyén volt e a parlamentnek egyik legrégibb és legfciszteletre54*
