Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
fta.orsíAgos Blés 1892 áprilíi 8-An. pénteken. 193 Justh Gyula: Tessék csendet csinálni! (Mozgás jobb felől.) Madarász József: A társalgás miatt nem halljuk a szónok szavát! (Elnök csenget.) Babó Emil: Ismétlem, t. ház, hogy a választási szabadságnak oly ílagrans megsértését, mint a minőt a legutóbbi választások alkalmával sok helyütt tapasztaltunk, alig észlelhettünk eddig akármely kormány működése alatt is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tudok eonerét esetet arra, hogy a mikor a jelölt bizalmi embere a választókerületben a kormány működését bírálat alá vette, tehát közérdekű kérdéssel foglalkozott, akkor az oda kiküldött közigazgatási tisztviselő őt ebben meggátolta és megakadályozta. Hát, t. ház, oda kellett már jutni ezen annyira jónak hirdetett kormányzati rendszer mellett, hogy e nemzet polgárainak ne legyen szabadságukban közérdekű dolgokkal sem foglalkozni, vagy ha foglalkoznak is, csak bizonyos scala szerint szabad lelkesülniük és belül kell hogy maradjanak azon a batáron, azon a finom vonalon, mely vonalnak a, finomságát csak a kiküldött közigazgatási tisztviselő szeme képes megkülönböztetni. Egy alkotmányos államban a közügyeknek a törvényen, az igazság és a közszabadság nagy és mély alapjain kell állani és emelkedni; ott, a hol azonban ezek tiszteletben nem tartatnak s a hol maga a szólásszabadság is gátoltatik, ott alkotmányos kormány formáról nemcsak szólani, de ilyet még csak felemlíteni sem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vissza térve a főispáni állásokra, alig tudok választást, melynél a t. kormánynak ezen hatósági joggal felruházott bizalmasai illetéktelen beavatkozást és befolyást ne tanúsítottak volna. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Már pedig én ezt a főispáni állást nem olyan hivatalnak tartom, amely hivatal betöltőjének egyéb kötelessége se legyen, mint az, hogy hatalmával támogassa a kormányt, hogy minél több kormánypárti szavazatot sorozzon be a kormány táborába s mentől több kormányt támogató képviselővel szaporítsa a kormánynak, úgy látszik, soha ki nem fogyó és apadó gárdáját; hanem tekintem olyannak, a mely állás betöltőjének a törvény szerint is nem lehet más hivatása, mint az, hogy ellenőrizze azt a törvényhatóságot, melynek élére a kormány bizalmából állíttatott oda. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy látszik azonban, hogy a jelenlegi kormány nem abból a szempontból tartja fenn ezen főispáni intézményt, hanem ama szempontból, hogy legyen neki a törvényhatósági életben egy feltétlenül bizalmas embere, a ki szemet huny a kormány bármilyen intézkedésével szemben és a kormánynak bármilyen rendeletét, legyen az törvény-vagy nemzetellenes, végreiÜÉPVfl. NAPLÓ. 1892— 97. 11. KÖTET. hajtsa és ha kell, keresztül is erőszakolja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ilyen fuuctio teljesítésére, t. ház, a tudományos képzettség magas niveauján álló egyéniség nem igen szokott vállalkozni, ebből pedig az következik, hogy ezek a főispánok bizony nem bírnak valamelyes nagy tudományos képzettséggel és nagy qualificatioval. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ezen állításom igaz, bizonyítják azok az esetek, melyeket a kinevezési esetekből meríthetünk és igazolják azok a tények, hogy sok főispánnak az egyedüli közigazgatási bölcsességét, tudományát és mondhatom programmját a következő három axióma képezi. Az első axióma, melyet követni szoktak, az, hogy nem az a munka talál elismerésre, melyet jól végeznek, hanem az, melyet a kormány észrevesz. Másodszor, a többség nem arra való, hogy az üdvös törekvéseket támogassa, hanem arra, hogy az erőszakot törvényesítse. A harmadik axióma pedig, hogy ügyetlenség az, a min az embert rajtaérik. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Sajnos, t. ház, de sok főispán van ma ebben az országban, a kinek egyedüli miantyánkját ez a három axióma képezi. De azért élnek és uralkodnak ezek a főispánok, mintha csak plátói bölcseséggel, bírnának s mintha csak a legképzettebb ember tudományát sajátították volna el. (Úgy van! a~ szélső baloldalon.) Ez az általam felhozott körülmény élénk bizonyítékát képezi annak, hogy ma ez a díszes állás, ez a díszes méltóság, előiskola és előtanulmány nélküli méltóságok sinecurájává fajult. Mi a következés azután ebből? Az, hogy ma Magyarországon annak, a mit közleikiismerep nek neveznek, igazán nem a legerősebb alaqja van, ma ez a főispáni állás tisztán bizalmi állás, a belügyminister akként játszik ezzel a főispánnal, a hogy nek 1 " tetszik, oda dobja, a hóvá akarja ; és ebből következik azután az, hogy ezekre az állásokra oly egyéneket szoktak kinevezni, a kik elég erélyesek és erőszakosak a törvényható ságban minden ellenzéki hangulatú embernek akár vagyonilag, akár erkölcsileg a nyakát szegni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S minthogy ma nálunk Magyarországon az értelmiségnek csaknem fele része a hivatalnoki hadseregből áll, ebből következik az is, hogy a főispáni állás ma a politikai gigerliség olcsó dicsőségét képezi. Ennek illustrálására, azt hiszem, bővebb commentár nem szükséges. Elég megjegyeznem azt, hogy a mai korszak az előmeneteleknek korszaka. A t. ház úgylátszik, csodálkozik azon, hogy Magyarországon ma, a hol igazán qualineationak kellene érvényre jutnia, az ily díszes állást, mint a főispáni állás, előismeret és előtanulmányok nélküli emberekkel lehet betölteni. De hát megkérem a t. házat, gondolkozzanak a felett, hogy mi is 25
