Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

563. országos ülés 1891. október 22 én, csütörtökön. 189 lékeztet engem. Midőn az alispán currenst bocsátott ki a compo9se->oratushoz, azt írta : » A. tekintetes nemes nemzetes közbirtokossägnak«; ha pedig a csizmadia ezéhnek írta, ezt a »becsületes csizmadia ezéhnek* nevezte. (Derültség.) S ez által sértve senki nem érezte magát, mert ezt nem annak tekintették, hogy a csizmadiák volnának a becsületesek; hanem mert ez volt a legolcsóbb titulus. (Élénk tetszés és derültség jobb felöl.) Voltak idők, t. ház, mikor a »nemzeti párt« titulus nem volt olyan olcsó, mint most-, mikor a nemzeti pártnak ott kellett megalakulni a bitófa tövében és a börtönök ajtajánál. (Nyugtalanság bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Horánszky Nándor: Mostjönakesergés! Jókai Mór: Csekély ember vagyok, a kit t. barátom Horánszky Nándor mélyen lenézhet s maga alatt láthat, de valami mégis vagyok : e nemzet 50 éves történetének élő krónikája (Élénk tetszés és éljenzés jobb felöl. Nyugtalanság bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Sok vedlésen keresztül! Jókai Mór : Arra is meg fogok felelni. A ki a történelem ama lapjait, a névtelen éveket, melyekre a nemzet bölcsen fátyolt vetett, nagyon jól ismerem. Ismerem azoknak neveit, a kik e lapokra fel vannak írva; onnan kezdődik velők való összeköttetésem, barátságom, politikai solidaritásom. Horánszky Nándor: Az nem! Jókai Mór: Akkor is megtörtént, hogy a nemzeti párt vezéreit provocálták az osztrák hadsereg tisztjei. Hármat kiválasztottak a tisztikarból és azokkal kellett háromnak a nemzeti párt vezérei közül megverekedni. Akkor még immunitás nem volt, hogy azzal lehetett volna clmelló'zni az ilyea ügyeket. (Nyugtalanság a bal- és zzüsö baloldalon.) Elfogadták a kihívást. Egyike azoknak a volt rninisterelnök úr, Tisza Kálmán ; arczán, most is hordja ennek a kardcsapásnak a sebhelyét, a melyet a nemzeti párt védelmében szerzett. (Élénk éljenzés jobb felöl. Mozgás baloldalon.) A másik, a ki szintén kiállt a, nemzeti párt elveinek védelmére, a mostani rninisterelnök: gr. Szapáry Gyula volt. (Élénk éljenzés jobb felől. Felkiáltások szélsőbalon: De Jókai soha !) Jókai is feláldozta összes vagyonát a melyet atyjától örökölt, a nemzeti párt védelmére; Jókait is elítélték, vasban ült azokért az elvekért, melyeket a nemzeti párt vallott a magáéinak. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Akkor nem volt olcsó dolog^nemzeti pártot alkotni. És azután ez a nemzeti párt a közügyek minden terén iparkodott a nemzetnek használni, a nemzetiségnek érvényre jutását létrehozni, vagyonát gazdasági egyletek, irodalmi, művészeti, jótékonysági egyletek fentartására áldozta; írt, dolgozott-, védelmezte szóval és írásban a nemzet jogait, védelmezte nemcsak idebenn az országban, de védelmezte a külföldön is. Ha önök nagyon utána akarnak járni, megtalálhatják az országos levéltárban az emigratio egyik kitűnő vezérének Jósika Miklósnak azt a levelét, a melyben panaszosan említi, hogy az emigratio Magyarország ügyeit szándékozik felvilágosítani a külföld nevezetesebb lapjaiban, de ez jelentékeny költségekkel jár és ezen költségek fedezésére a legnagyobb, legtetemesebb összegeket Tisza Kálmán szokta küldeni. (Élénk éljenzés jobb felöl.) B. Kaas Ivor: Ez Tisza restauratioja! (Nyugtalanság jobb felől. Halljuk ! Halljuk!) Jókai Mór: Nem tagadom, hogy a t. túloldal férfiai közt is voltak többen — most gróf Apponyi Alber t. képviselőtársam elvbarátai — a kik szintén tevékeny részt vettek abban a munkában, a hajdani nemzeti párt küzdelmeiben. Áldoztak azok is vagyont, engedték is magokat elveik kimondásáért börtönbe bezárni, sőt azt sem tagadom, hogy a t. függetlenségi pártnaK most már velem együtt ősz szakálú tagjai közt többen voltak, a kik részt vettek e küzdelemben. Akkor mindnyájan egyetértettünk, mindnyájan nemzeti párt voltunk. Hogy az igazat megmondjam, a mostani igen t. nemzeti párt két vezértagja közül Beöthy Ákos t. képviselőtársam is reszt vett benne, ha jól emlékszem — bocsánatot kérek, hogy az emberi nem szebbik fele előtt compromittálom — ezelőtt 31 évvel (Élénk derültésg.) a horvát testvérek javára rendezett demonstratioban. Horánszky Nándor: Mint csatlós! Élénk derültség.) Jókai Mór: Eljátszott egy színdarabban egy szerencséden férjet. Ez volt az utolsó férji működése. (Hosszan tartó zajos derültség.) A magyar nemzet krónikáinak e fényes lapjain csak épen eay igen illustris nevet nem találunk; igen t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert nevét. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Akkor, a midőn a nemzeti pártnak a magyar nemzet ellenségei ellen dárdával, buzogánynyal kellett harczolnii, akkor nem jöttek a küzdő nemzeti pártnak segítségére t. barátaink. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Hanem most alapítják meg a nemzeti pártot, midőn a magyar nemzet ellenségeit egy tollszárral is meg lehet semmisíteni. Csatár Zsigmond : Most is nagy az ellenség ! Jókai Mór: De kezünkben van az eszköz annak leküzdésére ! (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Mi változott hát meg, mi történt, a miről