Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

583. országos ülés 1891. október 22-én, csütörtökön. ^ 91 arra, hogy elveinket a közönséggel megismer­tessük, megkedveltessük és ha a t. ellenzék oly kegyes lesz és időt enged reá, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot letárgyal­hassuk, küzdeni fogunk egyenlő fegyverekkel. Én a legkevésbbé sem vagyok feljogosítva arra, hogy valakit fenyegessek, mivel magam is már" előre megbuktam; de legalább diadallal buktam meg, mert tudom, hogy az igen t. ellenzéknek zászlótartóját is magammal rántottam. (Derültség jobb felöl Felkiáltások bal felöl: Törököt fogtak! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Csatár Zsigmond: Menjen regényírónak! Jókai Mór: Én majd csak feltalálom helye­met valahol a világon és ha Csatár Zsigmond t. képviselőtársam arra utasít, hogy menjek regény­írónak, majd elmegyek annak; de maradnak itt helyettem, a kik ezt a helyet betöltik és fognak küzdeni azon eszmék mellett, a melyek mellett én küzdöttem ezen padokon. De nem is akképen gondolom én a reform keresztülvitelét amit szintén méltóztattak hangoz­tatni: cloture utján. Én nem vagyok barátja a eloturenek először is a bennem megkövesíílt ídealis­musnál fogva, de másodszor azért, mert nem tudom ezt practicus czélra vezetőnek. Ha a szólás hosszadalmasságát meggátoljuk e házban rend­szabályok által, ezzel megörökítjük a tumultusok tartósságát. Az ellenzéknek százféle módjában van repressaliákat gyakorolni a cloture ellen, (Úgy van! a szélsőbalon.) Es valljuk meg az iga­zat, ha mi a házszabályokat akármilyen nagy mértékben is megszorítjuk, azoknak végrehaj­tására soha sem kerül a dolog. Most is vannak nekünk elég szigorú házszabályaink, nem alkal­mazzuk. Mert gavallér nemzet vagyunk, resteljük, hogy 200 ember egy embernek rohanjon s azt meglynchelje. Arra igenis kész vagyunk, hogy az itt váltott sértő szóért kiálljunk, megvere­kedjünk ; de hogy azután e házban egy képviselő­nek a mandátumát felfüggesztessük, arra csak­ugyan sem elég hideg, sem elég süríí vérünk nincs. Bármilyen rendszabályokat fognak hozni a jövő vagy a mostani országgyűlésen, azok gyakorlatba át nem mennek. Én egyetlen egy módját látom, a mit előre látok és bizonyosan tudok, hogy lehet a jövő országgyűlésen a közigaz­gatási reformot létrehozni. Ha a t. képviselő urak érintkeztek a saját választóikkal, azoknak véleményét, igazi véleményét meghallgatták és ha ugyanakkor a t. kormány elő fogja terjesz­teni a közigazgatási javaslatot összekötvs a garantialis törvényjavaslattokkal és mindazon javaslatokkal, melyeket tőle méltóztattak követelni: lesz akkor ugyan még disputa e házban, de obtsructio nem fog lenni. Ábrányi Kornél: Szórol-szóra ezt mondta Apponyi! Jókai Mór: És ha még akkor is méltóz­tatnak ahhoz az eszközhöz folyamodni, hogy ezen törvényjavaslat agyonbeszélésével annak törvénynyé válását megakadályozzák, akkor még marad egy ratioja a kormánynak, a mit még felhozhat: ezen törvényjavaslatnak kétfelé osz­tása. Az egyik torvényjavaslatnak két szakasza hangozhat ekkép: 1. §. 1895-tol fogva a kor­mány nevezi ki a megyei tisztviselőket. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminister bízatik meg. Ezt a két szakaszt nem lehet agyonbeszélni. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Dehogy nem! Mindegyik szakaszhoz 200 új szakaszt lehet indítványozni. Ne legyenek olyan jámborok! Jókai Mór: A két paragraphus czímén nem lehet obstructio. Azután a reformtörvénye­ket, melyek a javaslat másik részét képezik, csak nem fogja a t. ellenzék agyonbeszélni? És így feltéve — mit én nem hiszek —• hogy a t. ellenzék a reformjavaslatokat egyesítve a garantialis javaslatokkal, szintén le akarja küz­deni, e módszer még mindig fenmarad. Azonban azt sem fogadom el, hogy a kor­mány maga kudarczot szenvedett volna a két szakasz elfogadása, fentartása és szentesítése által. (Ellenmondás bal felől. Helyeslés a jobb­oldalon.) Erre a két szakaszra szükség volt azért, hogy az új nemzedék előkészítse magát arra a pályára, a melyre eddig kedvetlenül lépett. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Erre négy esztendő van hátra. Ez a négy esztendő épen elég arra, hogy mi új anyagot kapjunk, melylyel a vármegyét igazán restauráljuk (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és azon fiatal embereknek, a kik erre a pályára készülni fognak, teljes garantiát nyújt a törvénybe iktatott két szakasz, mert abból látják, hogy az ő életpályájuk nem lesz úgy megzavarva, mint eddig. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Hogy milyen volt a praxis eddigelé a restaurationál, arra nézve csak egy esetet leszek bátor felhozni. (Halljuk.' Halljuk! jobb felöl.) Egy megyében volt egy igen derék szolga­bíró, a kivel mindenki meg volt elégedve, sze­rették, nem volt ellene senki. Ugyanennek a szolgabírónak volt egy esküdtje, az is rend­kívül derék, kitűnő férfiú, jól készült egyén volt. A választás alkalmával a szolgabíró saját szekerén bevitte az esküdtet a válasz­tás színhelyére és az történt, hogy a vá­lasztásnál a t. választók az esküdtet meg­tették szolgabírónak; hanem, hogy az a sze­gény, családos ember, szorgalmas, pontos hiva­talnok kenyér nélkül ne maradjon, azt meg megválasztották esküdtnek. (Tetszés a jobboldalon) így a szolgabíró, a ki saját szekerén vitte a ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom