Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

gg 867. országos ülés mfljus 5-én, hétfőn. 1890. egész máskép alakultak. Kassa nézetem szerint minden tekintetben túlszárnyalta Eperjest és a közlekedési eszközök olyanok, hogy a lőcsei törvényszék kivételével, a mely Aboson találja végállomását, akár lefelé Kassa, akár felfelé Eperjesre menjünk, mindig ugyanazon távolságban találjuk e másodbiróságot. E szerint én a mellett, hogy Kassa hátrányára Eperjesnek elsőséget adjak, nem szavazhatok, bár kénytelen vagyok azt is kinyilvánítani, hogy kevés magyarországi város van — kivált felvidéki — melynek culturai tekintetben oly számos figyelmet érdemlő érdemei vannak, mint épen Eperjesnek. Ha Aradot veszem tekintetbe, mely tagadhatatlanul oly város, mely szolgalmával, polgárai tevékenysége folytán oly positiót foglal el az alföldön, mint kevés város, ismét csak az merül fel, hogy akkor Nagy-Váradot vagy Temesvárt, vagy esetleg mindkét várost mellőzni kellene, én pedig ha elismerem is Arad fontosságát, azért sem Nagy-Váradot, sem Temesvárt hátrább tenni nem kívánom. De főleg a temesvári királyi táblának jogosultságát vagyok kénytelen nagyon is hangsúlyozni, mert mindazon törvényszékek, melyek Magyarország legdélibb részéből: Orsovától a Duna mentén fölfelé törekszenek a másodbirósághoz, mind előbb érik Temesvárt, mint Aradot (Helyeslés jóbhfélöl) s igy a pancsovai, lugosi, karánsebesi és fehértemplomi törvényszék területén lévők mindnyájának Temesváron keresztül kellene Aradra menni. Én tehát, habár teljesen elismerem azt, hogy mindkét város olyan, a mely a királyi tábla elhelyezésének méltó székhelyéül szolgálhatna, a beadott módosítványokat el nem fogadhatom és megvallom, t. ház, hogy én állásomat mint képviselő akként fogom fel, hogy habár én is és mások is lelkesültünk oly városokért, melyeket királyi tábla elhelyezésére méltóknak tartunk és habár az előkészítés stádiumában igyekeztünk mindazon módozatokat, melyek a czél elérésére vezetnek, érvényesíteni: én most mégis teljes készséggel jelentem ki, hogy én a ministeri javaslatot fogadom el a, székhelyek elhelyezése szempontjából. (Helyeslés jobbfelől.) És ez, t. ház, tőlem nem plátói nyilatkozat, hanem én hosszú fontolgatás -— mondhatnám, küzdelem — után helyezkedtem ez álláspontra, azonban azt hiszem, hogy a hazafias kötelesség néha az önmegtagadásban és önmérsékletben is nyilvánul. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, maga az igazságügyminister ur sem állítja — én legalább el nem fogadnám, ha meg is tenné ezen állítását — hogy ez a beosztás tökéletes. De merem kérdezni, hogy vagyunk-e képesek egy olyan beosztást eszközölni, a mely minden tekintetben megfelel? Azt hiszem, t. ház, hogy a javaslat elfogadása szorosan igazságügyi érdekek által van indokolva. Én t. i. a megkezdendő igazságügyi nagy reformmunkára nézve egyetértek az igazságügyminister úrral, hogy ez az első rendszeres törvény, a melynek alapján a további haladástörténni fog és miután a t. igazságügyminister ur nézeteivel, programmjával minden tekintetben egyetértek, tennészeteaen csak az lehet kívánságom, hogy ezen igazságügyi reformmunka végrevalahára meginduljon. (Tetszés a jobb- és baloldan Ion.) Már pedig. t. ház. hogy ha a jelen ülésszak alatt e törvényjavaslat el nem intéztetik, merem állítani, hosszú késedelem fog beállani reformmunkálatainkban ; (ügy van! a jobbóldalon.) Ha a javaslat a bizottsághoz utasíttatnék vissza, azért, hogy egyéb székhelyek és területi beosztások módosítás alá vétessenek, ezen ülésszakban elintézést nyerni többé nem fog. Tudjuk, hogy az őszi ülésszakra sok mindenféle teendők várnak elintézésre és azt sem tudjuk, hogy ez esetben mikor volna ezen törvényjavaslat tárgyalás alá vehető, a melyet most alkalmas időben nyújtottak be. De elfogadnám a bizottsághoz való utasítást még a késedelem veszélyével is, ha azt hinném, hogy teljesen megnyugtató eredményt fogna a bizottsághoz való visszautasítás létrehozni; hanem méltóztassék elhinni, hogy ha a székhelyekben és a területi beosztásban változás történik, ezen intézkedés megnyugtató lesz ugyan azokra nézve, a kiknek előnyére ez történnék, de annál többen lesznek, a kik aztán épen azért, mert olyan igényektől fosztatnak meg, a melyeket már csaknem biztosaknak láttak, nem fogják megnyugvással fogadni a változtatást. (Helyeslés a jobboldalon ) Ismétlem, t. ház, hogy szavazatomat abban az irányban fogom adni, hogy az igazságügyminiííer ur által beterjesztett javaslat első szakasza egész terjedelmében elfogadtassák. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Megkell jegyeznem, hogy nyilatkozatom számol azon gyakorlati következményekkel is, melyek e javaslat elfogadásából kétségtelenül származnak és legyen szabad, t. ház, nekem is, követve azok példáját, a kik előttem felszólaltak, felemlíteni az ország észak-nyugati részének azt a városát, mely nézetem szerint nagyon méltó lett volna arra, hogy királyi táblával láttassák el. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Sopron sz. kir. várost értem. Merem állítani, t. ház, hogy az országban kevés város van, mely a városi fejlettség azon fokán állana, amelyen Sopron áll. És ne méltóztassék rossz néven venni azt sem, hogyha — követve azon példákat, melyek előttem itt előfordultak s a melyek bizonyos részletekre is kiterjedtek — én is elősorolom azon előnyöket, melyek nézetem szerint Sopron városa mellett — habár nem is első sorban, de legalább másodsorban — döntők. Oly kifejlett culturalis élete, mint Sopronnak, kevés városnak yan. Ott van első sorban a benczések kitűnő szakerőkkel ellátott és kiváló eredmé-