Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-368
868. országos ülés májps 6-án, kedden. 18fi0 m vagy hivatalos úton kérték, hogy Budapesthez csatoltaesanak ? (Igaz! Ugy van!) Ha mármost ezen hatalmas attractiót culturalis és gazdasági tekintetben figyelembe veszszük és ha azt az igazságot figyelemben tartjuk, hogy semminemű királyi táblai beosztás a gazdasági és culturalis szálak erélyes fejlődését sem nem módosítja, sem nem akadályozza, akkor látni fogjuk, hogy nem áll az, hogy oly mostohán van gondolkodva a felső vidékek ezen részéről. Báró Kaas Ivor t. képviselőtársam komolyan vette feladatát és megoldását is előadta. Nem dolgozta ugyan ki ezen megoldást — s ezt nem is veszem tőle rossz néven — de minden esetre helyesebb úton járt, mint a puszta elméleti tervezgetés. És mi lett a megoldás vége? Az, hogy Aranyos-Maróthot, Birnaszombatot és Beszterczebányát akarta ezer. táblához beosztani. Én megengedem, hogy — és ezt elvül is kell tartanom és tartaná is minden kormány — még ha önökből kerülne is az, hogy nem lehet az egyes területi körök óhajtását egyedül döntőnek elfogadni, ha igazságügyi beosztásról van szó. Ezt megengedem; de t. Váratom nem vette észre, hogy az, a mit. ő, mint lehető és mintlegjobb megoldást ajánlott Beszterczebányára, egy élhetetlen, már tudniillik nem életképes és tarthatatlan egy alkotás, mert az a 616 ezer lakos csekély ügyforgalmával még egy feladataira tökéletesen alkalmatlan, apró királyi tábla elfoglalására is elégtelen volna. Már pedig, t. ház, az egy illusio, ámbár tudom én, hogy a t. ház tagjainak túlnyomó része nem táplálja ezen csalódást, denéha sokan elfeledkeznek magukról, néha pedig okoskodásukat egy, nézetem szerint, nagy tévedés befolyásolja, hogy akár most, de még inkább valami kifejlődésével a szóbeliségnek — a melyet teljes szóbeliségnek is neveznek — valami nagy, hogy ugy mondjam, végnélküli szaporítása a királyi tábláknak, a főtörvényszékeknek fog bekövetkezni; hogy ekkor eljön az a boldog idő, midőn hegyen-völgyön megelégedés lesz, mert minden két vagy minden három törvényszék területére egy királyi tábla jut; hogy ekkor megérjük azt a boldog állapotot, hogy a vetélkedés csak két székhely kőzött lesz és az országhífn huszoiöt királyi tábla is alakul. Ez, t. uraim, egy teljesen lehetetlen állapot. Nem is fognak önök sehol Európában ehhez hasonló organisatiót találni és a hol ez csak múlólag is megkísértetett, a Tisza-virágnál, (Nagy derültség aláloldalon) a tiszai kérésznél rövidebb életíí volt. És miért ? Mert csak névleg volt főtörvényszéki tervezet; mert ha egy főtörvényszéki szervezet annyira elaprózza a felső bíróságokat, hogy azok sem azon erkölcsi, sem azon értelmi súlylyal nem birnak, a mely feladataik teljesítésére szükséges ; midőn a helyi befolyásoktól ment, pártatlanabb ítélés garantiáit nem uyujtják evidenter nagyobb mértékben, mint a kisebb alsó biróságok; midőn a különbség köztük és az első bíróságok közt inkább csak névleg, nem pedig súlyban és számban foghatólag van kifejezve, az a főtörvényszéki szervezet megbukott, feladataira nem képes, a jogorvoslatok elintézésére valódi biztosítékokat nem nyújt és egy ilyen állapotnál azután az ilyen szervezetet megváltoztatni, a szám leszállításával feladataira képessé tenni kell. (Tetszés.) Ebből megítélheti a t. ház, hogy ha a jövőben — remélem a közel jövőben — midőn a szóbeliség már meglesz és azután idő lefolyta múlva és tapasztalások fognak rendelkezésünkre állni,, ebből megítélheti a t. ház, hogy mily téves azt hinni, hogy a táblák számának nagymérvű szaporítása fog bekövetkezni. Azt valószínűnek tartom, hogy szaporítás lesz; nem is tehetne e tekintetben eenrrninemtí kormány, ha őszinte akarna lenni, a házzal szemben határozott, kizáró nyilatkozatot. De bátor vagyok a t. házat ma is figyelmeztetni azon alapokra, melyeken a jelen organisatio létrejött, hogy e szaporításnak a dolog természeténél fogva szíik keretei lesznek és azon nagy csapásra, ha egy számtan nagy, de erőben tehetetlen és csekély főtörvényszéki szervezet állna elő. Ettől a magyar érdeket, a magyar igazságszolgáltatást, a parlamentet megóvni, azt hiszem, hogy minden kormány is kötelességének tartja. (Élénk tetszés.) Egy különös kifogás, mely a javaslat ellen felhozatott — általánosságban szólok — az, hogy hat főtörvényszék lévén tervezve, a kifogásolók szerint összehalmozva egymáshoz közel, oda még egy hetediket is tehetnénk, vagy a problémát sokkal szűkebbre szorítva — mert röviden óhajtok ezzel a jelen pillanatban végezni — azon a vonalon, mely Mánnarosszigettől Pancsováig terjed és a melyen Debreczen, Nagyvárad és Temesvár vannak, mint táblai székhelyek kijelölve, kellene még egy negyediket felállítani, vagy szerintük felesleges lévén a középső, maradjon csak a két szélső, tudniillik Debreczen és Temesvár. Minthogy ezt a megoldást a háznak némely részén talán nem teljes megnyugvással nézték, méltóztassanak megengedni, hogy röviden, remélem világosan megmondhassam a döntő o' ot, azután méltóztassanak belátásuk szerint határozni. De hogy ebben helyesen járhassunk el, két szilárd pontot kell felvennünk: először azt, hogy a volt erdélyi részekben, melyek majdnem 1000 négy szögmértföld területet képeznek, egy tábla kevés volna. A másik az, hogy a szegedi tábla, úgy, a mint annak területe a volt és remélem örökké letűnt Vojvodina alkatelemeibői, a Bácskából, Torontálhól össze van alkotva, valóban politikai jelentőséggel is bir. Ezen két szempontból kiindulva, valamint abból, hogy akár Eperjesen, akár Kassán 13* »;.
