Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
882. országos filés február 12 én, szerdán. 1890. 249 való — italmérési adó alá nem eső — forgalomba hozatal alatt bornak, szeszes folyadékoknak legalább 100 liternyi mennyiségben — nagyban — beszerzett bért vagy szeszes folyadékot — italmérési adó alá történő bejelentés nélkül, úgy, hogy abból másoknak 100 literen alóli mennyiség kiadassák — szállítani nem szabad, még azon esetben sem, ha ezen további átadás ingyen történnék. Az ellenkező magyarázat a kincstár megrövidítésére vezetne, miután egy-egy városban vagy községben naponkint 50—60 oly egyén is összeállhatna, kik szeszes italokat fogyasztanak és naponkint 100 literen felüli bort vagy folyadékot szállítanának s azt egymás közt az italmérési adó fizetésének elkerülésével felosztanák. A kis mértékben való elárúsítás és a kis mértékbeni forgalom közt némi különbség van. A kis mértékben való forgalom — t. i. bornak, szeszes italoknak 100 literen alól, sörnek 25 literen alóli szállítása — egyik községből a másikba nincs tilalmazva, miért is kétségtelenül szabad, csakhogy az ilyen szállítmány a megérkezés helyén az 1875: XXVIII. törvényczikk 3-ik §-ában meghatározott fogyasztási adón kivül jogosan italmérési adó alá vonható. Eddig a földesúri italmérési jog érvényének ideje alatt, egyik regaíe-területről a másikra bort és szeszes italokat kisebb mértékben szállítani nem volt szabad, az ilyen regale-csonkítást képezett s a szállítmány elkobzásnak volt kitéve. Ámbár a törvényben világosan kimondva nincs— 17. §. — az államnak elvitathatatlan joga van a kis mértékben való forgalmat, illetve azon magánfeleket is adóköteles telekül tekinteni, akik egyik fogyasztási körből a másikba kis mértékben bort és szeszes italokat szállítanak azon az alapon, mert a földesúri italmérési jog szempontjából, a mint már fentebb említve van, teljesen korlátozva volt a kis mértékben való szállítás és az ily mérvű szállítás megengedése teljesen a regále-jog tulajdonosától függött, ki is a kis mértékbeni szállítást megengedte, azért pénzbeli szolgáltatást követelt, miután pedig az eddigi magántulajdont képezett italmérési regale megváltása folytán az állam a volt regale-jogosultak helyébe lépett, kétségtelen, hogy a midőn akis mértékbeni forgalmat felszabadította, akis mértékben szállított italnemeket, italmérési adó alá igazságosan vonhatja. A kis mértékbeni forgalom könnyebb megértése czéljából hozom fel azon esetet, hogy Budapesten lakó N. N. részére a vidékről 100 literen alóli bormennyiség érkezik, világos, hogy ezen szállítmány postai vagy bármily módoni elküldését semmi sem fogja akadályozni, azonban a megérkezés helyén a szállítmány az 1875: XXVIII. törvényczikk 3-ik §. tételei szerint fogyasztási adó, egyszersmind pedig italmérési adó alá is vonatik, nem fog különbséget tenni ezen adók beKÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XVI. KÖTET. szedésénél azon körülmény sem, hogy ha a szállítmányt N. N. ajándékba kapja valamely termelőtől vagy vidékről oly vállalkozóktól hozatja, ki attól a törvény 17. §-a alapján az italmérési adót már lefizette. Az 1836: VI. törvényczikk 2-ik §-ának azon intézkedése, hogy bor- és bármely szeszes italt egyik községből a másikba lakodalom vagy betegeskedés esetén kis mértékben és kulacsokban stb. bevinni szabad, a változott viszonyokhoz képest oda magyarázandó, hogy a szabadság nem korlátoltatik ugyan, azonban az egyik fogyasztási körből a másik fogyasztási körbe, egyik községből a másik községbe bevitt bor- és szeszes italok minden esetben fogyasztási és italmérési adó alá bejeién tendők. Vannak azonban kivételes esetek, midőn az állam egyes községekben a kizárólagos italmérési jogosultságot s ezzel együtt a kis mértékben való elárúsítás után járó italmérésí adó beszedési jogát haszonbérbe adja, illetve a volt italmérési jog tulajdonosára vagy a községekre, esetleg más vállalkozókra ruházza, mely esetekben a kis mértékbeni forgalom és akis mértékbeni elárúsítás — a kifejtett elvektől eltérően — felettébb korlátoltatik. Ezen esetek a törvény 56. és az utasítás 130., 131., 132., 133. §-aiban vannak felsorolva, a kivételes állapot azonban csakis I892.deczember 31-ig tarthat és a későbbi időre ki nem hat." T. ház! A szerző ezen felfogásából, melyet én is osztok, világos, hogy az egyik községből a másikba a kis mértékben való behozatal feltétlenül szabad; de világos ezen felfogásból az is, hogy ő elismeri és constatálja az állam, illetőleg az ennek jogkörébe lépett bérlő azon jogát, hogy a fogyasztótól az általa a községbe kis mértékben behozott italnemüek után, az esedékes és törvényes italmérési adót bekövetelhesse. És ez helyes is, mert tekintettel arra, hogy a regale - kártalanítás kimondása alkalmával az is egyik czél volt, hogy azok az egyenlőtlen adózási terhek, melyek a regale-adó különböző mennyiségében nyilvánultak, egyenlővé tétessenek, igen természetes, hogy ez legjobb correctivuma és a legjobb ellensúlyozója annak, hogy az italmérők az italok korcsmai árait a végtelenig ne emeljék, miként ezt eddig a regale-korszakban tehették. De hogyan áll, t. ház, a kérdés, ha a kis mértékben való behozatal további adófizetési kötelezettség nélkül szabad. Kénytelen vagyok ezt egy, az életből merített példával illustrálni, nehogy theoretieus fejtegetéseim esetleg félreértessenek. Bebizonyítandó tételül azt állítom fel, hogy egy nagy község bérlője a szomszédos kis község bérlője által anyagilag teljesen tönkretétethetik és tönkre is fog tétetni. Például Eperjest hozom fel. (Halljuk.'Halljuk!) Az italmérők Eperjes városának kizárólagos 82
