Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

295. ©rsiágos ftlé* u»veinlt»«r 2ÍMn, kedden. 1888. 119 E száraz adatoknak puszta elősorolása egy nagy eredmény. Oly eredmény, mely az általam említett nagy eszmekör — az ország financiális, nemzetgazdászati és culturalis feladatainak megoldása — kitöltéséhez méltó anyagot szolgáltat. (Helyeslés a jobboldalon.) És a mellett a másik eszmekor, a külpolitikában a magyar érdeknek érvényesítése is nagy eredményeket mutat fel. Az oceupalt Bosniát és Herczegovinát bölcs kormányzat, igazságszolgáltatás és anyagi jóllét előmozdítása által (Egy hang balfelöl: Itt lett volna erre szükség!) leghívebb szövetségesünkké tettük: vasutak által, melyeket e kis tartomány saját jövedelméből épít, az európai művelt világhoz csatoltuk. Állami létünk ellenségeinek gyülhelyéből saját országunknak védbástyájává emeltük. (Nyugtalanság a szélsőbalon, ügy van! Ugy van! jobbfelöl,) Egész hadseregünknek újból felfegyverzését, az iijabb hadászat legmagasabb követelményei szerint, általánosan keresztülvittük' A mellett honvédségünket tiszteletet parancsoló haderő színvonalára emeltük s annak újabb találmányú fegyverekkel ellátására saját fegyvergyárt állítottunk fel. Egyúttal a népfölkelés szervezése által az országnak háború idején megőrzendő belbékéjét biztosítottuk. S midőn külügyi politikánknak nyomatékául haderőnknek ily mérvű tökéletesítését eszközöltük, az által kivívtuk azt, hogy megtámadtatás esetén nem állunk egyedül. Csak az erősnek vannak erős szövetségesei. Bizalmat és támogatást nyertünk a nagy Németország és az egységes Olaszország részérő], a kikkel egyesülve inegdönthetlen hármas szövetséget képezünk, mely az európai békességet talán hosszú időre, de a népek szabadságát bizonynyal meg fogja védni az eltiportatás ellen. (Zaj. Halljuk!) Ez, uraim,a lefolyt tizenöt évnek az eredménye. A kik ezt közelről nézik, azok kicsinynek látják, de a kik távolról nézik, azok nagynak látják. És mindenki elismeri, a ki pártviszályainkban érdekelve nincs, hogy Magyarország egy nagy korszak magasságára jutott el, mely teljes tele van az előhaladás eredményeivel. Jól tudom én, hogy a korszak még befejezve nincsen. Jól tudom, hogy a legnehezebb feladatok még ezután következnek. Most következik még az administratio reformja. Előre jelezve látom, hogy a kormány az ellenzék két árnyalatának egyike által, akár az államosítás, akár a megyei önkormányzat elvéhez hajlik, kíméletlenül meg fog támadtatni; de kétszeresen kíméletlenül s mind a két fél által, ha kitalálja azt a rendszert, mely az államosítást az önkormányzattal összhangba tudja hozni. Pedig tartok tőle, hogy kitalálja. Hátra van az államháztartásnak oly fokú rendezése, mely az áilamjavak elidegenítése nélkül képes az egyensúlyt helyreállítani s hátra van a valutaügy megoldása, hátra van a közegészségügy rendezése, a mezei rendőrség felállítása, a szőlőmívelés nagy veszélyeinek megszüntetése, vagy megorvoslása; hátra az igazságügyi reformok. Épen ugy megoldásra vár a jövőben a külügyi politika terén a végeredmény: vagy a győzelem kivívása minden vérontás nélkül, vagy a béke megszilárdítása véráldozatok árán. S ez az utolsó eszmekör korszakának befejezése fog lenni. Az ethicának, a logieának, a józan politikai észnek a postulatuma az, hogy a nehezét, a bevégzését a megkezdett eszmekörnek az vigye keresztül, a ki azt megkezdte és idáig hozta. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a szélsőbalon.) S a kinek nevéről a történetíró ezt a korszakot czímezni fogja: az Tisza Kálmán. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj balfélöl.) Én követelem tőle, hogy az eszmekört, a mit megkezdett, fejezze in be. Elfogadom a költségvetést. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások: 5 percznyi szünetet kérünk!) Elnöki Az ülést 5 perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Madarász József jegyző: Gróf Apponyi Álltért! Gr. Apponyi Albert: (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelöl: Helyre! Helyre!) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlen előttem szólt t. képviselő ur mindig megörvendezteti a házat, valahányszor tanácskozásai folyamában szót kér. Mindig öröm őt hallgatni. És ha beszédjének egy része, az, melyben a jelenlegi korszak alkotásait,' a, jelenlegi kormánynak érdemeit felsorolta, zajos közbeszólásokkal találkozott, azt legyen szives egy kis szerkezeti hibának tulajdonítani, melyet beszédje összeállításában elkövetett. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék tudniillik azt hitte, hogy ő, midőn e korszaknak alkotásait elősorolta, egyoldalú és igy hamis képet akar elénk tárni e korszak jellegére, annak tevékenységére vonatkozólag. Hogyha a t. képviselő ur a sorrendet megfordította volna és előbb mondta volna el mindazt, a mi még teendő marad, tehát mindazokat az általa előbb mondottaknál is sürgősebb feladatokat, melyek még megoldva nincsenek, melyeket a 15 évi kormányzat, mint még szerinte is nehezebb feladatokat, a most bekövetkezendő korszakra hagyott: akkor előre tudtuk volna, hogy nem ily tendentiosus képet fog a t. képviselőház elé állítani. Mert 8 elmondja, hogy a kormány kikötőt ugyan épített, vasutat ugyan létesített, beruházások ugyan történtek, a jogalkotások terén egye« kezdeményezések ugyan előfordultak, de hátramaradt az igazságügy, a közigazgatás rendezése,